A sort Dzsohar Dudajev kezdte, akit mobiltelefonjának jelei után 1996-ban talált meg egy rakéta. Utódját, Zelimhan Jandarbijevet 2004-ben Katarban érte utol a végzet, pontosabban az orosz titkosszolgálat. Tavaly Aszlan Maszhadovval végeztek, egy hónapja egy rajtaütésben ölték meg Abdul-Malik Szajdullajevet, s nem menekülhetett Oroszország legnagyobb ellensége, az első számú terrorista, Samil Bászajev sem. Míg elődei – elsősorban Dudajev és Maszhadov – sorsán megrendült a világ, őt már nem sajnálta senki. Ellenkezőleg. Halála a nemzetközi terrorizmus elleni harc diadala. Bászajev ugyanis kegyetlen és embertelen akcióival végképp lejáratta a csecsen függetlenségi harcot, beszennyezte a Samil imám által felemelt zászlót. Őt már nem sajnálja a csecsenek többsége sem, hiszen az elmúlt években inkább csak szenvedést és szégyent hozott rájuk.
Bászajev igazi kalandor volt. Olyan ember, akiről sejthető, hogy előbb-utóbb eléri a végzet. Ez a pillanat 42. életévében jött el. A Csecsenföld délkeleti, hegyes részén fekvő Vegyenóban született, nevét az oroszok ellen küzdő Samil imámról kapta. A magát a mozlim vallás egyik szélsőségesen puritán irányzatához, a vahabizmushoz tartozónak valló hadúr kétszer házasodott, két gyermeke van abház és orosz feleségeitől. Gyerekkorát szülőhelyén töltötte, majd hamar alkalmi munkákat vállalt. Háromszor felvételizett a moszkvai Lomonoszov Egyetem jogi karára, mindannyiszor sikertelenül. Bejutott ellenben 1987-ben az agrárfőiskolára, ahol elsősorban a sportban tűnt ki, jól futballozott. Sikertelen vizsgái miatt egy év múlva kizárták. Gyorsan feltalálta magát, számítógépekkel kereskedett. Mivel azonban nagy adósságot halmozott fel, jobbnak látta, ha visszatér Csecsenföldre. Moszkva tehát nem sok sikert hozott számára, s ez tüskeként maradt meg benne.
Ezután más irányban próbálkozik, 1989-től 1991-ig az isztambuli iszlám főiskolán tanul. Az 1991-es év augusztusa ismét Moszkvában találja, a puccs idején részt vesz a parlament, az úgynevezett „fehér ház” védelmében. Előtte már Csecsenföldön Vegyeno néven megalakítja első önálló egységét, amellyel a kaukázusi népek kongresszusának épületét védi. Aktív résztvevője a Szovjetunió bomlásával megindult „csecsen forradalomnak”, s októberben Ruszlan Samajev csapatának tagjaként ott van a helyi KGB épületének elfoglalásakor. Egy hónappal később a rendkívüli állapot bevezetése elleni tiltakozásul Mineralnije Vodi repülőterén többedmagával Törökországba térít egy TU–154-es gépet. Ott az utasok elengedéséért cserébe szabad elvonulást kapnak, visszatérnek Csecsenföldre.
Bászajev tehát megérzi a puskapor szagát. A Szovjetunió összeomlásával együtt járó regionális konfliktusok jó terepet nyújtanak a partizánmesterség kitanulásához. Az 1992-es év már a hivatalosan Grúziához tartozó Abháziában találja, ahol a Tbiliszivel szemben harcoló Oroszország-párti szeparatisták oldalára áll. Ezt követően az azeriekhez szegődik, és soraikban küzd a hivatalosan Azerbajdzsánhoz tartozó, túlnyomórészt örmények lakta tartomány, Hegyi-Karabah ellenőrzéséért folytatott, Azerbajdzsán és Örményország között zajló háborúban. Ezután megjárja az afganisztáni iszlám kiképzőtáborokat is.
Visszatérve Csecsenföldre az 1993–94-es zűrzavaros időkben elsősorban vonatokat fosztogat. Részt vesz a kaukázusi köztársaság Oroszország ellen vívott függetlenségi háborújában. Ekkor alapozza meg hírnevét mint kiváló katona, s 1996-ban már ő a csecsen katonai erők főparancsnoka. Ezen az úton fontos állomás számára a sztavropoli járásban levő Bugyonnovszk kórházának elfoglalása. Az „eredmény” 128 halott. Csernomirgyin kormányfővel folytatott telefonbeszélgetése után mintegy hetven harcosával és 130 tússzal elvonulnak. Ettől fogva Oroszországban általános körözés alatt áll. Folyamatosan újabb terrorakciókkal fenyegeti az orosz vezetést, s közli, hogy radioaktív anyagok és vegyi fegyver is van a birtokában. A nyomaték kedvéért 1995 novemberében egy sugárzó dobozkát helyez el Moszkvában az Izmajlovói parkban. Egysége időről időre támadja az orosz járőröket, ostromolja a vlagyikavkazi repülőteret, s szellemi atyja a törökországi Trabzon kikötőjében 1996-ban végrehajtott hajófoglalásnak is. Ő vezeti ebben az évben a Groznij elleni két nagy akciót is.
Kipróbálja magát a politikában is. Bár 1997 januárjában vereséget szenvedett Aszlan Maszhadovtól a csecsenföldi elnökválasztáson, egy évre rá átmenetileg övé lett a köztársaság kormányfői posztja. A külvilág előtt a szabadságharc imázsát megőrzendő soha nem kerül előtérbe, ám tudvalevő, hogy ő a szeparatisták ökle. Maszhadov és Szajdullajev halála után azonban már a látszat sem számít, előbb Icskéria miniszterelnök-helyettese, majd halála előtt nem sokkal alelnöke lesz.
Bászajev 1999 augusztusában lett Moszkva első számú ellensége, miután Hattáb szaúdi származású hadúrral együtt mozlim felkelést szított a Csecsenfölddel szomszédos orosz köztársaságban, Dagesztánban. E cselekedete, valamint az Oroszországban elkövetett, összesen mintegy 300 halálos áldozattal járó házrobbantások miatt indult meg 1999 október elsején a második csecsenföldi háború, amelyben természetesen Bászajev is részt vett. A Groznij körül vívott harcokban súlyosan megsebesült, aknára lépett, és térdből amputálni kellett a jobb lábát.
Bászajev nevéhez az utóbbi években embertelen terrorakciók sora köthető. Ő állt 2002-ben a moszkvai Dubrovka színház elleni támadás mögött, ahol a túszszabadításkor több mint 120-an vesztették életüket. Ezt megelőzően a dagesztáni Kaszpijszk főterén robbantott, ez 45 halottal járt. A grozniji, znamenszkojei és mozdoki hasonló akciókban 83-an, 60-an, illetve 63-an haltak meg. „Fekete özvegyei” öngyilkos merényletek sorát hajtották végre Moszkvában, s a levegőben robbantottak fel két gépet. Sok halottat követeltek a kaukázusi vonatrobbantások és az ingusföldi betörések is. Büszkén vállalta a felelősséget az ekkor már vérben fürdő Bászajev a 2004. szeptemberi 330 ártatlan, felerészben gyermek áldozatot követelő beszlani iskolai túszejtésért, Ahmad Kadirov Moszkva-párti csecsen elnök 2004. május 9-i meggyilkolásáért, s az ő nevéhez fűződik több, orosz területen elkövetett, számos halálos áldozatot követelő merénylet is. Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat nagy összegű vérdíjat tűzött ki a fejére, és első számú terroristaként bélyegezte meg. Samil Bászajev felkerült az Egyesült Államokban összeállított, terrorizmussal kapcsolatba hozható személyeket tartalmazó listára is.
Egyre fogyott körülötte a levegő. Az újjáépítés megkezdődése, Csecsenföld sikeres stabilizálása lényegében a hátország elvesztésével járt Bászajev számára. A harcokba belefásult emberek az akvaparkokat, a koncerteket választották a folyamatos gyilkolás helyett. Az orosz egységek is egyre sikeresebben szigetelték el a hegyekben bujkáló harcosokat, s Bászajevék lényegében kiszorultak Csecsenföldről. Ehhez járult a 2001. szeptember 11. után alapvetően megváltozott nemzetközi légkör. Az egyre inkább megélhetési terrorizmussá korcsosuló csecsen függetlenségi harc iránt érezhetően csökkent, illetve Beszlan után elfogyott a külvilág szimpátiája. Az idei „szezonra” Bászajev már az arab világban is alig tudta összeszedni a szükséges pénzt, s ami végzetes volt számára, ezúttal már a külföldi titkosszolgálatok is segítették orosz kollégáikat. A legnagyobb hibát azonban talán Ahmad Kadirov meggyilkolásával követte el, annak fia ugyanis vérboszszút esküdött. Ramzan Kadirov klánja pedig Dudajev óta az első, amely uralja az egész köztársaságot. Moszkva legfőbb feladata immár tehát az, hogy az ő lojalitásukat megőrizze. Bászajev már a múlt, bár a hozzá kapcsolódó terrorizmus aligha tűnik el egyik napról a másikra.
origo.hu
Özvegyi nyugdíj? – ősztől jönnek a változások!
