Hazugságokból katedrálist

Furcsa dolgok derülnek ki mostanában a kisebbik kormánypárt politikusainak nyilatkozataiból – mintha ideges lenne kissé a liberálisok szövetsége. No, nem az fáj nekik, hogy a parlament rendkívüli nyári ülésszaka elfogadta az SZDSZ adócsökkentési ígéreteivel szöges ellentétben álló megszorítócsomagot. Nem ezért nyugtalanok a szabad demokraták. Tudták ők már tavasszal is: ha a kormány kiszórja a pénzt a választás előtt, hogy ilyen módon is segítsen meggyőzni a közvéleményt, az összeg utóbb majd hiányozni fog, azt tehát vissza kell venni. Tudták, és el is fogadták: a költekezés lehet a választási győzelem ára. Kuncze Gábor pártelnök ennek beismeréseként közölte a kormányalakítás után, a sanyargatások bevezetése előtt: az adót előbb emelni kell ahhoz, hogy később csökkenteni lehessen. Enyhíthette a liberálisok adóemeléssel szembeni viszolygását az is, hogy a miniszterelnök megmondta: nem fog fájni. Ők tehát elfogadták: a szószegés vállalható lesz. Beletörődtek: a polgárok többsége a megszorítás hatására elveszítheti a korábbi SZDSZ-es plakátokon ábrázolt utolsó ruhadarabját is. A ciklus vége felé azonban ismét osztogathatnak a hatalom birtokosai.
Mára bebizonyosodott: a kampánybeli költekezés, ígérgetés több volt elnézhető, szokványos stiklinél, költői, szónoki túlzásnál. Mégpedig azért, mert az ország addigra súlyos gazdasági helyzetbe került, s ezt a választás előtt eltitkolták a kormánypártok. Sőt a szabad demokrata Kóka János előadásában az ellenkezőjét harsogták. A tények elhallgatása – Gyurcsány megfogalmazásában: a valóság elemeinek nem teljes körű kibontása – az emberi civilizáció kezdete óta a hazugság klasszikus alakzata. Ha tanú tett ilyet a bíróságon, azt már az ókori Róma joga szerint is elítélték hamis tanúzásért.
Nagy László verssorának alapulvételével azt mondhatjuk ezek után: a két kormánypárt nem káromkodásból, de hazugságokból emelt katedrálist. A szocialista–szabad demokrata koalíció az eltelt négy évben nemcsak hogy nem tett semmit az ország előrejutásáért, de elherdálta a korábbi kormányzati ciklusban elért szerény eredményt is. Ehhez járul, hogy a kolosszális ferdítések olyan időpontban hangzottak, hangzanak el, amikor uniós tagságunkból fakadóan a hazudozásnak már nemcsak a hazai polgárok a címzettjei, a szenvedő alanyai, hanem az Európai Unió közössége is. S nemtetszését a két címzett most szinte egyidejűleg hozta a hazudozók tudomására. Az unió a napokban végérvényessé tette: nem fogadja el, hogy az autópálya-építkezés kiadásait kivegyék az állami költségvetés keretei közül, magyarán, hogy meghamisítsák az adatsort, csalárd módon járjanak el. A több mint kétmillió szavazópolgárt maga mögött tudó Fidesz elnöke tusnádfürdői beszédében ugyancsak most hívta fel rá a figyelmet, hogy Magyarországon 2006-ban – a rendszerváltozás óta először – szervezett és nyílt politikai hazugság történt. Korlátozták az igazság megismeréséhez való jogot, a tájékozódás szabadságát, ezzel pedig csorbították az állampolgárok demokratikus lehetőségét a döntés szabadságához. Orbán Viktor – öt politikustársával együtt – kifejezésre juttatta: Európában politikai hazugságokra nem épülhetnek demokratikus kormányzatok. Felhívtak mindenkit, ne törődjenek bele, hogy megfosszák őket a rendszerváltozáskor kivívott jogaiktól. A Fidesz elnöke és a kiáltvány más aláírói Jó reggelt, Magyarország! címmel mozgalmat indítottak, s ennek részeként szeptember 23-ra nagygyűlést hirdettek a Hősök terére. Nem hagyható, hogy a hazugságok árát a polgárok fizessék meg. Ehhez annyit tehetünk hozzá: a tények megismerésének joga – a tájékozódás – nemcsak alkotmányos alapjog, de a polgári és a politikai jogok nemzetközi chartája szerint is elemi követelmény. A közérdekű információk közlése – például az eladósodottság mértékének ismertetése – ugyancsak alkotmányos kötelessége minden kormánynak. Olyan demokratikus alapvetés, amelyet mindenütt tisztel a civilizált világ. Hazai és európai normáink így alkotnak szerencsés egységet.
Hát persze, mondja erre Gyurcsány. Ő minden jogot elismer. Csak nem akkor, és nem ott, és nem a valóság minden elemének kibontásával. Rajta azonban nem csodálkozhatunk. Ő a KISZ-ben szocializálódott. Nem elég, hogy a szocializmusnak lényegi eleme, alapja volt a hamisság, a hajdani MSZMP ifjúsági szervezete hazudozásban még a pártot is fölülmúlta. Az ifjú kiválóságokat – ki ne tudná? – a bizonyítási kényszer hatványozottan hajtotta, ők adták a pártvezetés utánpótlását. Aki se tanulni, se dolgozni nem akart, vagy nem tudott, de szeretett volna mindenáron azok fölé kerekedni, akik többet tudtak vagy jobban dolgoztak náluk, az beállt KISZ-titkárnak. Így tett – egy róla szóló életrajzi közlésből leszűrhetően – Gyurcsány is. És most is erős bizonyítási vágy hajtja – a posztjához szükséges szellemi, mentális minimum hiánya ellenére. Minduntalan igazolni kívánja: különb, jobb Orbánnál. Érdemes ismét megnézni a Fidesz elnökével folytatott kampányzáró vitáját meg a kettős állampolgárság ügyében megrendezett népszavazás előtti televíziós polémiáját a határon túli magyarok képviselőivel. Mindkettőből az vonható le: a miniszterelnök cinkelt lapokkal játszik. Ám lehet, hogy ez csak a látszat. A lényeg talán az: Gyurcsányt nem átlagos, szokványos viszony fűzi a valósághoz. Ezért nehéz vagy szinte lehetetlen vele hétköznapi halandóként kommunikálni.
A párbeszéd ugyanakkor kötelesség. Ennek egyik alkotmányos és demokratikus formája, ha az ellenzék, a polgárság él a gyülekezés jogával, vagy aláírását adja valamely petícióhoz. Mindezek révén megkövetelheti, tartsák tiszteletben tájékozódáshoz való jogát, s általában a szabadságjogait. Régi adósságát pótolja a Fidesz, ha nagyobb nyomatékot ad annak, hogy a polgári értékrend megerősítésében, a szorgalom, a takarékosság, a tisztességes verseny támogatásában látja az ország haladásának útját. Megkönnyíti ezt, hogy az Európai Unió ugyancsak a tények tiszteletére szorítja a magyar kormányzatot. A miniszterelnöknek ezeken túl egyetlen tétel ajánlható a figyelmébe. Egy olyan jogelv, amelyet az általa is igen tisztelt angolszász világ alkalmaz római jogi alapokon. Ez így hangzik: a csalárdság mindent bont. Minden kötést felold, minden szerződést, megállapodást semmissé tesz. Csalárd az, aki mások félrevezetésével, megtévesztésével, megkárosításával próbálja megalapozni saját előnyös helyzetét. Aki cinkelt lapokkal játszik. Aki nem tiszteli a tényeket.
Szóval indokolt a liberálisok idegessége. Kuncze Gábor szerint a szocialisták nem átallanak habozni, pedig most már – a megszorítások után – a reformnak kellene következnie. Tudjuk: az egészségügy, az oktatás, sőt az államigazgatás piacosítására vár a nagytőke. Barátok és volt üzletfelek bábáskodnának az uniós milliárdok elosztásánál is. A szocialisták azonban haboznak, az unió kötözködik, a Fidesz tüntetésre hív. A polgári szövetség Jó reggelt, Magyarország! mozgalma kihozta a sodrából az SZDSZ négy politikusát. Demszky Gábor, Fodor Gábor, Magyar Bálint és Pető Iván kiáltványban közölte, hogy ők bizony szabadságot és versenyt szeretnének.
Vagyunk ezzel így egypáran rajtuk kívül.