Holtak kizsákmányolója

k ö n y v e s h á z

Rendkívül alapos történeti munka Conrad Totman Japán története című könyve. A műnek a 2005-ben az oxfordi könyvkiadónál, a Blackwell Publishingnél megjelent második kiadását tarthatja kezében a magyar olvasó. Mint arról az egyetemi tanár szerző beszámolt – a legújabb kutatások eredményeinek hála –, az öt-hat évvel ezelőtti első kiadáshoz képest igen sok helyen igényelt javítást a szöveg. De ezek a korrekciók inkább csak a vájt fülű szakértőknek szóltak, mert Totman professzor kötete Japán történelméről tudományos igényű munka.
A Blackwell Publishing közel húszkötetes – más-más térségek történéseit összefoglaló – sorozatban próbálja meg egészében ábrázolni a világtörténelem folyását. A szerzőktől, a világhírű történészektől természetesen nem lehet követelményként kérni, hogy azonos szemlélet- és látásmóddal közelítsenek bizonyos régiók történeti fejlődéséhez. Ebből a szempontból is különösen érdekes Conrad Totman munkája, amely az ember és környezete, más szóval a természet kölcsönhatásából vezeti le a történelem jelentős fejezeteit. Totman kategóriái, amelyekkel például Japán történelmi korszakait behatárolja, ugyancsak ellentmondanak a hagyományos felfogásnak. Ökológiai szempontból három szakaszt különböztet meg a szerző: a gyűjtögető közösségek, a földműves, valamint az ipari társadalmak korát. A korszakbeosztások természetesen egymásba mosódnak. Az ember a csúcsragadozók korából, amikor „érdekszövetséget” kötött számára hasznos növényekkel és állatokkal, mára eljutott arra a fokra, amikor „a holtak kizsákmányolójává” vált. Totman ezt a jelzős szerkezetet úgy érti, hogy az emberiség megkezdte felélni a múlt nemzedékeinek biológiai hagyatékát, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagokat. Az egész ipari társadalom még mindig növekvő szakaszban van – állapítja meg az oxfordi professzor, de felteszi a kérdést: vajon ebben a szakaszban is bekövetkezik-e a növekedés utáni hanyatlás időszaka, amelyben fellép a zűrzavar kora, nagy társadalmi, politikai és gazdasági megrázkódtatásokat kiváltva?
Miért éppen Japánt választotta témájául a szerző? Először is mert a XVIII. századig többé-kevésbé zárt társadalom volt, amelyben hatványozottan meg lehetett figyelni az ember és természet viszonyát. Mindemellett „Japán történelme elénk tárja az emberi lét szinte minden aspektusát: az emberi elme találékonyságát, a kifinomult ízlés eleganciáját, az ideológiai szemléletmódok ütközésének retorikáját, a politika romlottságát, valamint a gazdasági-társadalmi struktúra egymásba fonódó változásait” – indokolja Totman választását.
A több mint 800 oldalas történelmi műben a kezdetektől a mai napig átfogó áttekintést ad a szerző, sőt megpróbálja a jövőt is felvázolni. Az Osiris Kiadó nagy munkát vállalt magára a könyv megjelentetésével, hát még, ha az oxfordi Blackwell-világtörténelem további munkáit is szeretné magyarul az olvasók kezébe juttatni. Ki kell emelnünk Antóni Csaba fordítását, amely a jó stílusban megírt művet hűen tárja elénk. Antóni arra is ügyelt, hogy az ázsiai tulajdonnevek visszaadásában nálunk uralkodó fordítói káoszban valamiféle eligazodást próbáljon nyújtani, és azokat a nemzetközileg elfogadott szabályokhoz igazítsa. E könyv nélkül aligha tudnak megélni azok, akik mélyrehatóan akarnak Japánnal foglalkozni.
(Conrad Totman: Japán története. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 5500 forint)