Temesi Ferenc

Temesi Ferenc
2006. 06. 09. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Nostradamus-kód:
a III. világháború

Hallottunk mi már erről harangozni. Nostradamusról (Michel de Notredame, 1503–1566) meg tudjuk, hogy nagy tréfacsinyáló, mókamester, bohókás, vidor, huncut mulattató, akiből árad az életöröm, aki szereti a derűt, aki kacagást fakaszt az emberekből. A kézirat, amelyről most szó van, állítólag a fiától került VIII. Orbán pápához, és egészen 2004 májusáig lappangott.
Azt tudjuk, hogy Nostradamus jövendöléseinek értelmét és rendszerét négysorosokba rejtette; mert a jövőtől nem kell félni, ha nem éri meg az ember, de a korabeli inkvizíciótól, a lélek valódi mérnökeitől annál inkább. Nostradamus azzal vigasztalta magát, hogy ha az emberiség már elég értelmes lesz, hogy dekódolja a strófáit, akkor fel is készülhet a balsors csapásai ellen.
Ez az idő eljött. Dr. Michael Ratford egy mélyre ható adatbányász (persze számítógépes) módszerrel megfejtette a rejtvényt. Jövendőmondó modelljét rögtön el is nevezte Nostradamus-kódnak. Midőn a próféciákon belüli próféciákat megfejtette, a III. világháború körvonalai rajzolódtak ki előtte. Nostradamus megjósolta az USA elleni támadást, Oszama bin Ladent, a háborút Iránnal, Róma atomtámadás általi pusztulását, az USA és Kína/Oroszország közti konfliktust és még néhány más jelentéktelen apróságot.
A 2006–2012 közti eseményeket a kutató könyv formájában ki is adta. Ezt a korszakot Nostradamus találóan a csapások idejének nevezte.
Mi szerényen csak abból a fejezetből adunk ízelítőt, amelyben Európa, azon belül Közép-, Kelet- és Dél-Európa érdekelt. Az elhúzódó közel-keleti konfliktusban egy olyan fél is atombombára tesz szert, aki nem is habozik használni azt. Mégpedig az atomiparral kereskedő nemzetek, így Európa ellen. Az egyik bomba a Földközi-tengerben robban, minden hal megmérgeződik, de a montenegróiak (akik fekete hegyek közt laknak) kénytelenek enni belőle a kereskedelem összeomlása miatt. A Közel-Keletre is ledobják a bombát. Mármint az a tébolyodott ember, aki még nem az Antikrisztus, de segíti eljövetelét. Az európaiak aggódnak az olajért, közbeavatkoznak, de az ámokfutó maradék atomtölteteit ellenük fordítja. Franciaország és Olaszország szinte teljes lakosságát elveszíti. Az USA-t földrengések, áradások, szárazságok, éhínség, lázadások pusztítják. Ez tönkre is teszi az országot. Közép- és Kelet-Európában soha nem látott árvizek támadnak. Az Antikrisztus segélycsapatok formájában küldi oda katonáit, demagóg beszédeinek hisznek az emberek. A nagyhatalmak közt kommunikációs hiba vezet a konfliktusig, amelyet később mindkét (-három) fél megbán. A világ vezetője (Na ki? Na ki?) meghal, amikor a Földdel találkozik egy üstökös.
A Harmadik Világból egy fiatal fekete férfi emelkedik ki, és a nagyhatalmak ellen fordul. A harc nagy része Közép- és Kelet-Európában, valamint a Közel-Keleten fog lezajlani. Nagy-Britannia egyik hadgyakorlata vezet háborúhoz Nyugat-Európában. Amerikában döntetlen lesz egy elnökválasztás eredménye, és a bénultságot kihasználva az Antikrisztus hatalomra jut a Közel-Keleten. Az irániakkal úgy elbánik az Antikrisztus, hogy csak na. A Közel-Kelet, Ázsia már az övé, és akkor, egyesítve az észak-afrikaiakat is, Európára tör.
Ennyi talán elég is. Egyre inkább az az érzésünk, hogy ennek a III. világháborúnak a nagy részét mi már láttuk. Itt zajlódott/zajlódik a szemünk előtt. Magam Einsteinnel tartok, aki azt mondta:
Nem tudom, milyen fegyverekkel vívják majd meg a III. világháborút, de az biztos, hogy a negyediket már botokkal és kövekkel fogják.

Ő ezt már nem éri meg

Meghalt Jeli Ferenc filmrendező. Hetvenkét éves volt, ami őt ismerve maga a csoda. Harmincöt évesen diplomázhatott csak a főiskolán. Közben volt minden, majdnem akasztott ember is. 1956-ben bebörtönözték, megkínozták. Kis híján teljesen beleőrült. A pribékek kiengedték meghalni. De ő élete legnagyobb küzdelmében legyőzte az őrületet, és talpra állt.
Először csak a pálya széléig engedték, képzőművészekről készíthetett filmeket. Ami annál könnyebben ment neki, mert maga is az volt. Festett, szobrászkodott, kerámiázott. (Az első=utolsó feleségemről is csinált volt egy kisfilmet – hát ezt kihagyhatta volna.) Aztán asszisztens volt a Hunniában, huszonöt (!) filmben. Életében egyetlen nagyjátékfilmet fejezett be. Haláláig egy ötvenhatos filmen dolgozott.
Amikor a kilencvenes években a gatyaváltás után a Duna Televízióhoz kerültem, először Ordódy Gyuri volt a rendezőm. A műsorom címe Asztaltársaság volt. Magam találtam ki, én szerkesztettem, én vezettem. Mindig volt benne egy magyar film részlete is. Lopják a mai napig is a formát. Gyurit egy év múlva főszerkesztővé nevezték ki. A vágószoba előtt (micsoda véletlen!) Jeli Feri ment át. Másfél évig ővele folytattam a munkát. Tehetséges, nyílt eszű, jó humorú embernek ismertem.
Írók, költők, zenészek, filmesek, képzőművészek, irodalomtörténészek, festők, szobrászok, színészek és mindenféle más cigányok voltak eme 55 perces műsor szereplői. Menet közben alakult ki, hogy rendszerint az asztaltársaság képzőművész tagjánál vettük fel a műsort, mert ott volt a legtöbb hely. Kb. háromszoros túlforgatással dolgoztunk. Megtanultam tévéfilmet csinálni, igazi nagy, filmes operatőrökkel, világítókkal, hangmérnökökkel. Megtanultam, hogy minden a vágószobában dől el. Néha még a nők is. Bejártuk Nagy-Magyarországot, és egyszer megtörtént a baj.
Egy kárpátaljai forgatáson rám jött a dili. Tán mert fölvétel napján sosem ittam. Este se. Ha vörösbort ittak a résztvevők, akkor vörös, ha fehéret, fehér szőlőlevet ittam. Ez a műsor nem rólam, hanem az egymást választó művész barátokról szólt. Ha iszom, belebeszélek a poénba.
Fölvettük az anyagot, minden rendben volt, csak én laktam külön emeleten, külön a stábtól. Egy kedves, aranyos gyártásvezető lány találta ki, hogy így legyen, de én összeesküvést szimatoltam benne. A gyezsurnaja elnevezésű női emeletfelelős csak nézett, amint leviharzottam mellette. Mindenki együtt volt a Feri szobájában, ettek-ittak. Mondtam, hogy kedveseim, ez a műsor rám, az én barátaimra épül. Miért hagytatok ki? Miért hagytok egyedül? A Feri bepöccent. Ez volt az utolsó műsorunk, mondta. Apróság Feriről: hátul, középen az övén mindig ott volt egy bicska.
Azért később eszembe villant, hogy egyszer egy „kőmíjjes” barátjáról akart egy filmet, de én nemet mondtam. Feri a hosszú utazásokon vagy baráti borozásokon beszélt a páholyokról, de sose beszélt rá. Ezt díjaztam benne, a szabadkőművesség pedig még most is izgat. De nálam csak a tehetség számít. Aki ismer, tudja rólam. És ő ismert. Minden hónapban egy héten három-négy, esetleg öt napot együtt melóztunk, tudhatta.
Sára Sanyi Indiában járt éppen, a Ferivel köztünk támadt nézeteltérést azonnal és kegyetlenül kihasználta Csuhraj hajdani jobbkeze, KGB-ügynök, egy tikkelő állat. De miket beszélek! Ahol Szabó István, a szakma egyik első embere büszke arra, hogy besúgó volt! Ott mit jelent mindez, egy középszerűnél valamivel rútabb pondró esetében? Egyáltalán: ma már büszkének lehet lenni az árulásra ebben az országban, honjaim! Mindenesetre az elbocsátó szép üzenetben azt írták, hogy új ötlettel se jöjjek. Másfél év még volt a műsorban. Ezt minden műsorkészítő tudja. Aztán hallottam, hogy az öszszes műtárgyát ellopták Ferinek az otthonából. Hallottam, hogy az idén megkapta a Szellemi Honvédelem Sajtódíjat. Valami kiállításon össze is futottunk. Kezet ráztunk. Aloha, Feri.

Aloha = isten veled?

Pedig azt is jelentheti, hogy isten hozott. Szó szerinti fordításban: az élet lehelete (bennem és benned ugyanaz).
Úgy látszik, mindenki megbolondul egyszer jó dolgában. Például Don Ho, a hawaii popzene élő legendája, aki hawaii, kínai, portugál, holland ősökkel rendelkezik, mégis támogatja Hawaii függetlenségi harcát. Az apartheid rendszer bevezetésében Daniel Akaka szenátor (jó név nálunk) a segítségére van. Ha nem is a régi hawaii királyságot, de az USA-tól független, vele egyenrangú (apartheid-)államot képzelnek el, ahol a bennszülötteké az elsőbbség. Többet akarnak, mint amennyit a bennszülött amerikaiak, vagyis az amerikai és alaszkai indiánok kaptak. Megjegyzendő, hogy néhány republikánus szenátor támogatja az ötletet. De ifjabb Bokortól, aki a melegházi házasságról se akar hallani, hiába várnak egy ilyen gesztust a 45. tagállam őslakosai.
Megkérdeztem Lajoskát, honolului emberünket, mi az igazság. Két villámpostában is válaszolt:
Szia, épp éggy kövér japán mögröndölővel küszködöm. Árazás. Az ördög. A péz. De éggy új bó’t, első röndölés. Olyan tréhány mintákat kű’dött ez a Takako, hogy el fog élvezni, ha möglátja a különbségöt.
Igen, éggy része a népnek szeretne lészakadni, löhetetlenség. Mán hogy ugyé űk abba’ a tudatba’ éltek és élnek, hogy Hawaii illegálisan lött bekebelözve az amik által, még akkó’ régön, a múlt-múlt század végin.
Remélöm, mindön frankó veled. Én belelendű’tem, és ez jó.
A második drótposta már csak erről szólt.
Na most akkó’ komolyan. Itt mellékölök csató’tt fájlban éggy kis angol nyelvű olvasnivalót. A Don Hórul is kű’dök valamit. Ű örül, hogy él. Mostanában kapott őssejtinjekciót a szívizmába. Itt Hawaiion. Én e’möntem, Kazuyóval, a feleségömmel mögnézni a show-ját. Öreg embör, és mán csak brummog, nem éneköl. És állandóan piszkálja a közönségöt, hogy tapsó’janak neki, ahelyött hogy végigénekő’ne éggyetlen számot is. Elvisbül kanalazott – kívül-belül. De én tisztölöm mint régi anyagot, hiszön ű is csak kapaszkodik, mint mindannyian, akik abba’ a hitbe’ élünk, hogy érünk valamit. Nem?
Most ennyit. Ölel, Lajos
Úgy látszik, Lajoska sincs amellett, hogy újabb etnikai törésvonal jöjjön létre a világon, és ez jó.

Mandala

Jó bizony elmerengeni egy mandalán, még ha a Tűzoltó utcában van is. A mandala lehet festmény, tárgy, de legtöbbször színes porból készült meditációs objektum, amit föl is számolnak a meditáció végén. Tibetiül dkyl-khor, ami annyit tesz, hogy „az, ami körülfogja a közepet”. A „Fagyasztott csirke föltámad és tojik”, a „Kóbor kutya ette meg a kisbabámat” és hasonló mélységű címekkel megjelenő újságok divatján jó látni ilyet.
Ferenccel, a Tibetet Gyurival megjárt zarándokkal beszélgettünk a szerzetesekkel; vettem néhány könyvet, A.-nak dísztárgyat, és adakoztam is. Ott lobog Tibetben egy imazászlón az én nevem is. Végezetül idemásolom a magamnak vett póló feliratának fordítását:
SOSE ADD FÖL, bármi is történjék. Sose add föl. Fejleszd a szíved. Az országodban túl sok energiát fordítanak az elme csiszolására a szívé helyett; légy együtt érző a szívedben és a világban. Munkálkodj a békéért, és megint mondom: Sose add föl. Nem számít, mi történik, mi zajlik körülötted, sose add föl.
Őszentsége a XIV. dalai láma
A trikó hátulján sárgával még ez:
SZABADÍTSD FÖL TIBETET! SZABADÍTSD MEG AZ ELMÉD!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.