Tálibvadászat indult Afganisztánban

A hatalomból 2001 végén elűzött tálibok újbóli megerősödésétől tartva soha nem látott intenzitású tisztogató akcióba kezdtek a múlt héten az amerikai és velük szövetséges helyi erők Afganisztán déli részén. A megszállók nem kockáztatnak, s inkább a „végképp eltörölni” stratégiát választották, főként miután három hete az egyébként viszonylag békés fővárosban is elszabadultak az indulatok.

Emlékezetes, május végén az amerikai katonák Kabul közelében halálos balesetet okoztak, aminek következtében áldozatokat is követelő Nyugat-ellenes zavargások törtek ki. Az utcák három nap múltán elcsendesedtek, ám azóta mind többen vetik fel a kérdést, sikerülhet-e valaha végleg felszámolni az ellenállást, s az országot teljes központi ellenőrzés alá vonni, vagy az átmeneti előrelépések után Afganisztán is az irakihoz hasonló mocsárba süllyed? A terrortámadások száma a Hindukus lábainál jelenleg is jóval alacsonyabb, mint az említett arab országban. A lakosság nagy része sem érez nyílt gyűlöletet a megszállók iránt, ám a többség békére és jobb életkörülményekre vágyik, s pillanatnyilag az amerikaiak egyiket sem tudják garantálni. Kabul és néhány nagyváros sokat fejlődött az elmúlt négy évben, ám mindez mit sem ér, ameddig az emberek – főként vidéken – nyomorognak, az aknák nap mint nap civileket gyilkolnak, az afgán–pakisztáni határon lévő hegyek pedig továbbra is a terroristák legfőbb bázisai. Az amerikaiak most a déli Kandahár, Helmand, Zábul és Uruzgán tartományokra összpontosítanak, hiszen köztudott, hogy az ellenállók főként Afganisztán ezen, leginkább pastuk lakta területein bujkálnak. Errefelé követik el a legtöbb terrortámadást is, pénteken például tíz, az amerikaiaknak dolgozó munkással végzett egy pokolgép Kandahár belvárosában, tegnap pedig egy parlamenti képviselő családjának és baráti körének 32 tagját ölték meg. Ugyancsak ez a terület számít a kábítószer elleni küzdelem fő frontjának is. A tisztogató akcióban tizenegyezer amerikai, afgán, kanadai és brit katona vesz részt, rajtaütéseik során naponta átlagosan harminc-negyven fegyveressel végeznek.
Az afgánok szemében Amerika „bábjaként” mozgó, Washington által mégis gyengekezűnek minősített Karzait közben európai diplomaták és az ENSZ részéről is heves bírálatok érték, miután az elnök a közelmúltban jelenleg is befolyásos, ám súlyos bűnökkel vádolt helyi hadurakkal vette körül magát. (A tavaly szeptember 18-án demokratikusan megválasztott parlamentben is számos milicistavezér, drogbáró kapott helyet.) Helmand tartomány korábbi kormányzója, Mohammad Akhundzada ötszáz fegyverese számára például máris Kabul ad fizetést, fejenként kétszáz dollárt havonta. A világszervezet az illegális fegyveres csoportok leszerelésére indított programját (DIAG) félti Karzai stratégiájától, az EU diplomatái pedig egyszerűen elfogadhatatlannak nevezik, hogy miközben eddig a békéért és a korrupció felszámolásáért küzdenek, a hivatalokat helyi kiskirályok foglalják el. Karzai szerint viszont ellenségből szövetségessé tett emberekről van szó, akikkel immár együtt dolgozhatnak a jó ügyön. A terroristaként ismert Amanullah Gozar Kabul új rendőrfőnökének történt kinevezése és tizenkét másik mudzsahed magas pozícióba emelése viszont végképp kicsapta a biztosítékot az európai diplomatáknál. Gozar nem is olyan régen, 2004-ben elraboltatott három ENSZ-alkalmazottat, részese volt több erőszakos cselekménynek és önkényes földfoglalásnak, ám kinevezése után csak anynyit mondott: „Az elnök mindent tud a múltamról, s ha valakinek vádjai vannak velem szemben, hát menjen a bíróságra.”