(ki a mester…)

Én nem tudom, hogy a mester szó hányféle jelentést hordoz. Tizianóval kapcsolatban is használatos ez a kifejezés, meg a gyepmester esetében is. Tény az, hogy az ember általában nem bánja, ha mesterként tisztelik. Már Jézus is utalt rá a farizeusokkal kapcsolatban, miszerint súlyt helyeznek rá, hogy a piacokon úgy szólítsák őket: Mester, Mester. Szokták volt azt is mondani a legnagyobb elismerés hangján, hogy ez vagy az mesteri teljesítményt nyújtott, a szabadkőműveseknek nagymesterük van, egy sakkozó számára életcél lehet a nagymesteri cím. Kimondható, hogy mesternek lenni – talán a sintér kivételével – rangot jelent. Az alábbi történet erről szól.
Cs.-i házunkban egy napon halk csepegésre figyeltem fel. Rövid vizsgálódás után megállapítottam, hogy a gázbojler csepeg. Tudva tudván, hogy a gázkészülékhez csak arra feljogosított mester nyúlhat, felhívtam telefonon azt a kft.-t, amely a mi körzetünkben e téren monopóliummal rendelkezik. (Itt jegyzem meg, hogy a gázszerelő, bár mester, nem azonos a gázmesterrel, aki csótányt és poloskát irt.) A kft. számán egy kedves hangú hölgy közölte, hogy másnap a bojlerszakértő felkeres, és „megoldja a dolgot”. Kérdeztem, mely időpontban várhatom, mire azt a választ kaptam, hogy a nap folyamán bármikor fél négyig, mert akkor a munkaidő lejár, és a mester pihenni tér. Végül abban állapodtunk meg, hogy fél órával az érkezése előtt a szerelő mobiltelefonon értesít. Mivel éjjel egyig olvasni szoktam, általában reggel kilenc után ébredek. Natasa kutyám ezt a szokásomat tiszteletben tartja. Az adott nap reggelén azonban vad csaholásra és telefoncsengésre ébredtem: az első számú mester jelentkezett, hogy fél órán belül a tetthelyre ér. Kipattantam az ágyból, magamra kaptam a fürdőköpenyt, leemeltem a hűtőszekrény tetejéről a mikrosütőt, hogy a mester hozzáférhessen a bojlerhez.
S ő máris ott volt. Némi malíciával állapította meg, hogy a kis fagyasztószekrény akadályozni fogja, mire én javasoltam, hogy ezt az akadályt együtt távolítsuk el. Sajnálkozva nézett rám, így hozva tudomásomra, hogy ő mester, és nem tróger. Egy pillanat alatt „szétkapta” a bojlert, s megállapította, hogy egy tömítéssel van gond. Bal kézzel kezdett dolgozni a tömítéscserén, lekicsinylő megjegyzést tett a hollanderre és egy makacs anyacsavarra, majd szidni kezdte az EU-szabványt, amely a jó magyar azbeszttömítés helyett kezelhetetlen vacakot ír elő. Másfél óra küszködés után egy ósdi bőrtömítéssel sikerült megszüntetnie a csöpögést. Kiállította a számlát, fizettem, távozott. Még el sem halt autójának pöfögése, amikor a bojlerből az előbbit ötször meghaladó erővel kezdett folyni a meleg víz. Hívtam a kft. központi telefonszámát. Megígérték, hogy másnap délután fél négyig újabb szerelő jön. Kértem, hogy reggel tízig ne zavarjanak.
Negyed nyolckor csöngött a telefonom. Mester II. jelezte, hogy fél órán belül a helyszínre ér. Együtt leemeltük a kis hűtőládát, pillanatok alatt szétdobta a bojlert, betette a tömítést, közölte, hogy ez így egyelőre jó, de mivel nincs olyan szerszáma, amivel az alsó anyát kilazíthatná, a rakoncátlan csövet ki kell majd cserélni, ő rögvest megrendeli Budapestről, és értesít majd, amikor az alkatrész megérkezik. Az EU-szabvány tömítés négy napig bírta. Akkor a zuhanyozó rózsából gőz lövellt ki, a bojlerből pedig ömleni kezdett a melegvíz. Hívtam a II. mestert. Mondta, hogy a jövő hét közepén ér rá, s fogalma sincs, hogy megérkezett-e a pótcső. De egy órán belül visszahív. Három óra múlva, amikor én hívtam, ki volt kapcsolva a mobilja. Nem úgy a kft.-é. Megígérték, hogy másnap fél négyig küldenek egy másik szerelőt. Másnap fél nyolckor minden külön értesítés helyett megérkezett a III. és a IV. mester. Szétdobták a bojlert. Az egyik XIX. századból való vörösréz csövet vett elő a táskájából, lecsavarta a „besült” anyát, a cső egy perc alatt a helyére került, a csöpögés megszűnt. Kérdeztem tőle: hogy lehet ez? Azt mondta, ő egy régimódi ember, nála mindig minden van. Ugyanakkor jelezte, hogy vagy a membrán, vagy a tömbszelep (?) is ludas lehet a dologban, de azt csak a II. mester tudja megoldani. Kérésemre felhívta telefonon, és alig két óra múlva megjelent az I. mester. Kicserélte a membránt meg a tömbmicsoda szelepét, és a bojler elégedett mormolással elkezdett rendeltetésszerűen működni. Hogy elsőre ez miért nem sikerült, én nem tudom…