Produkció a Citadellán

Mint azt a világ tisztánlátó publicistái azonmód megírták, Bush elnök csütörtöki budapesti beszéde tulajdonképpen a saját globális politikáját kitűnő reális és virtuális díszletek (budapesti panoráma, magyar szabadságharcok) között alátámasztó profi kommunikációs fogás volt. Tehetséges és jól fizetett amerikai médiavarázslók futkároztak a tribünök közt a Citadellán, ám abban is biztosak lehetnek a megfigyelők, hogy a mai magyar kommunikációs valóságot ismerő személyek is közreműködtek a sikeres produkció helyszínének és tartalmának meghatározásában, különös tekintettel a budapesti amerikai és a washingtoni magyar nagykövetség kulcsfiguráira.
Túl azon, hogy egy olyan magyar vezetésnek hála, amely osztja a látványpolitizálásba vetett hitüket, Bushék könnyedén megrendezhették nálunk előadásukat, még az sem elképzelhetetlen, hogy az amerikai elnök párhuzamai és példálózásai negatív hatást fejthetnek ki Magyarország megítélésére Európában. Medgyessy „Több Európa nem jelent kevesebb Amerikát” kijelentése óta ugyan hazánk elkötelezettsége sem Brüsszelben, sem Washingtonban nem lehet világos, ám az is feltűnhet az unió vezető fővárosaiban, hogy a transzatlanti kapcsolatokat feszegető Bush milyen magabiztosan példálózik a magyarokkal, akik (pontosabban a Gyurcsány-kormány) ráadásul ezt hagyják is. Ha ehhez hozzátesszük, hogy nemrégiben Budapest teljesen ellentétes előjellel teret engedett Putyin orosz elnök (szintén kommunikációs célzatú) felszabadítási nosztalgiájának is, akkor az EU-ban elemző legyen a talpán, aki megmondja, merre is tart e tagállamuk.
A gyurcsányi célkitűzéseknek minden korábbinál jobban kiszolgáltatott magyar diplomácia láthatólag él a lehetőséggel, hogy a zavarodott unió érdemben nem tudja kérdőre vonni, amikor az európai érdekekkel ellentétes kalandokba bocsátkozik.