Damaszkuszban az utcák nyugodtak, a hömpölygő tömeg, az állandó dudálás, a benzingőz és a por pontosan olyan, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Itt csak a híradásokból értesülünk a közvetlen közelben zajló véres eseményekről, de még a hegyeken átvivő úttalan utakon érkező menekültáradatot is felszívja az óriási város. A felháborodás és az aggodalom azonban a képernyő elé szögezi a szíreket. Vagy az Omajjád térre viszi őket, ahol hatalmas tömeg tüntet. A jelszavak ugyanazok, mint a palesztinokat támogató vagy az iraki háborút ellenző demonstrációkon. Az ifjúsági rádió a szokásos arab popzene helyett Bejrút szépségéről szóló költeményt sugároz. Damaszkusz keresztény negyedében Hezbollah-zászlók lengenek, s az üzletek kirakatait Haszan Naszrallah, a szervezet fejének képe díszíti. Az egyik vegyesboltban a Naszrallah-kép mellett Szűz Mária-ikon függ. Amikor a tulajdonost a furcsa párosításról kérdem, ezt mondja: „Naszrallah igazi hős. Csak arra emel fegyvert, aki az arabokra támad. Ő az elnyomottak vizéért harcol a Sebaa-vidéken, és a palesztinokért.”
Szíria területén jelenleg több mint egymillió palesztin és lassan körülbelül ugyanennyi iraki menekült él, s a főváros, Damaszkusz, egyike a Közel-Kelet legsűrűbben lakott metropolisainak. A szírek vendégszeretetének tulajdonítható, hogy családok ezrei jelentkeztek a menekültek befogadására. Egy ismerős családhoz csütörtökön érkeztek libanoni rokonaik. Azt mondják, a polgárháború ehhez képest nyugodt időszak volt. Akkor a fegyveres csoportok lőtték egymást, de a civileket nem tették direkt célponttá. „Most lőnek aszszonyt, gyereket, templomot, mentőautót, újságírót és buszokat” – mondja a családfő. A vendéglátó szerint ha a szíriai katonák Libanonban maradtak volna, Izrael soha nem támadott volna. Felesége pedig ezt mondja: „Nálatok úgyis csak azt mondják, hogy terroristák vagyunk mind, én, a férjem és az öt gyerekem. Csak azért, mert tiszteljük, aki harcol is a jogainkért.”
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
