Sokat foglalkoztak a médiumok a visszaadott, sokak véleménye szerint visszavásárolt könyvekkel, sajnos felületesen, mert felületes tájékoztatást kaptak. Senki sem beszélt világosan a visszatért anyag pénzben kifejezhető, valamint szellemi, kultúrhistóriai értékéről.
Szinte kivétel nélkül Lorántffy Zsuzsanna bibliáját (Hanau, 1608) emelték ki a visszaadott könyvek közül. Mondhatni joggal, mert becses ereklye – de mi az oka annak, hogy ennél jóval drágább, valamint magyar szempontból sokkal jelentősebb darabokról szó sem esett? Egyetlen sor sem jelent meg arról, hogy a visszakerült könyvek között Gutenberg-nyomtatvány is szerepel, mégpedig Johannes Balbus Catholicon című könyvének első kiadása (Mainz, 1460). Keveset olvastam a sok milliót érő ősnyomtatványokról, például az első hiteles Buda-látképet tartalmazó Schedel-féle világkrónikáról (Nürnberg, 1493), a Mainzban 1475-ben nyomtatott Corpus Jurisról, vagy az 1483-ban Nürnbergben kiadott német biblia csodálatosan színezett példányáról, nem is szólva az 1404-ben készült impozáns teológiai kéziratról. Nem beszélt senki arról, milyen sok, egykor Kazinczy Ferenc gyűjteményéből származó darab került haza, de a legfájóbb, hogy teljesen elsikkadt: hazatért Balassi Bálint Beteg lelkeknek való füves kertecske című könyvének két unikum példánya (Krakkó, 1572 és Sicz [feltehetően a volt Vas vármegyei Németlövő, ma Deutsch-Schützen], 1593). A könyv Bock-fordítás, tulajdonképpen a német Würzgärtlein (fűszeres kiskert) címen ismert könyvtípus egyik darabja. Többeknek eszébe juthat a Füves könyv, Márai Sándor műve. Valóban, ennek a címe is erre utal, de mennyivel költőibb Balassi. Ha csak ez a két könyv tért volna haza, már akkor is elégedettek lehetnénk, de a leírtakból kiderül, hogy páratlan szellemi kincs került vissza.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
