Érvényben van a BÉT és a kormány között az a tőzsdeélénkítő megállapodás, amely kimondja, hogy a tőkejövedelemből származó nyereségadót 2007-ben vezetik be, és annak mértéke 10 százalékos lesz. Ezért cserébe egy sor piacélénkítő intezkedés lépett hatályba. Tavaly még úgy tűnt, hogy minden rendben van. A kormány is megkapta azt, amit akart, és a befektetők, a tőzsde szándéka is érvényesült, tehát kompromisszum köttetett. Ezek után mi lehet az oka annak, hogy a kormány felmondaná a korábbi megállapodást azzal, hogy már szeptemberben bevezetné a 20 százalékos mértékű árfolyamnyereség-adót?
– A kritikus államháztartási helyzet stabilizása miatt a kormány most minden lehetséges módon próbálja növelni bevételeit. Míg azonban a kamatadóból komoly, az árfolyamnyereség-adóból – főként ilyen mértékű adókulcs mellett – kimutathatatlan bevételre számíthat. Eddig mi harcoltunk azért, hogy minden tőkejövedelmet egységesen adóztassanak. Most saját elveinknek estünk áldozatul. Az egész nem lep meg, pusztán elszomorít. Ugyanis abban bíztam, hogy a megszorítások a racionalitást követik majd és nem a szokásos fűnyíróelvet.
– Állítható-e az, hogy a kormány lépése a tőzsdével kötött megállapodás semmibevételét jelenti? Ha így van, várható-e, hogy ismét gyászszalagba csomagolt tőzsdekönyvet küld a miniszterelnöknek, mint azt tette két éve hasonló helyzetben?
– Több oknál fogva is más a helyzet, ezért eltérő taktikát kell alkalmaznunk a probléma sikeres megoldásához. A tavalyi megállapodásunk arról szólt, hogy a kormány úgy próbálja meg szűkíteni a különbséget a munka- és a tőkejövedelmek adókulcsai között, hogy közben nem lehetetleníti el a magyar tőkepiac versenyhelyzetét, sőt segíti annak élénkülését. Ebből kiindulva egy 10 százalékos mértékű árfolyamnyereség-adót tartalmazó és azt ellensúlyozó javaslatcsomagot tettünk le a kormányfő asztalára, amiben később meg is állapodtunk. A most tervezett 20 százalékos mértékű adó viszont már olyan gyilkos mértékű, hogy a túlélés érdekében a piacot a kormányzatnak további lépésekkel kell megtámogatnia. Ezzel kapcsolatos javaslatunkat is megtettük, ha azt elfogadják, akkor a korábbi megállapodásunkat nem kell felbontani, csak „a kor követelményeinek” megfelelően módosítani.
– Mit javasolt a tőzsde, milyen feltételek teljesülése mellett tudná a piac túlélni a 20 százalékos árfolyamnyereség-adó időszakát?
– Azt kértem a kormányfőtől, hogy tegye lehetővé: a három évnél hosszabb távon tulajdonolt tőzsdei részvények és befektetési jegyek élvezzenek árfolyamnyereségadómentességet. Ez nem rövidíti meg a költségvetést, viszont hagy némi mozgásteret arra, hogy javítsunk a hazai részvénybefektetések rendkívül alacsony arányán.
– Mi lesz, ha elutasítja a javaslatokat a kormányfő?
– Akkor a politikának ismét sikerül nehéz helyzetbe hoznia a magyar tőkepiacot a lengyel és cseh versenytársakkal szemben.
– Miért védi a piacot olyan erősen az árfolyamnyereség-adóval szemben, amikor ez a megoldás más európai piacokon is létezik?
– Azért, mert nálunk – más európai piacokkal szemben – a hazai háztartásoknak és nyugdíjpénztáraknak csak a töredéke fektet be részvényekbe. Ma a tőzsdére bevezetett legsikeresebb magyar vállalatok papírjainak 80 százaléka külföldiek kezében van. Ezekből a cégekből – a jó teljesítményüknek köszönhetően – a külföldi befektetők összesen 2800 milliárd forint értékű árfolyamnyereséget könyvelhettek el. Ezután pedig saját hazájuk költségvetésébe fizették be az osztalék- és árfolyamnyereség-adót az adóztatási egyezmények miatt. Tehát nemzetgazdasági érdek, hogy növeljük a lakossági és a hazai nyugdíjpénztárak befektetési kedvét, hiszen a magyar vállalatok által termelt nyereség így a mi költségvetésünket gyarapíthatja. Az árfolyamnyereség-adó hirtelen és drasztikus mértékű bevezetése – mindenfelé egyéb piactámogató lépés nélkül – csak egyre kisebb költségvetési bevételhez és egy versenyképtelen hazai tőkepiachoz vezet.
– Ha a forgalom csak egyre nő, a külföldieket pedig nem sújtja a hazai adó, miért válik versenyképtelenné a piacunk?
– Mert egy tőzsdét két dolog tesz vonzóvá és versenyképessé hosszú távon. Egyrészt a bevezetett cégek minősége és mennyisége, másrészt a nemzetközi és a hazai befektetők aránya és részvétele. Ha nincsenek hazai befektetők, akkor a közepes méretű vállalataink nem reménykedhetnek abban, hogy a növekedésükhöz szükséges tőkét majd – részvénykibocsátáson keresztül – a tőkepiacról szerezhetik be. Így számukra csak a banki hitel és az eladósodás marad. Ha viszont nincsenek friss bevezetések, akkor a tőzsde növekedése sem biztosított, és a túlnyomórészt külföldi kézben lévő hazai nyugdíjpénztárak és biztosítók által kezelt ötezermilliárd forint értékű lakossági megtakarítást is előbb-utóbb a külföldi tőkepiacokra viszik majd el. Ha így lesz, egyszer és mindenkorra lemondhatunk arról, hogy betöltjük a regionális pénzügyi központ szerepét. A magyar tőzsde ma napi 40 milliárd forintnyi részvényforgalmat és 6000 milliárd forintnyi befektetést köt le. Nem tudom, miért lenne jó dolog az, ha ez egy másik nemzetgazdaságot gazdagítana.
– Ha már szóba került a kormány társadalmi felelőssége: komolyan gondolja a részben a BÉT által alapított, az ön nevéhez fűződő, a magyarországi olimpia megrendezésére törekvő mozgalom, hogy már a 2016-os játékokra is be kéne neveznünk?
– Aki azt mondja, hogy 2020-ban vagy 2024-ben lenne esélye Budapestnek a játékok elnyerésére, de közben állítja, hogy ehhez felesleges 2016-ra beadni jelentkezésünket, annak fogalma sincs a pályázat folyamatáról. A kormány megszorító lépéseivel párhuzamosan is nyugodtan futhatna a pályázatunk.
origo.hu
Potápi Árpád János elévülhetetlen érdemeket szerzett a nemzetpolitika meghatározó szereplőjeként
