Szíven ütött és nagyon elszomorított Horváth Balázs halálhíre. Ismeretségünk és barátságunk az MDF születésétől kezdődött.
Megvénültem, immár 85 éves lettem, erőm fogytán. Szeretnék most felidézni egy fontos megszólalást Horváth Balázs életéből, amelylyel példát mutatott a nemzetnek. 1990. október 14-én egy emlékművet avattunk a Duna alsó rakpartján a Margit híd közelében. A nyilas rémuralom idején a Dunába ölt mártírok emlékére készített Stein Anna képzőművésznő egy szerény, színes mozaikképet. Az avatóünnepségen Antall miniszterelnök képviseletében mondott beszédet Horváth Balázs. Néhány mondatát szó szerint lejegyeztem: „Nemcsak a magam és kormányunk nevében, hanem valamennyi jóérzésű magyar nevében szólok most, midőn megkövetem zsidó honfitársaimat az 1944-es tragédiáért, a német haláltáborokba való elhurcolásukért és elpusztításukért, amelyet mi – közös történelmünk örökösei – nem voltunk képesek megakadályozni.” Szomorúan láttam, hogy a balliberális sajtó nem vett tudomást a magyar kormány képviselőjének erről a kijelentéséről, sőt unos-untalan emlegetik, ugyan mikor fog már bocsánatot kérni a magyarság a zsidóságtól. Legyen ez a szerény megemlékezés koszorú Horváth Balázs sírján.
Domonkos István,
a Bajcsy-Zsilinszky Társaság és az MDF alapító tagja
origo.hu
Hankó Balázs: A Mol többségi tulajdonába kerül a BME Fenntartó Zrt.
