Dél-Korea elveti a katonai opciót

Észak-Korea totális háborúval, az Egyesült Államok és Japán pedig súlyos szankciókkal, végső soron katonai beavatkozással fenyegetőzött azután, hogy Phenjan rakétakísérleteket hajtott végre múlt szerdán. Valós fenyegetésről van szó, vagy mindez csak erőfitogtatás, harc a kommunikáció frontjain? A válaszra a kettészelt Koreai-félsziget déli oldalának vezetői is kíváncsiak. Szöul türelmes, ám félő, hogy a feszültség éleződésével két tűz közé szorul. A krízis okairól és a rendezés lehetőségeiről a Koreai Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetével, Seock-jeong Eommal beszélgettünk.

Kimondhatjuk-e, hogy Észak-Korea valódi fenyegetést jelent a békére?
– Phenjan rakétakilövései miatt a térség összes állama aggodalmának adott hangot. A mi célunk az, hogy diplomáciai úton sikerüljön rendezni a problémát, ezzel párhuzamosan pedig komoly erőfeszítések történtek azért, hogy a felek visszatérjenek a hatoldalú tárgyalásokhoz. A feszültté vált viszony ellenére a két Korea között miniszteri szintű egyeztetések zajlottak, ahol szintén arra próbáltuk rávenni Phenjant, törekedjen a válság békés rendezésére.
– Lát arra reményt, hogy belátható időn belül mind a hat tárgyalópartner egy asztalhoz üljön?
– A kínai külügyminiszter-helyettes vezetésével pekingi delegáció utazott Észak-Koreába, hogy elérje a hatoldalú tárgyalások folytatását. A cél érdekében mi is sokat teszünk, egyelőre azonban, sajnos, nem tudhatjuk, Észak-Korea miként reagál minderre.
– Azt azonban tudjuk, hogy az Egyesült Államok elutasította a kétoldalú különtárgyalások lehetőségét…
– Amerika a párhuzamosan elképzelt dialógusba nem ment bele, ők is azt akarják, hogy a kérdésre a két Korea, Japán, Kína, Oroszország és az Egyesült Államok képezte ernyő alatt találjunk választ.
– Az észak-koreai rakétakísérleteket sokan üzenetként értékelték. Ha ez igaz, ki a címzett?
– Phenjan üzenete az egész világ számára szól. A jelenlegi feszült amerikai–észak-koreai viszony háttérben mindazonáltal igen magas szintű politikai nyomásgyakorlás áll. Ennek egyik leglátványosabb példája talán az volt, amikor Washington rávette a phenjani pénzeket kezelő makaói bankot, hogy zárolja az észak-koreai számlákat.
– A pénzügyek mennyire jelentenek erős köteléket észak és dél között?
– Szöul komoly gazdasági együttműködést próbál kiépíteni Phenjannal. Ezek közül is kiemelkedik a Dél-Korea által létesített, ázsiai exportra termelő Kaesong ipari komplexum, amely hatezer északinak ad munkát. Ugyanott hatszáz dél-koreai menedzser is tevékenykedik. A határtól alig néhány kilométerre fekvő iparterületen zajló munka rendkívül fontos a Korea-közi kapcsolatok szempontjából. A félsziget északi és déli része között emellett évről évre nő a kereskedelem mértéke, amit jól mutat, hogy míg annak volumene 1990-ben mindössze 13 millió dollárt tett ki, addig a tavalyi évben már 788 millióra nőtt.
– Ez sem feledtetheti azonban az újra és újra felszínre törő feszültségeket, s Dél-Koreának, ha magát biztonságban akarja tudni, nyilván erős szövetségesekre is szüksége van.
– Az Amerikával kötött szövetség az eszköz a stabilitás és a béke fenntartására a Koreai-félszigeten és a tágabb értelemben vett térségben. A szoros partnerség mögött a demokratizálódási folyamat közös előmozdításának célján túl komoly gazdasági kapcsolatok is állnak, hiszen az Egyesült Államok a második számú gazdasági partnere Dél-Koreának, míg Szöul a hetedik legnagyobb exportpiaca Washingtonnak. Másrészt igen fontosak a kapcsolatok a legnagyobb gazdasági partnerünkkel, Kínával. A két ország közötti kereskedelem tavaly százmilliárd dollár körül alakult. A hatoldalú tárgyalások mindhármunkat közelebb hoztak egymáshoz.
– Ugyanakkor négy évvel a közös rendezésű futball-világbajnokság után meglehetősen feszültté vált a viszony Dél-Korea és Japán között. Tokió leállította az Észak-Koreának szánt élelmiszersegélyeket, a rakétakísérleteket követően pedig egyenesen az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé citálná Phenjant. Szöul mindezzel nem ért egyet. Bekövetkezhet, hogy a történtek miatt diplomáciai válság alakul ki Dél-Korea és Japán között?
– Tokió a békére és biztonságra vonatkozó ENSZ-charta 7. fejezetében foglaltak alapján akarja az ügyet a Biztonsági Tanács elé terjeszteni, ez azonban magában foglalja azt is, hogy nemzetközi közösség szankciókat és végső soron katonai beavatkozást helyez kilátásba a válság rendezésére. A szöuli kormány emiatt erősen ellenzi Japán ezen lépését. Ugyanakkor kíváncsian várjuk, hogy a kínaiak milyen eredményt érnek el phenjani látogatásukkal, s újfent hangsúlyozzuk, hogy a problémára tárgyalásos úton kell megoldást találni.