Gyávaságom története

Könyvesház

Nem vagyok az a kimondott – kimondásaimban sem – véresszájú… Hiszteroid se… még duhaj is alig. Inkább óvatos… Igaz, így időnként egy s más talán még nagyobbat is szól. Mindenesetre az élet többször – egy esetben legalábbis – engem már igazol(tatott).
A Laux-esetben. Az Omegában volt – ugye – dobos. Ötvenhat után jártunk már jóval. A „jó” messze nem stílusos. Nem mesélem hosszan, Lauxot az ORI (Országos Rendező Iroda) előtt provokálták, majd ugyanők (a rendőrök) elvitték, s kapott egy-két (közelről és távolról sem atyai) pofont. Majd mikor viszszaérkezett a hakniba már rég induló kész állapotban lévő autóbuszunkhoz, kisvártatva a bűnösök is viszszatértek a tett(legesség) színhelyére.
Éppen tódult ki a tömeg a Puskin moziból (az ORI még a leendő Szovjet Kultúra Házában volt). És velük együtt körülálltuk-bekerítettük a rendőrségi járőrautót. (Sérelme addigra már mindenkinek – ha más és más ugyanazon okokból is –, de jócskán felhalmozódott). Lincshangulat ugyan nem volt, erről a gondoskodóan atyás Kádár-éra időben gondoskodott… de még élt bennünk némi igazságérzet (a spontaneitás-kifejezés szerényebb ugyan, de találóbb).
Szóval, az autóba szorult (helyzetben levő) rendőrök felé a legenyhébb szitokszó is az ő jó, édes, anyanyelvre is – sajna – lefordítható… a folytatás tehát mindenki által tudható. Míglen én – hogy föltegyem végre az i-re a pontosabb vesszőt –, csendesen beszóltam a posztoknak az ablakon: „Nyugtalan éjszakátok lesz!”
A sok válogatottan zaftos, cifrázott kitétel meg sem kottyant ezeknek a vastagbőr (kabátban) levőknek… de ez a „nyugtalan éjszakai jóslat” beletalált egyenesen a szívük közepébe (helyére). Nem vese ez gyermek… amíg le nem lesz verve… Mármint az enyém… De legalábbis a… jól meg lesz ragadva… (alsó madárfogással). Tovább nem részletezem, csak a kabátom egyik gombja maradt a kezükben… Maximum azzal zsarolhatnak. (Ha „ügynökmúltat” nem is tudok bevallani, de a nagy legendát, azt a bizonyos fenenagy kőkemény bátorságomat az Aczél-Kádár időkben, kicsit már ideje volt deheroizálni.) Vagyis időnként kisiklottam én is… kerültem a nyílt konfrontálást.
– BÁR BARÁTOM SZERINT
Művek és pattanások ellen nem lehet védekezni. Mégis mindent elkövet ma is az úgynevezett elit (s időnként – úgy 16 évenként – bizony én is). Illetve még mindig nem követ- követünk el semmit. Most azért mintha az úgynevezett „másik” oldal is végre…
És az úgynevezett „egyik” is kicsit markánsabban… (színvonalasabban). (Valamint én is). Ha művekkel még nem, de valami mintha megmozdult volna… (A fej, a hurokban.) (A fej után az írás is jó volna…) Világosodik lassacskán… (hogy a legenda oda). Új divatú nyakravaló készül most számunkra – m i n d n y á j u n k r a ! – (nem cifra).

MEG VAGYUNK SZÓLÍTVA
(Szorítva.) Mielőtt végleg… a fejünket is kellene használni… Mert akkor már szólíthatnak… Az utolsó szót ki mondja ki a jogállamban?! Nem kellene azért addig várni… Jó lenne már most a szavak inflációjában – is – … végre használható, értelmezhető, hiteles szavakat is „spájzolni” … a túléléskamrában. (Előbb a „hiteles” a szavakra vonatkozott csak, nem szeretnék még gondolni a kamatrabszolga-lázadásra.) De ha gyávaságom történetét tovább írnám… (jó, az óvatos duhaj kedvek eldorádóját), akkor először csak a sajátommal kellene foglalkoznom. Majd bolond leszek… (vagyok) csak magamat kiemelni a lövészárokból. Annyira szerénytelen azért mégsem… (Bűn Bak János Sebestyén sem szívesen…) Inkább tovább maszatolok. Nem lépem át az árnyékomat. (Sajnos ott is 35 fok van.) A TÖBB ŐRÜLT NAPLÓJÁBAN másokat is magammal rángatok… (Meg a korábbi állapotokra írt korábbi írásaim is most mintha megint – utoljára még?! – szóval aktuálisak volnának.) Hát akkor „kollégák” rákérdezne Gyurika: itt – is – farkastörvények vannak? A fegyelemben fel kell oldódni? (Oldódni biztosan…) – És ha molnárok volnánk?
A hollandok meg facipőben járnak.
Ne csináljunk már Krisztusból vászonkendőt.
Félárnyékból még sosem lett naposcsibe.
Éhgyomorral lőtt gól kettőt számít.

VÉTKESEK KÖZT CINKOS, AKI…
Cinkosok közt vétkes, aki néma.
Némák között cinkos, aki vétett.
A cinkos néma, aki vétkes, között.
Aki csöndben marad, vagy elhallgatja, vagy másról beszél, miközben a többiek vétkeznek, bűnöznek, ártanak, pontosan olyan bűntettként kezelhető, mint a vétkes, a cinkos és azok, akik a vétkesek közt cinkosok:
mert n é m á n maradnak!