Corpus Christi, a bűn városa

Elvis él. Éppen most szerelt le a haditengerészetnél, s korábban sosem látott apján kívül senkije nincs. Egyenruhájával és puskájával a kezében felkerekedik, hogy találkozzon vele, ám szinte semmi nem úgy alakul, ahogyan elképzeli. James Marsch filmjében egy fiú kétségbeesett valahová tartozni akarása csap össze a múltját végképp eltörölni akaró, megtért apával. Hit, bűn és bűnhődés: a végkifejlet más nem is lehet, mint tragédia.

Tizenöt perc hírnév mindenkinek jár, ennyi időre bárki lehet király is. A fő kérdés az, hogy eme pünkösdi királyság a pokolban vagy a mennyországban valósul-e meg. Van, akinek a királyság egy gyorsétteremben adatik meg, ahol szalvétából bárki hajtogathat magának koronát. Ennyi jut Elvis Valdareznek (Gael Garcia Bernal) is, aki a haditengerészetnél töltött több év után igyekszik megkeresni sosem látott édesapját (William Hurt). Tarsolyában csak a remény és pár garas, egy lepusztult autó és egy fegyver. S ahol fegyver van, ott az többnyire el is sül. Pláne Amerikában, még inkább délen.
Egy magányos, kiszolgáltatott fiú igyekszik megtalálni azt, akitől talán bűnét is örökölte. Hogy a fiúval korábban, illetve a haditengerészetnél mi történt, az mélyen, elfojtva benne marad. Magában hordozza szülei bűnét, vagy egyszerűen csupán ő maga a gonosz, aki kísérteni hivatott egy megtért, bűneitől szabadulni akaró, Corpus Christi városában új életet kezdő férfit, a baptista lelkészt, aki boldogan él feleségével és két gyermekével? Az első találkozás hideg és visszautasító, egy ismeretlen ismerősnek járó rövid ölelés „hívj majd fel” körítéssel. A rezzenéstelen arcú fiú más utat választ, féltestvérével, a tizenhét éves Malerie-vel (Pell James) kezd találkozgatni. Bosszú vagy szerelem fűti a fiút, szinte kideríthetetlen.
A karrierjét dokumentumfilmesként kezdő James Marsch filmjében (aki később a Szörnyek keringőjének is részben írta a forgatókönyvét) a láthatót szenvtelenül, távolságtartással mutatja meg, ám sok minden a felszín alatt marad, ama bizonyos jéghegyhez hasonlóan, amelynek csak a csúcsa látszik. A már talán sztárrá is ért Gael Garcia Bernal arcán szinte semmi nem látszik, s motivációit is csak találgathatjuk. Az anyjáról tudjuk meg a legkevesebbet, ám mégis ő az, aki megérzi a gonosz érintését. Aki elől nincs menekvés. Bernal rezzenéstelen arccal, gépiesen játssza Elvis szerepét, akinek szeretet nélkül se múltja, se jövője. Csak bűne.
(The King – színes, feliratos, angol–amerikai film, 105 perc. Rendezte: James Marsch. Forgalmazza az Odeon.)