Kiigazítás, megszorítás, fosztogatás…

A vártnál kissé unalmasabbra (hogy azt ne mondjam, érdektelenebbre) sikeredett a kormány Új egyensúly programjáról rendezett politikai vita tegnap a parlamentben. Gyurcsány Ferenc meglepően visszafogott hangnemben igyekezett megmagyarázni régi-új kormánya bizonyítványát. A tegnapi szópárbajban szemmel láthatóan az ellenzék sem akarta kihozni őt a sodrából a kampányban elhangzott Gyurcsány-ígéretek, a kormány programjának különböző változatai közötti mély ellentmondások és a brutális megszorító csomag várható következményeinek felhánytorgatásával. (Ismerjük el így utólag: a Medgyessy-kormány idején a forint „ócsításáért” lobbizó magyar milliárdos minapi felvetésére, miszerint majd áttelepülnek Szlovákiába a magyar vállalatok, jogosan „rágott be” a kormányfő.)
Gyurcsány tegnap nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak tűnt. Jó oka van rá: bár kormánya megbukott, mégis négy év ismétlésre ítélték. Más kérdés, hogy a kérlelhetetlen tények ismeretében mennyire volt meggyőző az érvelése. A miniszterelnök minden létező aspektusból igyekezett elmagyarázni a kiigazítás, avagy megszorítás és az államreform terve közötti összefüggést, sőt megvilágította azt is, hogy miből keletkezett az életünket megkeserítő hiány. De megtudhattuk azt is, miféle gazdaságfilozófia húzódik meg a megszorító csomag hátterében. Ennek hallatán megállapíthattuk, ma is érvényes a közmondás, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr. Az „elvárt eredmény” utáni tervezett adót a kormányfő imigyen indokolta: „Fizessen, aki eltitkolta.” A „házipénztár” után meg azért kell pluszadót fizetni, mert „azt már rég elköltötte” a cég, és csak úgy bekönyvelte. A „vagyongyarapodáson” elkapottakat is jól megbüntetik majd. Gyurcsány csomagja az adóelkerülők kedvezményezett csoportjának most is segít: tíz százalék adóval legalizálhatják az adóparadicsomokba az APEH elől kigurított forintokat. Bár erről Gyurcsány Ferenc mélyen hallgatott.
A színlelt szerződések felszámolása dolgában még egyet is érthetnénk, csak mondják már meg pontosan, mi számít színlelt szerződésnek. Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője új szerepében magabiztosan helytállva szembesítette a miniszterelnököt azzal a nyilvánvaló ténnyel, a kormány csak azoktól vesz el – és nem ad nekik cserébe semmit –, akik fenntartják az országot. Igazságtalannak nevezte, hogy a helikopter és az uszodaépítés áfáját 25-ről 20-ra enyhítette, míg az alapvető élelmiszerek áfáját 15-ről 20 százalékra emelné a kormány. Az ellenzéki képviselő cinikusnak tartja, hogy a kormányfő azt mondta a megszorításról, „nem kell félni, nem fog fájni”. Mert nagyon fog fájni.
Mindazonáltal a vita már-már emelkedett hangnemben zajlott a kampányban ígért osztogatás helyett a fosztogatásról – ahogy azt Navracsics megfogalmazta a jereváni rádió hírét idézve. Kóka Jánosnak sikerült megőriznie a legtöbbet korábbi stílusából. Most is impozáns mutatószámokkal igyekezett alátámasztani a dübörgő gazdaságról szóló korábbi nevetséges állításait. Tegnap is kötötte az ebet a karóhoz. De arra nem adott magyarázatot most sem: ha ilyen jók a mutatók, miért van szükség megszorításra? Ha jól teljesít a gazdaság, és fegyelmezetten adóznak a nyereség után a cégek, akkor mi okozta a bajt? Egyébként Kóka elmondta: a gigantikus hiányról a kampányban ők burkoltan, de beszéltek, kódolt nyelven.
Az igazság inkább az, hogy nemcsak burkolták-kódolták a gigantikus hiányt, de segítettek előállítani is.