Kényszer szülte erény

Az utóbbi két napban történtek után még a tudósító számára sem egyszerű feladat a sport- és turisztikai hatások egymás mellé illesztése, és ezzel az elméleti problémával a Brazíliában portyázó magyar női kézilabda-válogatottnak a gyakorlatban kellett megbirkóznia. Hiszen a csapat a világ egyik legszebb vízesésrendszeréhez, az Iguacuhoz kirándult, de eközben, eleget téve eredeti feladatának, megütközött a házigazdák együttesével is. A 28-25-ös győzelem áldozatokkal is járt, amelyek közül a súlyos térdsérülést szenvedett Sugár Tímea elvesztése a legfájdalmasabb.

A magyar lányok nemcsak kézilabdázni jöttek, de elsősorban persze ezért hívták őket. E kettős feladatnak ráadásul úgy kell megfelelniük, hogy hol páratlan természeti szépségekkel, hol a decemberi világbajnokság hetedik helyezettjével találkoznak, és előbbi élménytől saját magukat, utóbbitól pedig a vendéglátóikat nem foszthatják meg. Kedden estére például a szálláshelyünktől, Fod de Iguacutól mintegy 120 kilométerre fekvő Cascavel városába tűztek ki mérkőzést a szervezők, de délelőttre beiktattunk egy másik programot is. Paraguayba mentünk, ahová sokkal rövidebb úton jutottunk el, hiszen csak át kellett sétálnunk a Paraná hídján. Közben pedig „megküzdeni” azzal a pár ezer szembejövő gyalogossal, kerékpárossal, motorossal, autóssal, akik túloldalról megszálló hadsereg módjára folyamatosan árasztották el Brazíliát. Igaz, nem tankkal jöttek, hanem elképzelhetetlenül ócska gépjárműveken; és fegyver helyett mindenféle árucikknek képzelt bóvlit cipeltek, toltak, húztak, görgettek maguk előtt. Küldöttségünk döbbent érdeklődéssel fogadta emberek, tárgyak és indulatok eme elképzelhetetlen forgatagát, de egy gyors hátraarccal mi is a menet részeseivé váltunk, mert indultunk vissza Brazíliába. Persze nem csencselni, hanem kézilabdázni.
Cascavelben végre hamisítatlan meccshangulatra toppantunk be. Késő esti kezdés, csurig telt ház, szakadatlanul kiáltozó, éneklő, hullámzó tömeg. Hullámzott a kedélyállapotunk is, mert a pálya iszonyú kemény, betonalapját épp csak egy réteggel fedték le. Sugár Tímea sajnos áldozatául esett a rossz borításnak. Az 5. percben egy hétméteresnél bemozdult a lövőcselre, de letapadt a lába, és szörnyű kínok között fetrengve részesítették gyorssegélyben, majd vitték le ölben az öltözőbe. Az első orvosi diagnózist, a térdkeresztszalag-szakadást visszaigazolta, de Sugár Timi hősiesen viselte a megpróbáltatásokat. A meccs után már autogramokat osztott, a helyiekkel fotózkodott, nekünk pedig eközben azt mondta: „Csak kínomban mosolygok. Ha sántítva is, de a következő napokban a többiekkel tarthatok, jövő héten pedig már otthon kórházba vonulok, megműtik a térdemet. Át kell gondolnom, mitévő legyek, beszélek a szövetségi kapitánnyal, és a klubedzőmmel is, aztán kiderül, mit hoz a jövő.”
A teljes gyógyulás hosszú hónapokat vehet igénybe, a csapatnak azonban egy pillanat alatt fel kellett ocsúdnia, hiszen a találkozó alig kezdődött el. Németh András egyéb lehetőség híján az újonc kapust, Triffa Ágnest küldte be, aki először, még a történtek hatása alatt alig érintette a labdát, ám a második félidőre ugrásszerűen feljavult, és a hajrában szerinte négy hetest védve parádézott. Mivel szünet után csapatunk védekezése is remekül öszszeállt, az első harminc perc 16-16-os részeredményét 28-25-ös magyar győzelem zárta le. Ami a vb-hetedik otthonában ilyen előzmények, körülmények és hatások mellett nem kis bravúr. Tóth Tímea volt hat góljával a legeredményesebb, de a fiatalok, Csáki, Szamoránski és Hornyák vagánysága is élményszámba ment. Pedig nem akármilyen ütközetben kellett helytállniuk, hisz, hogy mást ne mondjunk, Mehlmann Ibolyának hatalmas ütéssel zúzták meg az orrát és Orbán Anna lábát csak a szerencse mentette meg. Németh András a társaság dicsérete után nem véletlenül folytatta azzal: „A brazil kézilabda erős, de a szervezettsége nagyon gyenge. Ráadásul az itteniek nem fogják fel, hogy a mieink ebből a sportágból élnek, és egy súlyos sérülés kettétörheti a pályafutásukat.”
Jobb híján csupán reménykedhetünk benne, hogy további bajok már nem érnek minket. Mert bár a szerdai szabadidős program ismét csodásnak ígérkezik – vízesés-látogatás, szomszédolás Argentínába – lapzártánk után, hazai idő szerint csütörtök hajnalban megint mecscset kell vívni a brazilokkal.