A Pécs – ókori nevén Sopianae – történelmi központjában, a székesegyház környékén fellelhető páratlan ókeresztény (Kr. u. IV. századi) temetőegyüttes 2000 óta része a világörökségnek. A XVIII. század óta ismert Péter-Pál, a Korsós és a később megtalált sírkamrák, a mérnöki pontossággal megszerkesztett, kultikus rendeltetésű cella septichora (hétkaréjú, kelet–nyugati tájolású építmény), az ókeresztény mauzóleum, a hatszáz késő római sír, a sok száz késő római tárgy, a művelődéstörténeti szempontból felbecsülhetetlen értékű falfestmények szakszerű feltárása, védelme és mindenki számára érthető bemutatása közügy, ez vitán felül áll. A város által alapított Pécs/Sopianae Örökség Kht. 2004 tavaszán megpályázta és meg is nyerte az egymilliárd forintnyi európai uniós támogatást a világörökségi helyszín turisztikai vonzerejének fejlesztésére, amint arról korábban hírt adtunk (Térkép a föld alatt, Magyar Nemzet Magazin, 2005. május 14.). A magyar állam mintegy félmilliárddal járul hozzá a költségekhez.
Így tudták 2005 májusában elkezdeni és 2006 márciusában befejezni Visy Zsolt vezetésével a régészeti feltárást, amelynek során nemcsak a római sírokra és az ókeresztény temetkezési épületekre, hanem az azt követő korszakok emlékeire is figyelniük kellett, hiszen Pécsnek a középkorban is fontos szerepe volt Magyarországon. A régészprofesszor legutóbb az Örökség című folyóirat 2006. májusi számában számolt be a feltárás eddigi eredményeiről. Megállapította, hogy mivel az ásatás a püspökvár délkeleti sarkában is folyik, a város története szempontjából döntő fontosságú régészeti anyag került elő. „Az ásatások rendkívül gazdag, korábban ismeretlen vagy csak sejtett tudományos anyagot szolgáltattak, így Pécs ókori és későbbi történetének jobb megismerését is elősegítik.”
A védő- és bemutatóépület tervét Bachman Zoltán, a pécsi egyetem Építész Szakmai Intézetének Kossuth-díjas igazgatója, professzora tervezte, aki az ásatás előrehaladtával többször módosította elképzelésit. Nagy nehézséget okozott, hogy az építészeknek úgy kellett elkezdeniük az egyik legizgalmasabb építmény, a cella septichora védőépületének tervezését, hogy nem tudhatták pontosan, mi mindent találnak a feltárás során a régészek, és mit kell feltétlenül in situ, azaz helyben bemutatni.
Mindvégig fokozott szakmai figyelem és olykor heves viták kísérték a munkát. Az építész-tervező és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) pécsi irodája korábban kemény kritikát kapott azért, hogy engedélyezte a védőépület falának betonozását és födémjének elkészítését. Csakhogy ez statikailag rendkívül fontos volt – mondja Weiler Árpád, a pécsi hivatal építész vezetője, mert a tér keleti oldalán megnyílt a püspöki levéltár boltozata. A védőépület egyik funkciója ekkor az volt, hogy megtámassza a levéltárat. Az ásatási bizottság tagjai rendszeresen látogatták a helyszínt. Weiler Árpádtól úgy tudjuk, hogy az idők során a tervező építészek és a régészek álláspontja folyamatosan közeledett egymáshoz. A tervező a régészek kérésére bemutathatóvá tesz most feltárt középkori falrészeket. Két vitapont maradt: az egyik az, hogy mi lesz a sorsa a középkori városfal délkeleti részének, amely három méter magasan húzódik kifelé a védőépületből a feltárás nyomvonalán, és egyes vélemények szerint ledőléssel fenyeget. A régészek szeretnék megtartani az ott megmaradt pannon homokot, ami a statikai problémát is megoldja. Egyes szakemberek szerint ez a földtömeg problémát okozhat zárt épületben állandó kipárolgásával, réteg- és talajvízzel súlyosbítva – ennek feltörésével karsztos vidéken mindig számolni kell. Mások ettől a védőépület mély alapozása miatt nem tartanak. A második gond az, hogy meg kell-e oldani az 1939–1940-ben részben már feltárt, de viszszatemetett ókeresztény cella septichora körbejárhatóságát, valamint a sírépítmények szigetelését. A régészeknek az az álláspontjuk, hogy mivel a cella septichora mindig föld alatt volt, nem szabad becsapni a látogatót azzal, hogy falait kibontják és körbejárhatóvá teszik. A körbejárhatóságot egyébként kizárják a délkeleti oldalon talált középkori erődfalak és árok, ezek megőrzése és bemutatása fontos. Bachman Zoltán amellett érvel, hogy a földet nem szabad visszatölteni, mert a benne lévő szerves anyagok fertőzésveszélyt jelentenek, s azt a megoldást javasolja, hogy föld helyett kaviccsal fedjék be ezeket a részeket, így könnyen átszellőztethetők.
A „Cella septichora idegenforgalmi központ” címet viselő terv legutolsó változatát, amely a két hete lezajlott területi főépítészi tervtanácson elhangzott észrevételek figyelembevételével készült el, a tervezők június 12-én nyújtották be engedélyezésre a KÖH pécsi irodájába. Régészeti és műemléki szempontból rendkívüli jelentőségű területről lévén szó első fokon ott határoznak az építési engedélyről. Az építési engedélyt Weiler Árpád, a hivatal vezetője a héten kiadta. Azzal a feltétellel, hogy a kivitelezőnek figyelembe kell vennie az Akadémia, valamint az ásatási bizottság észrevételeit, és folyamatosan egyeztetnie kell a KÖH pécsi irodájának vezetőjével. A régészekkel Weiler Árpád konzultál.
Ezt a tervet volt alkalmunk áttekinteni a pécsi egyetem tornateremből átalakított építészeti stúdiójában Bachman Zoltán és fiatal munkatársa, Kovács-Andor Krisztián segítségével.
A Dóm tér mai járószintjén 200 négyzetméteres üvegfelület kerül a cella septichora és környéke fölé. Az üvegfödémen autóshíd és gyalogút vezet át. A temetőegyüttes bejárata a mai Sétatér szintjéről nyílik (a Korsós sírkamra mai bejárata megszűnik). A látogató időutazásra indulhat. A XXI. századból, a mai térszintről egy folyosón elindulva a középkorba jut, onnan a Kr. u. IV. századba, a nyolcszögű, hétapszisos cella septichorába – mégpedig a most feltárt eredeti bejáraton, a visszaépített földlépcső fölötti járdán. A múzeumszintről lifttel vagy lépcsőn galéria-kiállítótérbe mehetünk, oda helyezik vissza azt a római kori sírt, amely körülbelül ebben a magasságban került elő. A galériaszintről a feltárt középkori városfal fölött acél taposórácson végigsétálva juthatunk el a plébánián keresztül a Korsós sírkamrába, onnan pedig vissza a galériára, majd a nyugati bemutatótérbe, ahonnan hidakról jól belátható a III., a XIX. és a XX. sírkamra (a két utóbbinak is megtalálták az eredeti bejáratát).
Megvan a teljes konzerválási és bemutatási terv, amelyet Asztalos György restaurátorművész készített el a Visy Zsolt által meghatározott szempontok szerint. A harmincnégy pontban leírt tervezet kitér mindenre: a falak, a földrétegek, a sírkamrák vakolat- és freskómaradványainak megfelelő kezelésére, a két szarkofág és az épített sír restaurálására, valamint a metszetek konzerválására és bemutatására.
A védő- és bemutatóépület „intelligens ház” – hangsúlyozza Bachman Zoltán –, ahol számítógéppel segített rendszer ellenőriz mindent. Jelzi a rendellenességeket az összes ókeresztény emlék területéről (ide kötik be a többi helyszín rendszereit is), és még képekkel, szöveges információkkal is segíti a látogatókat.
A beruházást az idén november 9-re be kellene fejezni, különben a Pécs/Sopianae Örökség Kht. nem kapja meg Brüsszelből (utófinanszírozás van) azt az egymilliárd forintot, amelyet az Európai Unió pályázatán nyert el. Kivitelező már van, üzemeltető viszont még nincs. A városra óriási felelősséget ró, hogy kikre bízza a négyezer négyzetméteres múzeumterületet.
Nem hagyhatjuk szó nélkül, milyen állapotban találtuk most, a helyszínen járva, az ókeresztény mauzóleum mellett felállított, EU-emblémás tájékoztató táblát. Ez adja a szemlélő tudtára, hogy világörökségi helyszínre érkezett. Az ókeresztény emlékeket jól szemléltető térképre valaki fekete spray-vel graffitiket művészkedett, egy helybéli pince pedig épp ott találta meg a legjobb helyet borait kínáló, messziről rikító zöld plakátjának. Jó volna, ha Európa egyik leendő kulturális fővárosában nem ezt látnánk.
origo.hu
Megölték az RTL Klub korábbi vezetőjét Budapesten
