A MiG-ek rakétái jobbak a Gripenekénél

Magyarországon még az ügyvezető kormány volt hivatalban, amikor a honvédelmi tárca május közepén újabb fegyvereket rendelt meg a Gripen vadászgépekhez. A szerződésről – különös tekintettel a költségekre – semmilyen információt nem hoztak nyilvánosságra. A közeli légi harcban használható, német raktári forrásból származó Sidewinder (Csörgőkígyó) rakéták képességbeli visszalépést jelentenek a MiG–29-esek sisakcélzóval kombinált R–73-as rakétáihoz képest.

Rakétalövészeten vett részt a héten Lengyelországban a magyar légierő apró vadászrepülő-közössége. A kecskeméti MiG–29-esekkel repülő pilóták a gépek 13 évvel ezelőtti érkezése óta először kaptak lehetőséget arra, hogy indítsák a gépek fő fegyverét, a szovjet–ukrán R–73-as rakétát. Bár hasonló lövészetre már több alkalommal sor került a Balti-tenger partján lévő lőtéren, eddig minden alkalommal a jóval gyengébb R–60-assal lőttek, így spórolva meg a korábbi MiG-ekhez vásárolt, lejárt szavatosságú fegyverek drága szétszerelését.
Pető István, a kecskeméti 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis parancsnoka lapunk érdeklődésére elmondta: négy repülőgéppel és 68 fővel települtek ki a Miroslawiec melletti katonai repülőtérre, hogy végrehajtsák a „Légi fölény 2006” fedőnevű éleslövészeti feladatot. A pilóták párban szálltak fel egy-egy rakétával gépeik szárnya alatt – magyarázta –, majd a tenger felett kijelölt légtérben indították azokat ejtőernyőn aláereszkedő világító infrabombákra. A lassan süllyedő (lényegében álló) célokat lengyel Szu–22-es vadászbombázók dobták le nagyobb magasságból. Ha az első MiG eltalálta a célt, társa úgynevezett vészindítással szabadult meg a maga rakétájától, ha nem, akkor a géppár lőtte le azt a saját R–73-asával. „Az előzetes eredmények szerint a rakétaindítások 75-80 százaléka eredményes volt” – nyilatkozta a dandártábornok, akinek érezhetően bujkált némi büszkeség a hangjában.
Szakértők szerint ez a büszkeség nem alaptalan, hiszen az R–73-as, úgynevezett nagy manőverező képességű közeli légiharc-rakéta a nyolcvanas évek közepén történt megjelenésétől kezdve olyan képességgel vértezte fel a MiG–29-esen és Szu–27-esen repülő pilótákat, melyre nyugati társaiknak lényegében a közelmúltig várniuk kellett. A 105 kilogrammos fehér „szivart” akkor is indíthatja a pilótája, ha vad manőverezés közben az ellenséget nem látja tökéletesen maga előtt. Ráadásul a rakéta hőkövető fejét indítás előtt egy úgynevezett sisak-célzókészülékkel az ellenséges gépre lehet irányozni. Nyugaton ugyanezt a feladatot kizárólag a gép radarjának a segítségével végzik el, ami az esetek egy jelentős részében korlátozó tényező lehet, ráadásul a R–73-as nyugati kortársa, a késői változatú amerikai Sidewinder rakéta jóval szűkebb szögtartományon belül indítható. A nyugati légierők, illetve a repülőgépipar képviselői az elmúlt húsz évben nem véletlenül koncentráltak arra, hogy az orosz gépeket még távolról lelőjék a nagyobb hatótávolságú rakétákkal. Nem hivatalos formában ők úgy fogalmaznak, hogy „ne birkózz disznókkal, mert magad is mocskos leszel”, ám a közelmúlt légi harcainak tapasztalatait követően sem lehet kizárni, hogy egy légi csata zűrzavarában néhány MiG–29-es a NATO-kötelék közelébe jut, ahol nagy pusztítást vihet véghez.
Hogy erre az eshetőségre felkészüljenek, a NATO légierői egyre nagyobb számban veszik meg azokat az új nyugati gyártmányú rakétákat és sisakokat, melyek kiegyenlítik az egykori szovjet légi haditechnika utolsó megmaradt előnyét. A minap egy csehországi repülőnapon norvég F–16-os pilóták áradoztak lapunk tudósítójának új európai koprodukcióban készülő IRIS–T típusú rakétáikról és amerikai sisak-célzókészülékükről. Ez utóbbi ráadásul már nemcsak légicél-megjelölésre használatos, hanem közvetlenül a pilóta szeme elé vetíti ki a repülőgép fontos adatait, és felszíni objektumokat is meg lehet célozni vele. Románia ősrégi, de modernizált MiG–21-eseinek pilótái rutinszerűen használnak egy hasonló izraeli berendezést.
Míg a magyar légierő a jelenlegi tervek szerint 2009-ben elveszti MiG–29-eseit rakétástul és sisakcélzóstul, a pótlására szánt Gripenek belátható időn belül Magyarországon nem rendelkeznek ilyen képességekkel. Szakértők szerint nem lehet kétséges, hogy a gépekhez májusban – mintegy ötmilliárd forintért – megrendelt felújított német AIM–9L/I–1 típusú Sidewinder rakéták ma már nem felelnek meg a korszerű követelményeknek. A beszerzést többen azért is furcsállják, mert Dél-Afrika már teszteli saját Gripenjeihez a korszerű Cobra sisakcélzót, míg Svédországban is folytatnak kísérleteket az IRIS-T rakétával, melyek pótolhatnák és túl is szárnyalhatnák a MiG-ek közelharcképességeit.