Tizenegy év

Közismert, hogy a nők jobban bírják a „gyűrődést”, mint a férfiak. Jobban viselik a terheket, csalódásokat, munkahelyi és családi konfliktusokat vagy az egyedüllétet. Furcsa módon az erősebb nem lelkileg gyengébb, a gyengébb nem pedig lelkileg erősebb. A statisztika szerint nálunk a nők születéskor várható élettartama 77,2 év, a férfiaké 68,7 év. Ez a tizenegy évnyi különbség példátlan a fejlett országokban, ahol csupán néhány éves eltérés tapasztalható. A skandináv országokban a várható élettartam eléri a 81 évet, és ez nőkre, férfiakra egyaránt vonatkozik. A két nem elhalálozása közötti eltérés alig egy-két év.
A magyarok tehát korábban halnak, mint a nyugatiak. Idehaza a nők élettartama öt-hat évvel, a férfiaké hét-nyolc évvel kevesebb, mint Nyugat-Európában. Ma Magyarországon egy férfinak csupán 59 százaléknyi esélye van arra, hogy túlélje a 65. életévét. A 45–65 éves magyar férfiak halálozási aránya ma magasabb, mint az 1930-as években, pedig akkoriban tombolt a tüdőbaj. Az Eurostat vizsgálata szerint az Európai Unió 25 tagállama közül Magyarország az élettartam tekintetében a 23. helyen áll.
De nemcsak az a kérdés, hogy meddig él az egyén, hanem az is, hogy meddig él egészségesen. Nálunk az egészségben eltöltött évek száma átlagosan tíz évvel kevesebb, mint az Európai Unió régi tagállamaiban. Igaz ugyan, hogy idehaza a hatvanévesnél idősebbek aránya már elérte a 20 százalékot (a százévesek száma pedig ötven év alatt 100-ról 500-ra nőtt), de a hatvanas éveikben járók 51 százaléka legalább egy krónikus betegségben szenved. (Két krónikus betegségben tíz, háromban pedig három százalékuk.) Mit érnek megnyert éveikkel ezek az emberek, ha betegségektől gyötörve, ápolásra szorulva kell leélniük?
Az idősödés kérdéseivel a gerontológia, orvoslásával a geriátria foglalkozik. Idehaza a gerontológia több mint fél évszázadra nyúlik viszsza, Korányi Sándor javaslatára 1937-ben szervezték meg az első gerontológiai kongresszust Budapesten. Csapatmunkára csak 1960-ban került sor, amikor a Magyarországon élő százévesek tüzetes orvosi vizsgálatát végezték el Haranghy László és Beregi Edit vezetésével. (E vizsgálatot egyébként 1987-ben megismételték.) A Magyar Gerontológiai Társaság (MGT) 1966 decemberében tartotta meg alakuló ülését, elnökének Haranghyt választotta. A Semmelweis Egyetem Gerontológiai Központja 1993-ban jött létre, majd 2003-ban a Szent Rókus Kórházban megkezdte működését a gerontológiai centrum. Az Idősügyi Tanács 1996 óta áll fenn, és egyik célja az idősügyi törvény megalkotása és elfogadtatása, de egyelőre nincs rá lehetőség.
A szakemberek számára nem újdonság tehát a korai halandóság problémája, bár pontos statisztikai összehasonlításra csak a rendszerváltás óta van lehetőség, korábban ugyanis a külföldi adatok csak erősen megszűrve álltak rendelkezésre, a hazai számokat pedig kozmetikázták.
Iván László, a gerontológia és geriátria egyik vezéralakja azt mondja, a magyar lakosság két alapvető változáson megy keresztül: egyrészt „őszül”, hiszen egyre többen vannak az idősek, másrészt folyamatosan fogyatkozik. Ma évente 36–38 ezer gyermekkel kevesebb születik, mint ahányan eltávoznak. A mélypont 1996-ban volt, amikor 55 ezer gyerekkel kevesebb született, mint ahányan elhunytak. A szakember úgy látja, a magyar lakosság lelkiállapota kétségbeejtő. Azon túlmenően, hogy a magyar egy történelmileg sokszorosan frusztrált nemzet, a lakosság a kommunista diktatúrában karanténban élt, aztán a rendszerváltással és az EU-csatlakozással megnyíltak ugyan a lehetőségek, de felgyorsult az élet, megnőttek az igények, egyúttal megjelent a korábban alig ismert létbizonytalanság.
A férfiak többsége már az előző rendszerben is agyondolgozta magát, és ez a terhelés az utóbbi másfél évtizedben csak fokozódott. A férfiaknak egyre nehezebb helytállniuk, szervezetük is sérülékenyebbé válik. A frusztrációkra adott téves válaszok – a dohányzás, az alkohol- vagy drogfogyasztás, párosulva a testmozgás teljes hiányával – szintén hosszú évtizedek óta rombolnak. Külön ki kell emelni a munkahelyi sikertelenséget mint az egyik legfőbb lelki károsító tényezőt. Arra a kérdésre, hogy miért jobb a nők frusztrációtűrése, mint a férfiaké, Iván László azt mondja, ennek magyarázata a nők gondoskodó szerepéből fakad. Noha a magyar nők idő előtti halálozása háromszor magasabb, mint az európai átlag, a gyerekekről, beteg szülőkről, nagyszülőkről vagy akár a házastársról való gondoskodás, még ha nagy terheket jelent is, nem jár frusztrációval, sőt megerősíti őket életük fontosságába vetett hitükben. A nők egyébként is jobban tudnak alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz, és életmód-változtatásra is több hajlandóságot mutatnak a férfiaknál.
Iván László elengedhetetlennek tartja az idősügyi törvényt, amely négy pilléren nyugodna. Minél hosszabban biztosítani kellene az idősek szerepvállalási lehetőségét munkában, közéletben, kultúrában. Garantálni kellene az idősek megélhetési biztonságát, a kielégítő élet anyagi feltételeit. Garantálni kellene továbbá az idősek fenntartható egészségét a szolidaritásalapú társadalombiztosítás által. Végezetül – akár egy idősügyi ombudsmanhálózat révén – szavatolni kellene az idősek számára a jogbiztonságot.
Magyarországon hárommillió nyugdíjas él, csakhogy arról kevés szó esik, hogy közülük 1,2 millió nem öregségi, hanem rokkant-, özvegyi és idő előtti nyugdíjas.
Dr. Szabadfalvi András, a gödöllői Tormay Károly Egészségügyi Központ igazgatója is a nagyobb frusztrációban, stresszben, munkahelyi sikertelenségben látja a nők és a férfiak várható élettartama között fennálló tizenegy éves különbség fő okát. A férfiaknak gyilkos társadalmi rivalizálás közepette kell megállniuk a helyüket, és megfelelniük hagyományos családfenntartó szerepüknek. Ha ez huzamosan nem sikerül, végzetes lehet. A férfiak egészségét kikezdi a fáradtság, a kialvatlanság és az a tehetetlenségi érzés, hogy „hiába csinálom, nem lesz jobb”. Szabadfalvi szerint a férfiakat leginkább sújtó tényező a munkahelyi kudarc. Mivel a nőktől eltérően a férfiak értékét karrierben mérik, az előmenetel lehetetlensége, a lemaradás érzése, a társadalmi megbecsülés hiánya többnyire lelki, testi betegségekbe torkolló frusztrációval jár. A szociológusok szerint húsz éven belül 200–240 ezerrel kevesebb család lesz idehaza.
Ma Magyarországon a hatvan éven felüliek 67 százaléka keringési és érrendszeri betegségekben hal meg. Ez az arány nyugaton csak 45–50 százalék. Szabadfalvi doktor rámutat, hogy az életesélyek szempontjából az egyik legerősebb védelem az iskolázottság. A nem érettségizett férfiaknak kétszer akkora az esélyük arra, hogy 75 éves koruk előtt meghaljanak, mint magasabb végzettségű társaiknak, ám e jelenség minden piaci versenyen alapuló gazdaságban tapasztalható.
Érdekes adalék, hogy a különböző betegségek gyakorisága szintén eltérő képet mutat a két nem között. A tébécé minden korosztálynál jóval nagyobb arányban fordul elő férfiaknál, mint nőknél. Az idegrendszer, a légzőszervek és az emésztőrendszer betegségei is gyakoribbak férfiaknál. A tízezer lakosra jutó daganatos betegek, elmebetegek, keringési rendellenességben szenvedők száma ellenben a nőknél magasabb. A csontritkulás tipikus női betegség (4:1 arány). Ám a krónikus májbetegségek 2,8-szer nagyobb arányban fordulnak elő férfiaknál, mint nőknél, ami csak részben a nagymértékű alkoholfogyasztás következménye. A magas vérnyomás mindkét nem esetében népbetegségnek számít.