Mogul. Nemcsak a klasszikus érdeklődésű és műveltségű embereknek, de a Google-nak is elsősorban a XVI. században alapított és a XIX. században a brit gyarmati expanzió következtében felszámolt észak-indiai muszlim birodalmat jelenti, amely világszerte csodált építészeti örökségéről a mai napig közismert. Ha februárban gyakran halljuk majd e szót, mégse a Tádzs Mahalra gondoljunk, hanem a síakrobatika egyik – a téli olimpia műsorán is szereplő – versenyszámára.
Elnézést, de nem tudom megspórolni a véleményem: röhejes versenyszám. Nem általános definíció, de a sportágakat így is lehet csoportosítani: a citius, altius, fortius jegyében méterben, másodpercben, gólok számában kifejezhető eredménycentrikus, illetve pontozásos sportágak.
Az előbbi a tisztább, hiszen nincs vita: az a sportoló nyer, aki gyorsabban fut, úszik adott távon vagy messzebbre, magasabbra ugrik, csapatjáték esetében több gólt rúg, dob, de kétségtelen, a pontozásos sportágak is népszerűek, elég csak a műugrásra, a műúszásra, a téli játékokról pedig a műkorcsolyára gondolni. A kettő kombinálása roppant veszélyes. Tudom, ez sem újdonság: síugrásban is pontozzák a leérkezést, a telemarkot, szoktam is dühöngeni, amikor nem az nyer, aki a legmesszebbre ugrik. De hogy miközben száguldunk lefelé a buckákon, ugorjunk egy szaltót? Vagy ez, vagy az. Mintha távolugrásban azt is kalkulálnák, ki mennyire kecsesen kalimpál a levegőben, nem csupán azt, hogy milyen messzire repül.
Pontosan tudjuk, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a nézettségért, a piaci elvárásokért, a profitért hajlandó szinte minden hagyományt eldobni. Mégis csak különös, hogy napjainkra a síakrobatika kiemelkedően a téli olimpiák első számú sportága a kiosztott érmek száma alapján. Mert bár hivatalosan a gyorskorcsolya vezeti a rangsort tizennéggyel és a síakrobatika tizenhárommal csupán a második, csak éppen az immár önálló sportágként jegyzett hódeszka hat versenyszáma is akrobatika.
Talán itt az ideje megreformálni a biatlont is. Bevezetni a párbajt: aki öt lövésből többször eltalálja – persze lézertechnológiával – a vele szemben lévőt, az egyből mehet tovább, a vesztes büntetőkört teljesít, továbbá bónusz másodpercekért a lejtő alján jöhetne egy-egy, ha nem is „big”, de legalább „small air”…
Véletlenül sem a téli sportágak szerelmeseit akarom megbántani, annál inkább sem, mert én is közéjük tartozom, de az olimpiai chartában is rögzített havas-jeges definíció mára anakronisztikus.
Már 1980-ban Lake Placidbe is vonattal szállították a havat a hegyekből, négy éve, Kínában már-már sivatagos vidéket hóágyúztak be heteken-hónapokon át, 2014-ben Szocsiban pedig sokan „strandruhában” álltak rajthoz a sífutóversenyeken a húsz fokot kóstolgató téli kánikulában. Miközben a klímaváltozással egyre keservesebb dacolni, sportágak egész sora annak köszönheti hihetetlen népszerűségét, hogy fedett pályára vonult az időjárás viszontagságai elől. Hát nem mindegy, hogy teremben télen vagy nyáron kosárlabdáznak, kézilabdáznak, röplabdáznak, birkóznak, cselgáncsoznak? A listát tetszés szerint bővíthetjük.
