Elmarasztaló ÁSZ-kritika

Az Állami Számvevőszék legfrissebb vizsgálata több mulasztást és ésszerűtlen intézkedést tárt fel a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium működésével kapcsolatban. Az előző ciklus átszervezéseit lassúnak ítélte, ráadásul a szervezet szerint az nem is nevezhető integrációnak, mert csupán az egyes szakmai területeket rendelte egymás mellé. Míg a tárca az uniós kötelezettségeknek fedezethiányra hivatkozva nem tett eleget, egyes esetekben ellenőrizhetetlen volt a közpénzek felhasználása.

Tavaly év elejétől gyökeresen megváltozott a környezetvédelmi igazgatás: 12, úgynevezett egységes zöldhatóság jött létre. Ennek érdekében számos radikális intézkedést hoztak: a nemzeti parkokat megfosztották hatósági jogkörüktől, a környezetvédelmi felügyelőségekhez utalták a vízügyi és a természetvédelmi hatósági munkát. A tárca szerint az átszervezésekre és összevonásokra nemcsak a hatékonyabb munka, de a költségvetési megszorítások miatt is szükség volt. A feladatok újraosztásával és a sorozatos elbocsátásokkal azonban tovább nőtt a bizonytalanság – hangoztatták a civil szervezetek, akik aggódva figyelik, hogy természeti kérdésekben már nem a területet ismerő természetvédelmi őrök, hanem a helyismerettel nem rendelkező hivatalnokok döntenek. Az átalakításokat elhibázottnak tartja az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is. Az ÁSZ hibaként értékelte például, hogy a vízügyi hatóság integrációja nem volt kellőképpen előkészítve, ráadásul a szervezeti átalakítások a többéves huzavona után csak 2004 elején kezdődtek meg. A racionalizálás révén bonyolultabbá vált az eljárás, ezt jelzi a növekvő ügyiratszám és a határidő-túllépés. A számvevők azt is kifogásolták, hogy a tárca belső ellenőrzési rendszere elmarad a követelményektől, az uniós pénzek felhasználását a megfigyelőrendszer hiánya miatt nem lehet nyomon követni. Az ÁSZ ezért arra kérte Persányi Miklós környezetvédelmi minisztert, hogy a tárca működésében erősítse meg az önellenőrzést, és kísérje figyelemmel a pályázati pénzek hasznosulását. Jelenleg ugyanis sem a támogatások utóéletét nem ismerik, sem azt, hogy az egyes projekteknek milyen hosszú távú hatása van a környezeti elemekre. Egy esetben például már megkezdett projekt kapott támogatást, más esetben pedig a visszatérítendő támogatást nem kapta vissza a tárca. Forráshiány miatt számos uniós kötelezettség teljesítése késik, így az országos ivóvíz-minőségjavító program, az ivóvízvédelmi program, a védett területek védettségi szintjének helyreállításának vállalásait a tervezettnél lényegesen lassabban valósítják meg. A több tárca közreműködésével megvalósuló Nemzeti környezetvédelmi program egyéves késéssel indult. Ennek hatéves időtartamára 2100 milliárd forint forrásigényt határoztak meg, azonban az első években az időarányostól messze elmaradt a tényleges támogatás. A vízügy működését is érintette a forrásmegvonás, az árvízvédelmi intézkedésekre és karbantartásokra a szükségesnél jóval kevesebb pénz jutott, alig több mint 72 kilométer töltés épült meg. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésére, a 2004–2007-re szóló első ütemre 50 milliárd forintot terveztek, de a költségvetési törvények ennek még a felét sem biztosították. A vízügyi kft.-k gazdálkodása veszteségessé vált, vagyonvesztés következett be. Az ÁSZ kifejtette: kockázatos lenne, ha a vízügyi feladatok ellátását a magánszféra bevonásával oldanák meg. A minisztérium éves zárszámadását az ÁSZ döntően rendben levőnek találta, ám kifogásolta, hogy fejezeti előirányzatokból két évben rendeltetéstől eltérő jutalmat és szerződéses juttatásokat fizettek ki. Az előirányzott kiadások 2003-tól drasztikusan, mintegy harmadával csökkentek, ezt 2004-ben elvonások, 2005-ben tartalékképzés szűkítette.
R. Bakonyi Ágnes, a környezetvédelmi tárca sajtófőnöke ennek ellenére közleményében úgy fogalmazott: a minisztérium összességében nem tartja elmarasztalónak az ÁSZ jelentését. Nem tártak fel viszszaéléseket, nincs szó pénzügyi pazarlásról vagy éppen korrupciós ügyekről. Azt azonban elismerte: valóban lassan bontakoznak ki az uniós projektek.