Pakuraparadoxon

E N C I K L O P É D I A É N E Z E R

Kormányváltásnál több, rendszerváltásnál kevesebb? Lakásmegoldásnak jó, de otthonnak kevés? Mi az? Hármat találgathatsz. Panel. Ha nem volna lakásmegoldás a panel, nem tűnhetne föl, hogy otthonteremtési kísérlet csupán. Hogy hajléktalanok csak látszólag nincsenek. Úgy nem otthon a panellakás, mint ahogy a munkásotthon se otthon. Előre gyártott elemekből nem képezhető saját tér. Ahhoz minimum le kellene hatolni a téglákig.
A demagógia is panellakás. Előre gyártott elemekből építkezik. Lakhatsz benne, de sohase lesz a te saját szellemi tered. A kijelölt állapot fog meghatározni, míg el nem költözöl. Egész spirituális lakótelepek sorakoznak a nagy emberút mentén. Ma bárki lakhat. Adott a hely. Ma látszólag mindenki gondolkodhat. A rendszer gondoskodik róla. Elemek, négyzetrácsok közé zárja. Ez eddig nyilvánvaló. Kevésbé nyilvánvaló viszont, hogy az ablak, amelyen keresztül kitekinthetsz, ugyancsak egy panel. A táj, amelyre nyílik, szintúgy fal, a zártságnak, mondhatnók, csak falaz, nem valódi perspektíva. Hiába tekintesz ki, maradsz, ahol vagy. Holtpont. A panoráma még nem annyi, hogy el is mentél. Ez már kevésbé nyilvánvaló, annál is kevesebben tudják, ez az információ, ha fogalmazhatok így, nem közérdekű, s kevesek érdeke, hogy közérdekű legyen. Nem köztudott, hogy a globalizációkritika – tehát a panelházból való kitekintés módja – éppoly sematikus, mint a globalizáció, a panelház maga.
A globalizáció azt mondja: fejlődés, a globalizációkritika elkurjantja magát, avagy inkább csak valamikor „elkúrjántotta mágót”, hogy: nulla növekedés. A globalizáció azt mondja: GDP, a globalizációkritika felsóhajt: szélenergia, avagy hadd idézzek Hisztériumjáték című regényemből ide egy hőst: Don Quijote de la „Pancser”. Mi fél szakadékokból is értjük egymást. És ha már idéztem magam – mert magamat idézem, ha kell, de hogy mások idézzenek, azt meg egyenesen elvárom –, hadd utaljak néhány korábbi enciklopédikus publicisztikámra: Ellenségkép, 2002. VI. 1. A Hard Day’s Night, 2002. VII. 27. Hattyútó, hattyúdal, 2003. X. 25. Elhagyott rendszerek, 2005. IV. 9. Ezek mind a téglákig szerettek volna hatolni, ha nem is tabudöntögető, de panelbontó írások voltak, hogy most a hasonló célú, de nem e rovat keretei közt megjelentekről ne is beszéljek. Igen, igen. Egy ideje az ellenzék ellenzéke vagyok. Nem zöld, hanem kék. Merthogy szellemi értelemben a „kormánypárt” a panel, az „ellenzék” pedig a lakópark. Egyik kutya, másik eb. Energiatakarékosságuk kizárólag annyi, hogy megspórolják a gondolkodást.
Hattyútó, hattyúdal című publicisztikám például a fegyverkezés kontra környezetvédelem paneljét próbálta téglákká bontani. A politikai demagógia a bennünk lévő jónak legtöbbször oly módon biztosít hajlékot, vagyis kényszeríti a bennünk lévő jót panelek közé, hogy úgy tesz, mintha egy közmegegyezéses rossz ellenpontjaiként volna megvalósítható. Fegyver helyett iskola. Fegyver helyett park. Az, hogy a valóságban általunk üdvösnek mondott prioritások űzik, vonzzák és taszítják egymást – copyright Madách Imre –, már nem írható le a panellogika előre gyártott elemeivel. Sarkításaival. Amíg egy NATO-lokátor ellen kell tüntetni, addig oké, fel a Zengőre, viszont a balettintézet ellen egy őspark érdekében tüntetni már kemény dió. Mitévők legyünk, ha véletlenül épp az oktatásügy és a természetvédelem érdekei ütköznek össze? Washington államban az oktatást az erdészet bevételéből finanszírozzák. Táncművészet vagy álló fa? Iszik vagy vezet? Fenyő vagy tanuló gyerek?
Nem panelszabatos helyzetek ellenkező pedagógiai hangsúllyal is előállhatnak. Egy francia cég bevásárlóközpontot, plazát kíván építeni az egyik kerületben, s vállalta, hogy a beruházás részeként eltünteti nemzeti kulturális örökségünket, az építési területen vagy másfél évtizede éktelenkedő pakuratavat.
A globalizációs paneldemagógiából kitekintő ellendemagógia szerint ugyebár a bevásárlóközpont a legrosszabb, ami megtörténhet velünk. A plaza egyesek számára lassacskán rosszabb egy kiadós csecsen túszlefejezésnél, mert a túszlefejezés olyan őszinte, a plaza viszont olyan pfuj, üzleties. Jobb a pénznél a bárd, te tetted ezt, király. Egy bevásárlóközpontot kizárólag a hazai kultúra ellenében, idegen érdekek nemzetrontó támaszpontjaként vagyunk hajlandók elképzelni, de mit kezdjünk azzal a ténnyel, hogy a magyar kultúra, rögvalóság vagy tudomisénmi ott, azon a szent helyen, ahol bevásárlóközpont fog épülni: egy pakurató alakjában mutatkozik meg? Ott Magyarország olyan. Ragaszkodjunk tehát a pakuratóhoz, mondván, igaz, hogy fekete, igaz, hogy büdös, de legalább a miénk?
Olykor piruettező leánykák miatt kell a természetnek pusztulnia, máskor spekulánsok és nagybefektetők rehabilitálják azt a tájat, amit rehabilitálni a társadalom politikai keretek közt képtelen volt. Forrásmegosztások. Olykor tiszta forrásból epét iszol, máskor sötét pakuratóból hűvös vizet. Halálodra magad maradsz. Ez egy könyv címe. Aki gondolkodik, az már életében is egyedül marad. A lakótelep zsúfolt, a diogenészi hordó pedig üres. Költözhetünk.