Az öregedő úr látogatása

Vadászok. Most éppen Bush-ra. Illetve rá lehetetlen, hiába lakom a Citadellától nem is olyan messze… (ez a három pont nem az elképzelt golyóim száma). Poénvadászok csupán, mert hermetikusan el vagyunk itt – is – zárva.
Rákényszerülök a látogatásról megjelent újságcikkek és tévétudósítások garmadára, mit nem sütöttek még el (a távcsöves puskákból mégsem puskázhatok). Milyen ziccereket hagytak ki, de némely poén annyira könnyen jön belőlem, hogy az már több mint gyanús (hogy lehet, hogy másnak még nem jutott eszébe?!)
Tehát nemcsak Bush-nak, az ilyen poén-faragó embernek is merő rettegés az élete, főleg ha egyéniséggel – egyéni humorral – s ráadásul némi színvonallal vádolják meg (hogy ne menjen el az olcsó megoldások felé).
De ha nekem oly könnyedén tolul most tollamra egy-egy kézenfekvő poén, akkor az biztos másnak is eszébe juthat, s ha nem is volt még „meg”, más nem írja majd le, akkor is az olvasóban olyan érzeteket kelthet, mintha már valahol olvasta volna.
Most például A walesi bárdok pár sorát lesem – nem az Arany János kötetben, az újságokban… de sehol sem lelem egyelőre, szerencsémre, tényleg túlzás azért leírni Bush-sal kapcsolatban, hiszen ő csak elnök, nem király, bár angolszász… hogy léptet fakó lován: hadd látom, úgymond, mennyit ér a velszi tartomány.
Van-e ott folyó és földje jó? – Folyó van (elfolyó számlája is…), előbbit láthatták Bush mögött elcsörgedezni a világban behálózott tévéláncra-fűzöttek is… A szovjeteknek emelt (tarifájú) emlékmű közelében… Ezt már leírták… bár én még a szovjeteket, bocs, oroszokat nem írnám le véglegesen… (nemcsak 56-ban, most is összejátszanak, ha kell, nagy úr a nagyhatalmi érdek…)
Még magasról nézvést megvolna az ország.
– Ahogy lenézett… (nem írom ide, hogy minket is), onnan föntről, a Bushuló juhász… (nyájasan… terelgetve nyáját… az oly boldog, istenadta népességszaporulatlan népet). És különben is sántít a hasonlat, az analóg, mert nem Afganiszlámban volt a látogatás, s nem lejtett násztáncot sem, mint Gyurcsány, neki nem kell úgy táncolni, ahogy más fütyül… fütyül ő az egészre… inkább csak, ha „jobb felől üt…” (de legalábbis a világot szennyező művek betiltásának követeléseire). – Az Irak and roll szóvicc végképp faliújságcikké silányítaná erre a silány eredménnyel végződött látogatásra való reagálást.
Szóval ilyen olcsó poénok persze jönnek, mert hol van ma közülünk ötszáz lángsírba menő… (kettőszáz, ötven, tíz) igaz! A földünk ugyan jó – de elsősorban az Európai Unió korábbi módosabb tagállampolgárainak. És hát hogy használt-e a megöntözés: a pártos honfi vér? (!) – azt azért mégse a minket 56-ban (is) cserbenhagyó Amerika jelenlegi elnöke kérdezze.
És hogy ki koccintott vele? – mert ha másra nem is, de legalább az őzragulevesre és báránysültre azért inni kellett… Az már végképp eltúlzott és némileg blaszfémikus is lenne, ha a báránysültet a Bárány áldozatával hoznám össze (mert megjegyzem, a „mélyen hívő” elnök szabadságexportáló tevékenysége mélyen istenellenes). De még magáról Bush-ról is elképzelhető, hogy a villámháborúk és látogatások után visszatérve, meg is tér… adja neki az Isten! (Még a mások és az ő életében.)
Na hát ennyi demagóg „populizmust” nem hordtam össze egy írásomban sem… S nem a kettes villamosok – majdnem székeket írtam –, holott csak torlaszként működtették, s nem az elmaradt-betiltott Amerika-ellenes tüntetés belém szorult „hívó szavait” mondtam most ki kendőzetlen nyersességgel (ahogy az illik egy tömeggyűlésen). Nem is tehetném ezt azzal meg, aki – persze megfelelő ellenszolgáltatás fejében – végre kiszabadítja majd Táncsicsot is, és így lehetőséget biztosít az emberibb-jogú bánásmódra, mint amit az övéi művelnek a börtönökben. Mindazonáltal van benne valami enyhén pikáns, hogy ne mondjam, kissé cinikus, de mélyen jelképes, hogy az amerikai szabadságszobor árnyékából a mi forró – de még nem forrongó – nyarunkba érkező amerikai elnök egy börtönt ajándékoz nekünk, most, ötven év után, mint egy börtönőrség-váltásként… ha nem is effektív a leverővel… de annak a szintén szabadságnak csúfolt emlékműnek a közvetlen közelében, ahol az egykori szovjet impérium címere hirdette, hogy felszabadítottak minket. De már a börtönt se kapjuk vissza, pedig állítólag GYéeF „minden diplomáciai ügyességét bevetette”, hogy csődbe húzza az amcsikat is… de csak annyit ért el, hogy Bush – kedvezve a szociknak: – „elvörösödött”.
Na meg azért sem szabad bántani túlságosan a nagy Amerikának ezen ideiglenesen itt-tartózkodó magatartású hű fiát, mert a mi Kossuthunknak is szobra van New Yorkban. Bushnak is lesz remélhetőleg
nálunk is – ha így folytatja – a többi mellett:
a szoborparkban.