Ingadozó kacsatojás

Az okarina agyagból égetett vagy porcelánból készült tojásdad vagy répa alakú kis fúvós hangszer (fuvola). Más szótárakban: körtesíp, pikula. A magyar nyelvben is használt nemzetközi, de leginkább olasz eredetű szóról van szó. De hogyan írjuk? Okarina vagy okarína?
Mivel az idegen szavak eredeti helyesírásához általában közelebb állnak az idegen szavak szótárai, nézzük meg először bennük a kifejezést. A Bakos-féle idegen szavak szótára szerint: okarína (2002: 466). A Tótfalusi-féle szótár szerint szintúgy (2004: 658).
Lássuk akkor az értelmező szótárakat! Mind a korábbi, mind pedig a legújabb magyar értelmező szótár ugyancsak a hosszú változatot tartalmazza (2003: 1006). A magyar értelmező szótár szókészletén alapuló A magyar nyelv szóvégmutató szótára azonban már a rövid i-s alakot mutatja (1969/1994: 69).
Vegyük szemügyre a helyesírási szótárakat! A magyar helyesírás szabályaiban (akadémiai helyesírás) ezt találjuk: okarina, okarinája, okarinái (1984/1997: 315). Valami történhetett időközben, ha az akadémiai helyesíráson alapuló Magyar helyesírási szótárban viszont ez szerepel: okarína, okarínája, okarínái (1999: 391). Vagy mégsem? Mert az ugyancsak az akadémiai helyesírás elvein nyugvó Osiris-kötetben (Laczkó Krisztina – Mártonfi Attila) ismét csak a rövid változatot leljük: okarina, okarinát, okarinák, okarinája (2004: 1135). Ellenőrzésül megnézzük még a Nagy magyar helyesírási szótárt is, abban ismét a hosszú változat található (2002: 352). Számolhatunk a helyesírás-ellenőrző programmal is. E cikk írásakor sem az okarina, sem pedig az okarína alak nincs pirossal aláhúzva. Eszerint mindkettő helyes.
Mit tegyen most a helyesírására igényes ember?
Először is nem árt értékelni a szótárakat! Ha ingadozó helyesírási alakkal van dolgunk, akkor perdöntőnek az akadémiai helyesírást tekintjük. Ebből a szempontból az okarina (rövid i-s) alak látszik megoldásnak (bár az akadémiai helyesírási szabályzaton nyugvó egyik szótárban ennek ellenére í-vel szerepel).
Másodszor érdemes megnézni az adott szó eredeti formáját. Az okarina a németben Okarina, az olaszban ocarina (tulajdonképpen az olasz oca ’kacsatojás’ szóból származik). Az olasz hangsúlyviszonyoknak megfelelően az eredeti kiejtése okarína. Talán ezért írják ma magyarul í-vel, s talán a német, olasz helyesírásban nem jelölt í miatt i-vel. Tehát a szó eredetéből is magyarázható az ingadozás.
De ezzel még mindig nem jutottunk el a helyes magyar megoldáshoz.
Harmadik szempontként figyelembe vehetjük az adott szóalakhoz hasonló szavak helyesírását, vagyis a rendszerszerűséget. Ezeket találjuk (mind rövid i-vel): balerina, latrina, masina, platina, szonatina, patina, retina, kortina, lavina, korvina, drezina (némelyik esetében fülünkbe cseng az í-s változat is). És í-vel szerepel: diszpciplína, doktrína (olykor persze röviden halljuk ezeket is). Láthatjuk, hogy nem egy rövid i-s alak kiejtése az eredeti nyelvben hosszú volt. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a hasonló jellegű (-ina) végződésű szavakban rendszerint rövid i-s formát használunk a magyar nyelvben (persze nem következetesen).
Negyedik – és utolsó – szempontként maradt hátra: a használati gyakoriság. Manapság szerencsére segítségünkre vannak a számítógépes keresőprogramok. A Google program segítségével „rákerestünk” az okarinára: 139 ezer (csak magyar: 5800), valamint az okarínára: 9070 (csak magyar: 120) adat. A gyakoriság szerint tehát megállapítható, hogy az okarina mind a nemzetközi, mind a magyar honlapokon elsöprő fölénnyel vezet.
Az adatok értékelése után a következőt mondhatjuk. Mivel az akadémiai helyesírás (legalábbis részben), valamint az Osiris-féle helyesírás a rövid formát támogatja, a magyar helyesírásban a hasonló -ina végződésű formák többsége rövid, valamint a gyakoriság is a rövid formát erősíti, a helyesírási bizonytalanság, a szótárakban előforduló ingadozás ellenére is a rövid formát javasoljuk.
Tehát: okarina.
Egyébként pedig (adataink, érveink ellentmondásossága miatt): mindegy. Vannak ilyen ingadozások, logikátlanságok a helyesírásban.