Készek letaglózni a „szent tehenet”

Pártja gazdasági programjával igyekszik megszólítani a szlovákiai magyarokat Robert Fico, aki úgy véli, a Magyar Koalíció Pártja nem tett semmit az ország déli régióit sújtó szegénység felszámolásáért. A nacionalista irányvonaláról is ismert Irány-Szociáldemokrácia (Smer) párt másfél héttel a választások előtt magabiztosan vezeti a népszerűségi listát. A Smer elnöke lapunknak adott interjújában élesen bírálja a jelenlegi pozsonyi kormány egészségügyi reformját. Fico szerint nem nevezhető reformnak az, hogy a miniszter részvénytársasággá alakította át a közszolgálati biztosítókat, amelyek ellenőrzését átvették a pénzügyi csoportok, így ez utóbbiak ellenőrzik a közpénzeket.

A közvélemény-kutatási eredmények szerint nyolc párt juthat a parlamentbe, és a kormánykoalíciós többség parlamenti biztosításához legalább három pártnak kell összefognia, miközben úgy tűnik, a Smer alakíthat kormányt. Minthogy ön elzárkózik a lehetséges partnerek megnevezésétől, arra kérem, azt árulja el, milyen alapon választanak majd partnereket?
– Nem vitás, a célunk a győzelem. Milyen párt az, amelyik csak ötödik kerék akar lenni a kocsiban?! Ráadásul olyan arányban akarunk nyerni, hogy a leendő koalíciós kormány a középtől balra helyezkedjen el értékrendjét tekintve. Képletesen úgy szoktuk mondani, hogy az eddigi jobboldali kormány az elmúlt nyolc évben az ország rúdját folyamatosan a nagyvállalatok és a kimagaslóan keresők felé fordította, éppen itt az ideje annak, hogy mi átfordítsuk azok felé, akik átlagos keresők vagy annál is rosszabb gazdasági helyzetben vannak – azzal a céllal, persze, hogy a hazai össztermék növekedése minimum ötszázalékos legyen. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy megvalósíthassuk átfogó szociális programunkat, amelyről folyamatosan beszélünk. Ezen belül a legfontosabb, hogy az országot a szolidaritás jellemezze. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a gazdagok szűk köre egyre vagyonosabb, a többiek életkörülményei pedig egyre rosszabbak és egyre nő a szegénység, ami Szlovákiára eddig nem volt jellemző.
– Nyilván az új adóreformra gondol, amit jeleztek választási programjukban. De hadd mondjam el, hogy a parlamentbe jutásra esélyes pártok közül – amelyek szóba jöhetnek a Smer koalíciós partnereiként – egyik sem szándékozik megszüntetni az egyenadót. Mihez kezdenek így?
– Tudja, valakiknek ebben az országban sikerült szent tehenet csinálniuk a reformokból, méghozzá olyat, amelyhez hozzá sem szabad nyúlni, mert felháborodik a világ. Én meg azt mondom, hogy a politikus azért is politikus, hogy kimondja a bizonyos köröknek kevésbé tetsző dolgokat. Ugyanúgy 19 százalékos adót fizet az a menedzser, aki havi 150 ezer koronát keres, mint az az egészségügyi nővér, aki 10-11 ezret. Amíg az egyik észre sem veszi, hogy adózott, a másik szinte elszegényedik. Elnézést a durva megfogalmazásért, de mi készek vagyunk letaglózni a „szent tehenet”, mert egy igazságtalan adóreform nem maradhat érinthetetlen. De ugyanez vonatkozik a társasági adókra is. Miért fizet ugyanannyit egy közepes vállalkozó, mint például egy magánosított monopolhelyzetben lévő óriáscég, vagy a bankok és pénzintézetek?! És hogy van az, hogy az általános forgalmi adó is egykulcsos, és 19 százalékot kell fizetni az élelmiszerekért, az egészségügyi szolgáltatásokért, az iskolaszerekért, de még az iskolatejért is? Mi ebben az igazság és szolidaritás? Ha ez így lenne, Európa gazdagabb, erősebb országaiban, ahol a lakosság is sokkal jobb helyzetben van, mint nálunk, miért nem vezették be? Száz szónak is egy a vége, mi hozzányúlunk a „szent tehénhez”: bizony, meg fogjuk változtatni az adórendszert.
– Az egészségügyi reform megszüntetését is kilátásba helyezték, igaz, az eddig megvalósított változások egy-egy részét mindenki bírálja. Önök hogyan képzelik el az egészségügy működését?
– Tisztázzunk valamit! Az egészségügyi rendszer esetében ne beszéljünk reformról. Miért nevezzük reformnak azt, hogy a miniszter részvénytársasággá alakította át a közszolgálati biztosítókat, majd ellenőrzésüket átvették a pénzügyi csoportok, azaz a pénzügyi csoportok ellenőrzik a közpénzeket, nem mellesleg több tíz milliárd koronát. Miért reform az, ha a miniszter bevezeti a vizitdíjat, a vénydíjat, a kórházi ágyhasználati hozzájárulást, miközben az egészségügyi szolgáltatások színvonala nem javul? Miért reform az, ha a miniszter lehetővé teszi az igen értékes egészségügyi intézmények privatizációját és megint csak többmilliárdos vagyonhoz juttatja a pénzügyi köröket? Én óvok mindenkit az ilyen lépésektől, felhívom mindenki figyelmét a világon, hogy a közegészségüggyel ezt nem szabad megcsinálni. Tehát hogyan tovább? Elsőként meg kell szüntetni a részvénytársaságokat, a biztosítóknak újra közintézményként kell működniük. Átmenetileg be kell zárni az egészségügyi rendszert olyan értelemben, hogy a belé folyó pénzeszközöket ne lehessen onnét kimosni a biztosítókon keresztül. Harmadik lépésként pedig meg kell szüntetni az értelmetlen díjakat és ágyhozzájárulásokat, amelyek a beteg, döntően idős vagy családos emberekre mérhetetlen terheket rónak, úgy, hogy már szinte elérhetetlen számukra az egészségügyi szolgáltatás. Mindez megoldható, csak azt kell elérni, hogy az állam a saját alkalmazottai után ugyanolyan járulékot fizessen, mint minden más vállalkozó vagy munkavállaló, s ne pedig annak töredékét. Vagyis: el kell zárni a csapokat, amelyeken keresztül kifolyik a pénz az egészségügyből, másfelől pedig igazságos járulékfizetéssel emelni kell azt az összeget, amely által az egészségügyi ellátás az alkotmánynak megfelelő módon ingyenes marad a járulékfizetők számára.
– A választások közeledtével egyre nyilvánvalóbb, hogy a szlovák pártok igyekeznek megszólítani a magyar választókat is, gyöngítve ezzel a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) pozícióit. Önök is hangoztatják, hogy a magyar és más nemzetiségű szavazó azonos értékű a szlovákkal, de programjukban külön nem foglalkoznak a kisebbségek jogállásával. Miként akarják megszerezni például a magyar választók támogatását?
– Biztosan ön is felfigyeltarra, hogy a Smer és a Magyar Koalíció Pártja között nincs vita a kisebbségek alapvető jogait illetően. Tiszteletben tartjuk az anyanyelv használatát, az anyanyelvi oktatást, a kulturális hagyományok ápolását, a kétnyelvű feliratokat. Ez európai megoldás, és mi mindent megteszünk azért, hogy ez Szlovákiában így maradjon. Amit viszont nem tudunk tiszteletben tartani a Magyar Koalíció Pártjával kapcsolatban, az az, hogy a párt nyolc éve van kormányzati szerepben, vannak régiók, ahol szinte a teljes közigazgatást ők irányítják, mégis a dél-szlovákiai régiókban a legnagyobb a szegénység. Tehát tegyük fel a kérdést: mit tett a magyar párt a gazdasági és szociális kérdések rendezése érdekében? Ezért úgy gondolom, hogy mi a gazdasági és a szociális programunkkal szólítjuk meg a magyar választókat, s az utóbbi időben, úgy tűnik, nem is sikertelenül. Szerintem az MKP az idei választásokon már nem éri el a 11 százalékos támogatottságot. S ezen bizony az MKP vezetőinek is el kellene gondolkodniuk. Azon tehát, hogy folytatják-e azt a politikát, amely a benesi dekrétumok eltörlését követeli, amely további oktatási és kulturális jogokra koncentrál csak. Persze, ezek is fontos kérdések, de szerintem igazán akkor érdemes ezekkel foglalkozni, ha az embereknek van munkájuk és biztos a megélhetésük. Tehát mi azzal szólítjuk meg a magyar választókat, hogy rámutatunk: az MKP a gazdasági és szociális kérdések kezelésébe belebukott, mint konzervatív párt nem tudta kezelni a felmerülő gondokat, a munkanélküliséget, mi pedig tiszteletben tartjuk a kisebbségek oktatási és kulturális jogait, de szociális és gazdasági biztonságot is akarunk számukra.
– Hogyan értékeli a szlovák kormány szomszédpolitikáját? Az utóbbi időben mintha elhidegült volna a cseh–szlovák viszony, de ugyanez vonatkozik a szlovák– magyar kapcsolatokra is: az utóbbi két évben például nem került sor egyetlen hivatalos kétoldalú kormányfői találkozóra sem. Egy feltételezett kormányváltás esetén miként látja az együttműködés lehetőségeit?
– Mikulás Dzurinda olyan jobboldali politikus, aki nem szívesen tart fent jó viszonyt baloldali kormányokkal, s nemcsak Gyurcsány Ferenccel, hanem például Jirí Paroubekkel sem. Ráadásul Dzurinda Amerika-orientált politikus, őt semmi más nem érdekli, csak az, hogy hányszor fog vele kezet Bush elnök. Számára ez a politikai sikeresség alapvető kritériuma. Ami a pártkapcsolatainkat illeti: történelmileg is érthető, hogy kiváló viszonyunk van a cseh szociáldemokratákkal. A Magyar Szocialista Párttal még Kovács László idején kezdtünk szorosabban együttműködni, Hiller Istvánnal is többször találkoztam már, akár a Szocialista Internacionálé, akár az Európai Szocialista Párt ülésein, s most, a magyarországi választások után nyilván Gyurcsány Ferenccel is fel kell vennem a kapcsolatot. Mi ugyanis egy olyan kölcsönösen előnyös együttműködést szeretnénk kialakítani, amely mindkét országban hozzájárul az emberek gazdasági és szociális biztonságának a növeléséhez.