Az ügyvédi hivatás minőségét, az ügyfelek kiszolgálásának színvonalát csak akkor lehet javítani, ha megszűnik a jogászok korlátlan beáramlása az ügyvédi pályára. Így vélekedik Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara nemrég megválasztott elnöke. Szerinte nem igazolódott, hogy a piac majd megoldja ezt a gondot. Semmiféle egészséges szelekció nem ment végbe. Aki csak havonta találkozik egy-egy üggyel, annak a kamarai elnök szerint egyre kisebb lesz a szakmai és etikai igénye, illetve teljesítményének színvonala. A megélhetés kényszere csökkenti a veszélyérzetét is – olyan megoldásokba megy bele, amilyeneket sosem választana egy olyan ügyvéd, akinek nem kell minden ügyet elvállalnia.
– Nem az ellen szólok, hogy az egyetemek sok hallgatót vesznek fel, politikai döntés kérdése, hány joghallgató lehet egyidejűleg – mondta. – Csupán azt furcsállom, hogy az intézmények (a tételes jog sulykolásával) kizárólag jogászként elhelyezkedő jogvégzetteket akarnak kibocsátani, s a fiatalok is drámaként élik meg, ha nem jogi munkakörben dolgoznak. Világosan ki kell mondani, hogy évi több ezer jogászt nem tudnak felszívni a munkahelyek.
A kamara elnöke szerint a bíróságok és az ügyészségek tízes nagyságrendben fogadnak évente fiatalokat, hasonlóképpen a közjegyzői irodákhoz. Legfeljebb tehát összesen száz diplomást vesznek fel együttesen ezek az intézmények. A jelenlegi körülmények közt arra sincs remény, hogy a közigazgatás új szakembereket keressen. Marad az ügyvédség, mint az egyedüli szabad jogi pálya. Csakhogy az országban jelenleg már tízezer ügyvéd van, ötezren pedig jelöltként tevékenykednek. Belőlük egy-két éven belül ügyvéd lesz. Tizenötezernél több ügyvédet Bánáti szerint nem bír el ennek a szolgáltatásnak (hivatásnak) a piaca.
Limitálják a szakvizsgázók számát?
Arra sem erkölcsi, sem alkotmányos lehetőségük nincs, hogy létszámstopot vezessenek be. Ugyanakkor nem nézhetik tétlenül a már-már kezelhetetlen létszámnövekedést. Tervezik: megszabják, hogy az ügyvédi irodák hány jelöltet vihetnek évente jogi szakvizsgára. A diplomások ugyanis az egyetemet követő hároméves gyakorlati idő alatt az ügyvédi irodákkal állnak munkaviszonyban, a szakvizsgára ugyanakkor a megyei kamarák készítik fel őket. A szerződéses szabadság elve alapján az ügyvédek ezután is annyi jelöltet foglalkoztathatnak, amenynyit jónak látnak, ám nem minden jelöltjük juthatna el a szakvizsgáig. Tovább árnyalhatná a képet, ha az ügyvédjelölt képzésének kamarai költségeit azokra az ügyvédekre hárítanák, akik a jelöltet foglalkoztatják. Így nem az egész ügyvédség viselné – kamarai tagdíjába beépítve – a felkészítés kiadásait.
Gondolkodnak azon is, miként szerezzenek érvényt az ügyvédi törvénynek, amely szerint nem vehető fel a kamarába – tehát nem lehet ügyvéd –, aki életmódja vagy magatartása miatt érdemtelen a hivatás gyakorlásához szükséges közbizalomra. Bánáti megfogalmazása szerint az adatvédelmi törvény túlzásai szinte lehetetlenné teszik, hogy a kamara érdemben vizsgálódjék ebben a tárgykörben. Például hogy megnézze, nem fegyelmivel távozott-e a pályázó a korábbi munkahelyéről, s ha igen, mi volt a fegyelmi oka. Ráadásul a Budapesti Ügyvédi Kamarának korábban volt egy kivételesen ellentmondásos esete: a Bauer-ügy. Valaki azt kezdeményezte, zárják ki a kamarából Bauer Miklóst, aki – az államvédelmi hatóság tisztjeként – a korábbi igazságügy-miniszter, a börtönben később meghalt Ries István kihallgatója volt. Az ügyvédi kamara jogerős határozata úgy szólt, nem szüntethető meg Bauer kamarai tagsága, mert felvételekor még nem volt hatályban az említett rendelkezés. Az idős ügyvéd utóbb megszüntette tagságát, ügyvédi működését.
A cél mindenképpen az ügyfelek jobb kiszolgálása – összegezte az elnök, hozzátéve: a jogi egyetemet a világ legtöbb helyén a boldogulás általános feltételének tekintik. Olyan képzésnek, amely a leginkább alkalmas arra, hogy rendszeres gondolkodásra szoktasson, és hogy általános műveltségre, logikai, retorikai készségre tegyenek szert keretein belül a hallgatók. Akár egy ügyvezető igazgató is jól elboldogulhat az üzleti életben az ötéves egyetemi képzés adta ismeretekkel, nem kell további 3–4 év után szakvizsgát tennie. A szakjogászi feladatokat majd úgyis ügyvédre bízza. Idetartozik, hogy a létszám önmagában nem vizsgálható. Új területeket kell meghódítani. Ennek egyik eszköze, ha a reménybeli ügyfeleket meggyőzik arról: jobb megelőzni a bajt, mint akkor felkeresni a szakembert, amikor már csak perrel hozható helyre a hiba.
Évekig elnyúló perek
A perek olykor sokáig tartanak. Nemrégiben zárult le az a büntetőeljárás, amelyet Berkecz Mária és az Orbán-kormány volt államtitkára, Bártfai Béla ellen indítottak hűtlen kezelés vádjával. Mi tartott négy évig ebben a nem túlságosan komplikált ügyben? – kérdeztük Bánáti Jánost, Bártfai védőjét.
– A négy év nem túl hosszú idő Budapesten – közölte. – A Pesti Központi Kerületi Bíróságon és a Fővárosi Bíróságon olykor ennél hosszabb ideig is várni kell, hogy meghozzák az ítéletet. Az is évekbe telik, hogy megtartsák az első tárgyalást. Itt van például a Postabank ügyében indított eljárás. Nyolc évvel ezelőtt, 1998 őszén kezdődött a nyomozás, és most fogunk eljutni az elsőfokú ítéletig.
Ellentétes felfogások, vitatott ítéletek
A büntetőügyekben nem tapasztalható, hogy a bíróság a politika befolyása alatt állna – fejtette ki kérdésünkre az ügyvéd. A Tocsik-ügyet hozta példának, amelyben az ÁPV Rt. volt vezetőjét, Szokai Imrét védte. Egyes elemzők szerint az ügynek az akkori kormányváltásban is szerepe volt.
– A perbeszédet azzal kezdtem – emlékezett Bánáti János –, hogy a politika kívül maradt a tárgyalótermen. Sok minden szerepet játszott akkor, voltak különböző felfogások a jogról, születtek ellentétes, vitatott ítéletek. Ám több év távlatából is kijelenthető, hogy a bírákat nem befolyásolta a politika. Magam nem kifogásolom, ha egyik vagy másik ügyet politikai perként állítja be a média, de fontosnak tartom közölni, hogy a bíróságokon ez nem játszik szerepet – jelentette ki.
A Pesti Központi Kerületi Bíróságon és a Fővárosi Bíróságon Bánáti szerint kevés a bíró – ezeken a fórumokon összpontosulnak az ország legösszetettebb büntetőügyei, például a Tocsik-, a Postabank-, a számlagyár- és a brókerügy, vagy a Globex-per. A késedelmet úgy lehetne csökkenteni, majd megszüntetni – mondta a kamarai elnök –, ha az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) – költségvetési forrás birtokában – arányosabban oszthatná el a bírói státusokat a fővárosi és a megyei bíróságok között. Az OIT-nak mostantól, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökeként Bánáti János is tagja. – A magam egy szavazatával kiállok a változtatás mellett, ha napirendre kerül ez a kérdés – mondta, hozzátéve: reméli, a megyei bíróságok vezetői nem neheztelnek emiatt, hiszen az arányosabb elosztás nem kizárólag Budapest érdeke. Bánáti Strasbourgban Baka András bíróval nemrégiben arról beszélt, hogy a perek többségét az ügyek elhúzódása miatt indítják a magyar állam ellen. Persze legnagyobbrészt a fővárosból érkező esetekről van szó. Az államnak, s az egész magyar bírói karnak érdeke, hogy ez megváltozzék.
Adódik a kérdés: gyorsíthatja-e ilyen körülmények közt az ügyintézést az az új jogszabály, amely módot ad rá, hogy az ügyfél kifogást tegyen a felettes bírói fórumnál, ha a bíróság késlekedik? Bánáti János szerint fontos, hogy az ügyfelek s az ügyvédek csak akkor éljenek a kifogás lehetőségével, ha valóban indokolt. Ugyanakkor elismerte: az ügyfél érdekében az ügyvédek egy része is húzza az időt. A polgári perek jelentős részében az alperes a minél későbbi befejezésben érdekelt – mondta –, hiszen így haladékot kap kötelezettségeinek teljesítésére. Bánáti szerint számtalan törvényes lehetőség van az időhúzásra, s ezek kihasználása nem sérelmezhető. Kifogásolni csak azt lehet, ha valaki jogellenes eszközt választ. Például megsemmisíti, „lenyeli” a küldemény átvételét igazoló postai papírt, vétívet, vagy nem valóságos okokra hivatkozva próbálja elnapoltatni a tárgyalást. A kamara elnöke úgy látja, a bírónak ilyenkor élnie kell a törvényes eszközökkel, a bírságolással, a halasztási kérelem elutasításával. Úgy vélte azonban: arról nincs szó, hogy az ügyvédség folyamatosan az időhúzásra játszana.
A trükkök visszaütnek
– A helyzet az, hogy az ügyvédek hol a felperest, hol az alperest képviselik. Aki az egyik nap trükközik, az a másik nap azt tapasztalja, vele trükköznek. Ezek a dolgok kiegyenlítik egymást – mondta az elnök. S, hogy nincs új a nap alatt, azt Bánáti szerint jól mutatja Miksa császár 1560-as évekből származó dekrétuma, amely szerint nem fogadható el, hogy az ügyvédek minden ok nélkül, önös érdekből húzzák az időt. Valamilyen elfogadható szintre el kell jutni ezekben a kérdésekben – tette hozzá az elnök.
Megkérdeztük őt arról is, mi a véleménye a Legfőbb Ügyészség új keletű állásfoglalásáról, amely azt tartalmazza: az ügyvéd a nyomozás idején is konzultálhat a védencével, ha nem zavarja a kihallgatás menetét. Ez a fejlemény nyilván a brókerüggyel függ össze. Konkrétan azzal, hogy – egy videofelvétel tanúsága szerint – az ügyészségi kihallgatás idején a védő megbeszélte védencével a jegyzőkönyvbe foglalandó vallomás szövegét. Egy másik vádlott védője pedig emiatt kifogást emelt.
Az ügyvéd nem lehet bűnpártoló
Bánáti a konkrét ügyről nem kívánt nyilatkozni. Általánosságban azt mondta: az alapelv világos, a védőnek az ügyfele érdekében kell eljárnia. Ez azt jelenti: a törvény a védőt mentesíti az alól, hogy mindenáron az igazságot kutassa. Ez a hatóság feladata.
– Úgy szoktuk mondani, hogy a törvény által a védő egyoldalúságra van kötelezve – érvelt Bánáti. – Az ügyvéd csak olyan indítványokat, lépéseket tehet, amelyek az ügyfelét szolgálják. A határ a törvényes működés. Ezt a büntető törvénykönyv, az eljárási törvény és az ügyvédi etikai kódex jelöli ki. Meg kell tehát nézni, mi az, ami az ügyfél érdekeit szolgálja, de nem jogsértő. Nem bujthatok föl senkit, hogy ügyfelem érdekében hamis tanúvallomást tegyen. Nem lehetek bűnpártoló sem, vagyis tudatosan nem segíthetek abban, hogy megsemmisítsék a bizonyítékokat. A verbális magatartások, a védői nyilatkozatok megítélése nehezebb. Különbséget kell ugyanis tenni a tényállítás és a véleménynyilvánítás között. Az alkotmány szerint ugyanis a védő nem vonható felelősségre a védence érdekében kifejtett véleménye miatt. A hamis tényállításért viszont igen.
A Magyar Ügyvédi Kamara elnökétől megtudtuk: esetenként vitatott volt, konzultálhat-e a védő a védencével a kihallgatás közben – Bánáti ezért kért állásfoglalást a Legfőbb Ügyészségtől. A válasz, amely szerint a konzultáció megengedett, ha nem zavarja a kihallgatást, megnyugtató a kamara számára. Miként az is, hogy a Legfőbb Ügyészség a nyomozó hatóság összes vezetőjével közölte az állásfoglalás szövegét.
– A válasz világos és egyértelmű – nyugtázta az ügyvéd –, s én kamarai vezetőként és gyakorló védőként is üdvözlöm, hogy egyértelművé vált egy fontos védői jogosítvány.
vitályos eszter
Karácsonyi köszöntőben jelentette be az új kormányzati támogatásokat Vitályos Eszter + videó
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!