Székely show

7 7 . ü n n e p i k ö n y v h é t

Úgy tetszik, az irónia nagyjából az egyetlen lehetséges eszköz, ha komoly dolgokról akarunk beszélni a divatos cinizmus és a nem divatos patetizmus nélkül. Hogy ez jó vagy rossz a magyar irodalomnak, annak eldöntését kétségeink fenntartása mellett a szakavatottakra bízzuk; abban azonban biztosak vagyunk, hogy Haklik Norbert új regényén legalább annyit vidámkodtunk, mint amennyit gondolkoztunk. Közben többször eszünkbe jutott Mauro Covacich, az olasz próza motoros-bőrdzsekis fenegyereke, akit makacsul nem fordítanak az utóbbi időben magyarra, hiába kértük számon az Európa Kiadón az új köteteket. Nemcsak az írói attitűdjük, az iróniájuk mibenléte, de az amögött megbújó emberségük is feltűnően hasonló ugyanis.
Haklik nem csinált mást, mint hogy írt egy regényt Big Székely Só címmel, amelyben ugyanolyan erővel mutatja meg a székely világot, mint ahogy lebontja darabjaira a székely világ Pesten vélt romantikáját – aztán összerakja, egészen máshogyan, kliséktől és frázisoktól mentesen.
Adott Barna, egy Székelyszolyváról elszakadt, a hollandusok országába emigrált programozó, bűnöző és drogkereskedő, aki egy szép napon hazatér. Kétzsáknyi marihuánamagot és számítástechnikai eszközöket visz magával. Pénzt akar, először a marihuánatermesztésből, aztán, hogy felgyújtják az aranyat érő ültetvényt, inkább az első internetes élő székely show-ból: a helyiek tudta nélkül bekamerázza a világvégi falut, és a pálinkázások, a szomszéd Eszti világhálón nyomon követhető mosakodása, a Péter gyerek farkasölése meg úgy általában a falu mindennapjai azonnal megjelennek a világhálón – pénzért letölthető formában. A show egyre népszerűbb, közben hősünket üldözi a kétzsáknyi fűmagot biztosító holland bűnözőcsoport, amelynek szadomazót kedvelő nőtagja és tudálékos öccse mindent elkövet, hogy Barna nyomára akadjon a „bonyolult Kelet-Európában”, ahol összevissza vannak az országhatárok és a népek.
Közben a székely falu az egyre inkább visszaszékelyesedő Barnával együtt éli mindennapjait – míg a Székelyszolyván történtek „székelyül”, a Barna által elküldött és kapott e-mailek „budapestiül” íródtak –, a kontraszt, azontúl, hogy szórakoztató, megmutatja a két gondolkodásmód különbségét is. Haklik mesterien bogozza össze a szálakat és az írói attitűdöket: a szomszéd Esztivel a főhős szakmányban nézeti DVD-n a film noirt és a Dogville-t, egészen addig, amíg klasszikus, romantikus módon egymásba szeretnek. Közben megszületik az internetes szavazás végeredménye: a szavazók szerint a „több szex” és a „több pia” opciókkal lehetne feldobni a valóságshow-t… Egyszerre tiszta és mocskos, kereskedelmi és idilli, vicces és szomorú, lektűr és komoly a történet, amelyben a székelyek „romlatlansága” karikatúraszerűen ellensúlyozza a „bűnös várost”.
A végkifejlet – a játékba az Isten nevében bevont lelkész segítségével – átmegy abszurdba: magyar turisták özönlik el a székely falut, és természetesen a hollandusok is odatalálnak, hogy a nagy átverés végén szembesüljön egymással a három tökéletesen különböző világ, és kiderüljön: mind a hármat emberek lakják – csak másképp bolondok.
Szerethető könyv, mint ahogy szerethető Wodehouse, Leacock vagy Vaszary is.
Zárójelben annyit jegyeznénk meg, hogy aki aktuál-közéleti értékrendek mentén óhajtja értelmezni a regényt, az pórul jár. És ettől lesz hiteles a mű.
(Haklik Norbert: Big Székely Só. Ulpius-ház Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 2580 forint)