A magyar beteg

Nagy gond, ha egy mérvadó üzleti világlap negatív tartalmú jelentéseket közöl egy olyan nyitott, alapvetően a külkereskedelemre támaszkodó országról, mint amilyen a miénk. Ráadásul a szóban forgó újság, konkrétan a Financial Times szakértői meglehetősen nagy precízséggel jósolják meg a magyarországi folyamatokat.
Íme a legújabb gazdaságpolitikai bizonyítvány: bár egyetlen ország sem vágyik az „Európa beteg embere” címre, mégis többen versenyben vannak érte, Magyarországgal az élen – áll a Financial Times tegnapi szerkesztőségi elemzésében. Eközben az Euro nevű cseh gazdasági hetilap arról cikkez, hogy hazánk a szocialista– liberális kormányok kísérleteinek következtében ma a pénzügyi válság szélén áll, s a politikusok hibáit a becsapott választóknak kell majd az évek során visszafizetniük. Naná, hogy nekünk.
Tessék emlékezni! A Financial Times az év elején nagy pontossággal lőtte be a forint árfolyamának megingását, illetve azt is, hogy a választások utáni kiigazítás mire lesz elegendő: a társadalom „felébresztésére” talán igen, ám a pénzügyi befektetők megnyugtatására aligha. Sajnos így is lett. Az FT által prognosztizált „nagy forintromlás” mértéke gyakorlatilag elérte a tíz százalékot, ám a megszorítócsomag az üzleti szférában további bizonytalanságot hozott. Dacára annak, hogy a nyugati pénzügyi körök is azért szurkoltak, érjen véget a nagy állami osztozkodás.
Nos, ez utóbbival nem lesz gond, miután üres a kassza – a parlamenti választások második fordulójáig minden létező tételt kifizettek. A magyar betegség azonban nem múlt el, s a gondok orvoslására felettébb kevés az, amit a kormány programként a zászlajára tűzött. Eközben a magyar választók is eltűnődhetnek: vajon a nép „kipréselésére” fizettek-e be az áprilisi voksolás idején, vagy a további „dübörgésre”. A Bokros-csomag bevezetése óta nagy tanulság, hogy az adóemeléssel elképzelt stabilizációhoz nehéz és kockázatos a kormánynak külső támogatást találni. Az őszi és téli „hatástanulmányok” – gáz- és áramszámlák kifizetése, megtakarítások megadóztatása, belső fogyasztás visszafogása, illetve a vállalkozói terhek növelése – után biztosan most is így lesz.
Akárhogyan is, az Új egyensúly elnevezésű kormányprogram nem elégséges – harsogja a külföld, amelynek a véleménye két okból is fontos. Részint azért, mert ha nagy a költségvetési hiány, azt kölcsönből – momentán ennek egy különleges fajtájából, a főként külföldiek által vásárolt állampapírból – fedezik. Noha az elmúlt időszakban döntéshozóink – diszkréten fogalmazva – igazán kreatívak voltak, a statisztikai magyarázatok csak ideig-óráig jöttek be. A befektetők kezdenek megrettenni a legújabb számok láttán. És nem tudni, hogy meddig tart a tőkekivonás. Márpedig ha külföldről nem lesznek hajlandók finanszírozni a magas deficitet, és a forint árfolyama tovább gyengül, még nagyobb lesz a baj. Másrészt azért is kell adni a külföld véleményére, mert a működő tőke beáramlása bizony jelentékeny tétel a mindenkori költségvetésben. Magyarország tehát nem csupán aggasztó, de már válságos állapotban van. Azt, hogy eddig nem következett be pénzügyi összeomlás, tudjuk be annak, hogy hazánk tagja a NATO-nak és az EU-nak. A nyugati integráció és az ezzel járó tagság azonban nem jelent örökös fedezetet.
Hazánk bajait az üzleti világ diagnosztizálta, kérdés, hogy a terápia (kormányprogram) milyen hatásos lesz. Erős a gyanúnk: a magyar beteg még inkább szenvedni fog tőle.