Feltörhető-e a Da Vinci-kód?

A május 17-én Cannes-ban bemutatott A Da Vinci-kód című film, ahogy a 2003-ban ugyanezzel a címmel megjelent Dan Brown-regény a keresztény egyházakban, de elsősorban a katolikus egyházban határozott reakciókat váltott ki. A Vatikán – bár hivatalosan nem – különböző formákban elítélte az ellentmondásos könyvet, amely Krisztus személyét hitelteleníti, a katolikus vallás kétezer éves történetét eltorzítja és az Opus Dei személyi prelatúrát aljas gyilkosságokra kész bűnszövetkezetként tünteti fel. A vatikáni bíborosok nyilatkozatai, a világegyház előkészületei mellett az Opus Dei is igyekezett felkészülni a nemrégiben mozikba került film negatív hatásainak kiküszöbölésére. Római és New York-i sajtóirodájuk felelősei kommunikációs tervet dolgoztak ki „Limonádéművelet” elnevezéssel. A katolikus médiában a Rómában működő Rome Reports amerikai hírügynökség pedig egy nappal a cannes-i filmbemutató előtt, május 16-án mutatta be sajtótájékoztató keretében „A Da Vinci-kód: a mesteri csalás” c. dokumentumfilmet, amelyben vatikáni bíborosok, történészek, művészet- és irodalomtörténészek, illetve más szakértők tárják fel a könyvben foglalt félrevezető információkat.

Somogyi Viktória (Róma)
John Wauck atya, az Opus Dei tagja, a film megjelenése előtti hetekben számos előadást tartott Rómában a témával kapcsolatban. John Wauck, a római Szent Kereszt Pápai Egyetem irodalom- és kommunikációprofesszora, 1985-ben szerzett reneszánsz történelemből és irodalomból doktorátust a Harvard Egyetemen. A Da Vinci-kód című thriller szakértőjeként létrehozott egy blogot is a témában: http://davincicode-opusdei.com. Wauck atya jelen volt a Rome Reports sajtótájékoztatóján, mint a dokumentumfilm egyik szereplője, és vele beszélgettünk a Da Vinci-kódról.
– Melyek a könyv főbb állításai?
– A regény főszereplői azt állítják, hogy a kereszténység, mint tudjuk, egy szervezett átverés, amit arra találtak ki, hogy elkendőzzék a titkot Jézus Krisztusról: házasságát Mária Magdolnával és mai napig is élő leszármazottaik létezését. Ezt a rejtett igazságot egy állítólagos titkos társaság, a Sion rend őrizte meg és szimbolikusan a Szent Grál legendában, valamint művészeti alkotásokban maradt fenn, mint például Leonardo da Vinci műveiben.
– Milyen értelemben megtévesztőek a regényben foglalt gondolatok?
– Mivel válogatás nélkül kever össze történelmi tényeket felháborító hazugságokkal a történelemről, a művészetekről és a teológiáról, a könyv sok olvasó számára félrevezető lehet, hiszen azt gondolhatják, hogy ezek az elméletek igazak vagy valamennyire valószínűsíthetők. A regény egy adatfelsorolásos oldallal kezdődik, hogy a történelmi igazság közlésének látszatát keltse, de már az ezen az oldalon szereplő információk is hamisak. Valójában nincs bizonyíték Jézus és Mária Magdolna házasságára vonatkozóan és az egyetlen Sion rend, ami valaha is létezett, egy XX. századi szélhámosság. A Da Vinci-kód két kitalált szereplője felháborítóan nevetséges hazugságok sorozatait hangoztatják, amelyek, ha komolyan vennénk azokat, valóban a kereszténység végét jelentenék, de a regény műfaji meghatározása szerint a fantázia műve, tehát nem tényforrásként olvasandó.
– Vehetjük-e úgy a könyvet, mint az elkeseredett nihilizmus támadását, amely le akarja rombolni az emberi gondolkodás alapjait, ezáltal önmegsemmisítésre ítélve a világot?
– Úgy gondolom, ez a regény visszatükrözi a kortárs nyugati társadalom állapotának számos tünetét: a történelemre, a vallásra és a művészetre vonatkozó ismeretek ijesztő hiányosságát; egy történelmietlen gnosztikus spiritualitást, amely végső soron relativista; a tudatalatti vágyat a jelenlegi kultúránknál gazdagabb lelkiségű, művészibb, történelmibb és jelképekben bővelkedő kultúra iránt. Az első kettő együtthatva nagyon sok kárt okoz. De a harmadik végül is a remény forrása, hiszen a gazdagabb kultúra igazából a keresztény kultúrát jelenti.
– Milyen lépéseket lehet tenni a könyv kijelentései ellen?
– Fontos rámutatni a regény szerzője és hősei kijelentéseinek abszurditására, és felhívni az emberek figyelmét arra, hogy ez csak egy regény, amelyet semmilyen értelemben sem szabad komolyan venni. A katolikusoknak bátran kell reagálniuk, mert a fantáziára mi tényekkel tudunk válaszolni, és az általunk felhozott tények sokkal szebbek és titokzatosabbak, mint a Da Vinci-kód gyenge kitalációi. A leghatékonyabb védekezés a regény megtévesztéseivel szemben az oktatás. Bármelyik hitét jól ismerő keresztény képes azonnal rámutatni a Da Vinci-kód tévedéseire. A könyv által keltett zűrzavar a vallási ismeretek hiányának következménye, amiért nem lehet Dan Brownt hibáztatni. Ez annak a jele, hogy mi, katolikusok – püspökök, papok és világiak – nem végeztük elég jól a munkánkat. Azokat az embereket, akiket vonz a regénynek a művészetről, a történelemről, a szimbólumokról és a teológiáról megfogalmazott zavaros egyvelege, meg kellene hívni, hogy fedezzék fel ezeknek a dolgoknak a legjobb forrását: a keresztény kultúrát és hitet. Egy katolikus mise összehasonlíthatatlanul több művészetet, jelképiséget, valódi történelmet és igaz teológiát tartalmaz, mint bármelyik regény. Egy látogatás Szent Mária Magdolna hagyomány szerinti sírjához Cannes közelébe, Dél-Franciaországba, amely több mint ezer esztendeje népszerű zarándokhely, elegendő ahhoz, hogy eloszlasson minden olyan gondolatot, amely szerint a kereszténység bármilyen módon is elnyomta volna Mária Magdolna alakját.
– Az Opus Dei hogyan próbált felkészülni a film negatív hatásainak csökkentésére? Miként lehetne meghatározni a „Limonádéművelet” lényegét?
– Az Opus Dei kommunikációs irodája követte azt a népszerű amerikai jó tanácsot, miszerint ha kapsz egy citromot, készíts belőle limonádét. Vagyis kihasználja a könyv és a film keltette érdeklődést, hogy a katolikus hitről és az Opus Deiről alaposabban, mélyrehatóbban beszélhessen. Most itt az ideje, hogy beszéljünk Krisztus isteni mivoltáról, a házasság szentségéről, a szent iratok hitelességéről, a női szentek – mint Mária Magdolna és Szűz Mária – iránti tiszteletről, Krisztus vérének valós jelenlétéről az oltáron, a kehelyben a szentmise során. Továbbá meg akarjuk mutatni az embereknek, hogy az Opus Deinek nincs semmi takargatnivalója, inkább egy nagy titkot szeretne megosztani másokkal: az életszentség keresését a mindennapi életben.
Az Opus Dei kommunikációs irodája kéréssel fordult a Sony Pictureshöz, hogy a katolikus egyház és az Opus Dei iránti tiszteletből a film elején közöljék a nézőkkel, hogy a film csak fikció. Eddig a kérés süket fülekre talált.