Hitel

Szerdán a környezetvédelmi és vízügyi, valamint a kulturális tárca vezetője megtárgyalta közös ügyeiket. Időszerű a kérdés: miért nincs pénz a Tisza menti árvízszintcsökkentő beruházásokat megelőző régészeti ásatásokra? A vízügyi tárca szerint rendelkezésre áll az összeg, és minden az ütemterv szerint halad. A régészek munkáját azonban nem fizették ki, a feltárást több helyen fel kellett függeszteni.

Álló munkagépek sora a Rákóczifalva határában megkezdett ásatáson. Pár száz méterrel arrébb az ELTE csapata és néhány munkás, akik a vállalkozó szívességének köszönhetően dolgoznak. Tiszaroffon a szolnoki múzeum csak munkafelügyeletet tud biztosítani a saját felségterületén. Ugyanott a közelben a Magyar Nemzeti Múzeum régészei élik fel utolsó tartalékaikat. Gazzal benőtt, kényszerből elhagyott lelőhely Pácin közelében. Véghajrá Nagyrozvágy szélén, hogy befejezzék az országban egyedülálló lelőhely feltárását.
A múzeumok és az egyetem régészei, technikusai ott vannak a terepen. Őket a szakmai etika kötelezi arra, hogy a nyitott területeket ne hagyják feltáratlanul. Néhány elszánt segítőjük is kitart mellettük. Hajnali öttől dolgoznak. A napon 45 fokot mutat a hőmérő. Fa, árnyék persze sehol a lehumuszolt, megnyesett talajon. Minden félbeszakadt munka, kényszerből elhagyott lelőhely mögött ott az „emberi tényező” is. Falunyi munkást kellett szélnek ereszteni, mert nincs miből kifizetni őket.
A Tisza-vidékről különösebb szakértelem nélkül is lehet tudni, hogy ősidők óta lakott, népek, kultúrák sora formálta, míg a XIII. századtól kialakult a mai településszerkezet. A leletanyag változatos és gazdag.
„El kell dönteni, hogy rezervátumot vagy jövőt építünk” – hangzott el a Parlamentben. Itt tartunk a XXI. században, az Európai Unió tagjaként?
A megelőző régészeti feltárásokra vonatkozó szerződést későn, tavaly szeptemberben írta alá a beruházó, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság – amelynek jogutódja a Vízügyi Központ és Közgyűjtemények nevű intézmény – a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumok Igazgatóságával, az ELTE Régészettudományi Intézetével és a Magyar Nemzeti Múzeummal. A múzeumok csak októberben kapták meg. Akkor lehetett megindítani a gyorsított közbeszerzési eljárást, ami eltartott egy hónapig. Mire a régészek elkezdhették a munkát, már november volt. December elején leesett a hó, tehát csak tavasszal vonulhattak ki ismét a terepre. De még így is minden részterületet átadtak határidőre. Sőt a beruházó átütemezési kéréseit is rugalmasan teljesítették.
A beruházás megkezdésének előfeltétele volt az örökségvédelmi tanulmány megléte. Elkészült, még 2004-ben. Már akkor lehetett tudni, milyen nagyságrendű régészeti munkákról lesz szó az érintett területeken. A megelőző feltárást pedig törvény írja elő (Alku nélkül, Magyar Nemzet Magazin, 2006. július 15.).
Tekintettel a hatalmas feltárandó területre, a múzeumok és az egyetem szakemberei megosztották egymás között a munkát. Raczky Pál, az ELTE Régészettudományi Intézetének igazgatója összeszámolta: összesen mintegy nyolcszázmillió forintnyi munkáért nem kapták meg a pénzt ebben az évben. Sem az egyetem, sem a múzeumok. (A vállalkozónak a szabályosan kiállított számla után ráadásul még áfát is kell fizetnie! Ha nem kapja meg a járandóságát, még jelentősebb a kára.)
Pedig pénz van – állítólag. Ennek mintha ellentmondana a Vásárhelyi konzorcium 2006. július 7-i levele, amelyben közlik az érintettekkel, hogy „a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése program 2006. évi beruházási kerete kormányzati döntés alapján módosult”, s ennek alapján „a 2006. évi szerződések módosítása válik szükségessé”. A levéllel együtt kiküldött, tanulmányozásra felkínált – aláíratlan – jegyzőkönyvben a Vízügyi Központ és Közgyűjtemények kimondja, hogy „a Magyar Köztársaság költségvetési helyzetének változása következtében a tárgyi szerződés 2006. évre ütemezett kifizetései is változnak. A kormány költségvetési döntése alapján a szerződés szerint 2006. évben teljesített, de még ki nem fizetett munkákkal kapcsolatos kifizetésekre 2007. év első negyedévében kerül sor”. A továbbiakban azt „javasolják” a megbízottaknak, hogy addig is vegyenek fel hitelt a Magyar Fejlesztési Banktól, „a hitel költségeit a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium vállalja”. Igen ám, csakhogy az egyetem és a múzeum akkor sem vehetne fel hitelt, ha akarna. A jegyzőkönyv (tervezet?) azt is tudatja a múzeumokkal és az egyetemmel, hogy ha „a kamatmentes hitelt nem kívánják igénybe venni”, vagy nem nyilatkoznak erről határidőre, „a 2006. évi teljesítés pénzügyi ellentételezésének 2007. évre történő áthúzódása miatt költségigényt semmilyen jogcímen” nem támaszthatnak. Történt mindez azután, hogy a kormány, mint tudjuk, meghirdette a körbetartozás elleni küzdelmet.
A minap érkezett újabb levél pedig arról értesíti a régészeti feltárást végző intézményeket, hogy az aláírt teljesítményigazolások alapján, szabályosan kiállított számlájukat visszaküldik, mert nincs aláírt szerződés (mármint újabb, módosított). No comment. Az idő múlik, az építtetők mihamarabb eredményt szeretnének produkálni. Ősszel önkormányzati választások. De miért a régészek legyenek bűnbakok? Nem ők felelősek a szervezési és pénzügyi problémákért.
A két miniszter szerdai tárgyalása információink szerint azzal zárult, hogy az eddigi munkákat kifizetik. A továbbiakról a két minisztérium szakértői határoznak augusztus 7-ig.