Csak az árak uniósak

Általában amikor szóba kerül a gázáremelés, az alacsony hazai tarifa tarthatatlansága mellett érvelők arra szoktak hivatkozni, hogy az Európai Unió átlagától a magyar árszint alaposan elmarad. Ez igaz is, de csak akkor, ha pusztán a számokat nézzük. Ha azonban a gáz árát a fizetésekkel vetjük össze, az derül ki, hogy emelés nélkül is túl drága idehaza a gáz. A 830 ezer forintos német átlagbérből könnyű kifizetni a hazainál relatíve magasabb tarifát, az itthoni 158 ezer forintos bruttó havi átlagbér mellett azonban óriási terhet jelent a világpiacihoz közelítő gázár. Ma Magyarországon mintegy 650 ezer háztartás, vagyis a családok húsz százaléka tekinthető rezsiszegénynek. Nekik a számlák kifizetése után gyakorlatilag már most sem marad pénzük az emberi életre, s az áremelés után még tovább romlik a helyzetük. Külön kérdés, mi lesz majd velük akkor, ha megszűnik a mostani sávos árkompenzációs rendszer, s a helyét valamiféle szociális alapú támogatás veszi át. Hogy ez kinek jár majd és kinek nem, azt egyelőre még nem tudni, a kiszivárgó információk szerint azonban a rendszer aligha lesz valódi szociális alapú, vagyis nem a családi jövedelmek felmérése alapján döntenek majd a jogosultságról. Ehelyett valószínűleg bizonyos társadalmi csoportok – például a szocialisták társadalmi bázisát jelentő nyugdíjasok – élveznek majd kedvezményt, mások pedig kimaradnak a rendszerből.