Az iskolák bemutatkozásakor általános panaszként hangzott el a szakképzett anyanyelvi pedagógusok hiánya és a gyermeklétszám – helyenként drasztikus – csökkenése. A konferencián legnagyobb számban a manapság Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégiónak nevezett térség iskolái képviseltették magukat. A romániai Temes megyében a magyarság lélekszáma a 17 különböző nemzetiség között a statisztikák szerint 7,5 százalékot tesz ki (51 ezer fő), a magyarságnak 23 óvodája van, de már csak 17 általános iskolája és mindössze két középiskolája. A magukat magyarnak vallók jelentős része tehát az általános és főleg a középiskolát nem tudja anyanyelvén végezni. Anyanyelve csak egy lehet az embernek, a román nyelvű iskolákban mégis anyanyelvi szintű romántudást várnak el a magyar tanulóktól is. Bár tucatnyi településen tanítanak fakultatív (idegen) nyelvként magyart, ez sem feltétlenül kedvező adat. Sok szülő ugyanis – lelkiismerete megnyugtatásáért – beíratja magyar nyelvre a gyerekét, aki viszont már nem jár el ezért a távolabbi intézménybe, hanem románul tanul az iskolában. Így a magyar második (idegen) nyelvvé válhat, s a magyar nemzeti identitás is eltűnhet. Amire jó az esély, hisz a felmérések szerint a magyar és a vegyes házasságból született gyermekek egynegyede esetében igénylik a szülők, hogy csemetéjük magyar tannyelvű óvodába vagy iskolába járjon. Ezt súlyosbítja az elmúlt másfél évtized nagyarányú elvándorlási hulláma, így 1990 és 2005 között a gyermekszámcsökkenés Temes megyében a negyven százalékot is meghaladta. Megoldást jelenthetne, ha a magyar közösség vonzó lenne „lehetséges tagjai” számára, ha megérné a nyelvet megtanulni, kifizetődő lenne magyarnak lenni – s nem pusztán anyagi értelemben. Erre jó példa a német iskolák népszerűsége, miközben a helyi németség gyakorlatilag eltűnt a megyéből.
A szerb oldalon az utóbbi néhány évben több magyar iskola jött létre, és a civil kurázsi is megerősödni látszik. Márciusban felújították a második világháború idején jól működő Bánáti Magyar Iskola Alapot, amely önsegélyező egyletként immáron öt faluban működik. Komoly gond viszont a széthúzás: különböző politikai tömörülésekre, pártokra szabdalt a kisebbségi magyarság, amely egyrészt nem segíti a többséggel szembeni érdekérvényesítő képességet, másrészt – mint elhangzott – a szerb hatalmi hierarchiába beépült, zsíros álláshelyekkel jutalmazott politikai elit csak korlátozottan szolgálja a magyarság alapvető nemzeti érdekeit. Több felszólaló úgy vélte: helyes lenne, ha az anyaországi támogatások – így az oktatási-nevelési támogatások is – közvetlenül az érintettekhez jutnának el, közvetítők „segítsége” nélkül, mert a pénzeknek mindössze kétötöde jut el oda, ahová szánják.
A konferencia kezdeményezője, Szentkirályi Ödön tizennyolc éve vezeti a Clevelandi Magyar Iskolát. Cleveland egykor a „harmadik legnagyobb magyar város” volt, hiszen az első világháborút követően 600 ezer lakosából 120 ezer vallotta magát magyarnak. Mára viszont az utolsó (’56-os) nagy bevándorlási hullámmal érkezők unokái tanulnak a magyar iskolában. Ám amíg kezdetben a városmag közelében élt a magyarság, a délről felvándorolt afroamerikaiak beköltözésével a tömbjelleg megbomlott, kiköltözési hullám indult el, s a szétszóródás a közösség összetartását is megbontotta Clevelandben, Detroitban és más városokban. A Clevelandi Magyar Iskola vasárnapi iskolaként működik, ahol a harmadik generációs magyarok idegen nyelvként tanulják a magyart. A lemorzsolódás – a távolságok, az identitásvesztés miatt – komoly probléma, így a nyelv megtanítása sem lehet a jövőben az elsődleges cél, sokkal inkább egy magyar tudat és keresztény–nemzeti értékrend átadása. Előfordulhat tehát, hogy a következő generáció már angolul ismerkedik meg a magyar kultúrával. Az iskolák hatására azonban sokan jöttek hosszabb-rövidebb időre Magyarországra.
Egy anyaországi és egy határon túli magyar diskurzusában – 2004. december 5. óta – sajnos elkerülhetetlen, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kérdése előkerüljön. A kudarc okait mélyen kell keresni, melyek megértéséhez közelebb vitt Zakar Péter történész előadása, mely azt vette számba, mit is tanítottak az elmúlt évtizedekben idehaza a kisebbségi sorba szakadt nemzettársakról. A fordulat éve (1948) utáni esztendőkben megjelent tankönyvek egyetlen sort sem tartalmaztak arról, hogy határainkon túl millió számra élnek honfitársaink, sem arról, hogy milyen veszteségeket kellett az országnak Trianonban elszenvednie. Még az 1959-es gimnáziumi tankönyv is a következő egy mondattal intézte el a kérdést: „A többségében idegen nemzetiségek lakta területek elszakadtak Magyarországtól.” Sőt, az 1982-ben kiadott gimnáziumi tankönyv is úgy fogalmazott, hogy „jogosan kerültek át a területek” a szomszéd államokhoz.
A szegedi piarista gimnázium részéről Károlyi Attila a jelenkor kihívásának nevezte, hogy a fogyasztói társadalom materializmusa előbb eléri a fiatalokat, mint az értékek, azonban ha alkalmazkodunk ezekhez a kihívásokhoz, a fiatal generációt is meg lehet szólítani. Lehetséges nevelési cél lehet a régiós összetartozás-tudatra nevelés: miközben a Vajdaságban és az eurorégióhoz tartozó romániai megyékben öszszesen csak egy magyarországi megyényi magyar ember él, jelentékeny részük szórványban, addig, ha eurorégiós szinten nézzük, a hatmillió lakos több mint egyharmada magyar nemzetiségű, ami a legnagyobb nemzeti közösség a térségben. A kisebbségi létforma tehát európai perspektívában viszonylagos, a régiók Európájában van, lehet jövője a kisebbségi, nem tömbben élő magyarságnak is.
Az optimistább távlatok után szomorú jelenértékelés zárta a konferenciát. Szászfalvi László, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának alelnöke – Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szavait kölcsönvéve – a mindenkori magyar kormányzat feladatának nevezte, hogy „úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk” magyarnak. Ezzel szemben a Gyurcsány-kormány – azt követően, hogy 2004. december 5. előtt a kisebbségi magyarság ellen kampányolt – megszüntette az anyaország és a határon túli nemzettestek közötti, bizalmi alapon folyó együttműködést. A kormányzat kisebbségi magyarsággal folytatott politikáját – Szászfalvi szerint – káosz és anarchia jellemzi, miközben leépítik a velük foglalkozó, tizenhat év alatt kiépült teljes intézményrendszert. Milliárdok mennek el az afganisztáni és iraki „missziókra”, de a magyar költségvetés 0,02 százaléka jut csupán a határon túli magyarokra. A nekik korábban járó összeget 25 százalékkal csökkentették, a kifizetések pedig finoman szólva is akadoznak. Mindez természetesen megnehezíti a határon túli oktatási intézmények és a magyarul tanuló diákok helyzetét is a következő esztendőkre.
Publicisztika a 7. oldalon
kormányfő
Hamarosan interjút ad Orbán Viktor
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!