Kávéházi parti Karinthyval

Száztíz és hetvenéves játszmák nyerteseire emlékezünk, mert nem szabad elfelejtenünk őket: időnként jó visszagondolni a hagyományokra, ha a fiatalság kissé feledékenyen legyint is a régmúlt eseményeire. Charousek, Charousek… Melyik csapatban játszik? – kérdezte tőlem az egyik tanítványom egy ízben. De Szabót sem ismerték fel a szövetségben, mert mikor üdvözöltem, nevetve újságolta, hogy az egyik gyerkőc azt kérdezte tőle: A bácsi az új gondnok? Nézzük csak, hogyan bántak el egykoron a „gondnokjelöltek” ellenfeleikkel. Egész jól játszottak, ma is beférnének a legjobb csapatokba.

Charousek–Csigorin
Budapest, 1896
Királycsel (C33)
1. e4 e5 2. f4 exf4 3. Fc4 Hc6 4. d4 Hf6 5. e5 d5 6. Fb3 Fg4 7. Vd3 Hh5 8. Hh3 Hb4 9. Vc3 Ha6 10. 0-0 Fe2 11. Fa4+ c6 12. Fxc6+ bxc6 13. Vxc6+ Ke7 14. Hxf4 Hxf4 15. Fxf4 h6 16. Hc3 Fc4 17. e6 Bc8 18. Fc7 fxe6 19. Fxd8+ Bxd8 20. Vb7+ Bd7 21. Bf7+ Kxf7 22. Vxd7+ Fe7 23. Be1 Be8 24. b3 Kf8 25. bxc4 1-0.
A fiatalabb 23 éves volt, az idősebb 46. S amíg Csigorin a cseljátékok koronázatlan királya volt, Charousek két villámgyőzelmével (Laskert is Királycselben győzte le korábban) egyszerre a sakkvilág érdeklődésének középpontjába került: jön az utánpótlás, vélték a szurkolók a játszmák ismeretében. Tragikusan korai halála azonban nem engedte meg, hogy Lasker prófétai megjegyzését igazolja: „Úgy érzem, ezzel a fiatalemberrel egyszer még páros mérkőzést kell majd játszanom…” Később sem volt szerencsénk a világbajnokságra esélyes tehetségeinkkel, egészen Lékó Péterig. Ő csak hajszállal maradt le a büszke címről legutóbb Kramnyik ellen.
Szabó László is üstökösként érkezett. Münchenben 19 játszmából veretlenül 16,5 ponttal tulajdonképpen világbajnok lett volna, ha a FIDE már akkor ezt a címet a legtöbbet játszó és a legtöbb győzelmet elérő játékosnak ítélte volna. A FIDE mulasztását egy szakértő pótolta akkoriban: Karinthy Frigyes, aki megpróbálta az ifjú titánt egy kávéházi partiban megmattolni. Majd a balul sikerült kísérlet után megfenyegette Szabót, hogy összehozza azzal a fiatal zsenivel, aki csak nemrég nyerte el a világbajnoki címet a müncheni sakkdiadalon. „Hogy is hívják, most nem jut az eszembe. Kis, Nagy vagy… Szabó? Igen, így hívják! Majd azzal verekedjen, ha tud!” – szólt az író, mire a győztes szerényen csak annyit jegyzett meg: „Nehéz mérkőzés lesz, mert az a Szabó én lennék, kérem. Apropos: nem adná a Mester írásba, hogy én lettem a világbajnok?” Aztán hogy a Terézvárosi Sakkegylet tiszteletbeli elnöke hogyan bújt ki a csapdából, nem tudjuk, mert a sajtó némán hallgatott a rehabilitációról. Szabót a Karinthy-emlékverseny 100 százalékos győzelme után sajátos módon kárpótolták az illetékesek: egy SAS-behívóval, munkaszolgálatra.

Szabó–Snaevarr
Müncheni olimpia, 1936
Francia védelem [C10]
1. d4 e6 2. e4 d5 3. Hc3 dxe4 4. Hxe4 Hd7 5. Hf3 Hgf6 6. Hxf6+ Hxf6 7. Fd3 Fe7 8. 0-0 0-0 9. Ve2 b6 10. Fg5 Fb7 11. Bad1 Vc8 12. c4 Be8 13. He5 h6 14. Fd2 c5 15. Fc3 cxd4 16. Fxd4 Vc7 17. Fc3 Bad8 18. Bfe1 Fa8 19. Ve3 Vb7 20. Vh3 Fc5 21. b4 Ff8 22. Bd2 Ve7 23. Be3 Fb7 24. Bde2 Hh7 25. f4 f6 26. Hg4 Vc7 27. Bg3 Kh8 28. Fxh7 Bd1+ 29. Be1 Bxe1+ 30. Fxe1 Kxh7 31. Vxh6+ Kg8 32. Hxf6+ Kf7 33. Vg6+ 1-0.
Nem akármilyen befejezés! Szabó később szembe találta magát a szovjet védelem nagyjaival: Botvinnik, Szmiszlov, Bronstein, Geller, Petroszjan. Bevehetetlenek voltak. Manapság ha nem is könynyebb világbajnoknak lenni, de a mai oroszok már nem legyőzhetetlenek.