Magyarország energiaszükségletének mintegy 40 százaléka származhat a közeljövőben úgynevezett zöld, azaz a mezőgazdaságban megtermelt alapanyagokra épülő energetikai forrásokból – jelentett ki Magda Sándor. A szocialista szakpolitikus, aki egyben a Nemzeti Agrárenergetikai Szövetség elnöke is, a járművekben felhasználható bioüzemanyagokra és a biomassza-tüzelésű erőművekre építi a mezőgazdaság fejlesztésével szorosan összefüggő terveit. Hogy a fejlesztések gördülékenyek legyenek, Magda szerint már az ősszel el kell kezdeni a törvényhozói munkát, és így a zöldenergia-program megjelenhetne az uniós pénzek 2007 és 2013 közötti lehívását szabályozó második nemzeti fejlesztési tervben is.
A környezetbarát energiafelhasználás felgyorsítása kétségtelenül hasznos kormányzati törekvés, a felvázolt lépések és az ahhoz mellékelt számok azonban nem azt mutatják, hogy végiggondolt stratégiával állnánk szemben. Az például aligha megvalósítható, hogy már a közeljövőben negyvenszázalékosra tornázzuk fel a bioenergia részarányát a teljes energiaszektoron belül. Magyarország éves energiafogyasztása nagyjából 1200 petajoule évente, aminek most 3,6 százalékát teszik ki a megújuló források. Négy éven belül – ez az időtáv nagyjából belefér a „közeljövő” kategóriájába – még a legoptimistább szakmai becslések szerint sem nagyon lesz ebből 120 petajoulnál, azaz tíz százaléknál több. A harminc-negyven százalékot rövid távon tehát semmiképpen nem érhetjük el.
A szocialista tervek szerint mintegy egymillió hektáron lehetne termelni bioetanol- és biodízel-alapanyagot, további 500–700 ezer hektáron pedig biomassza-alapanyagot, azaz olyan fás vagy lágy szárú növényeket, amelyek az erőművekbe kerülhetnek – egy húszéves, garantált átvételi program keretében. Mindehhez a szokásos normatívánál 20–30 százalékkal magasabb területalapú támogatást látna elképzelhetőnek Magda Sándor. Csakhogy az uniós csatlakozási szerződésünkben az áll, hogy a fás szárú energetikai ültetvények egyáltalán nem kaphatnak területalapú támogatást. A búza, a kukorica, a cukorrépa, a napraforgó és a repceföldek tulajdonosai – vagyis a biodízel és bioetanol alapanyagának termelői persze kaphatnak, az viszont már nem világos, hogyan lesz ez húsz-harminc százalékkal magasabb a szokásosnál, amikor egyrészt az unió a pluszdotációkat rendre elutasítja, ráadásul tíz éven belül csaknem teljesen leépül a közösségi agrártámogatások rendszere.
Ha mindezek ellenére mégis sikerül a nagy arányú bioenergetikai fejlesztés elindítása, még mindig kérdés marad, hogyan lehet eladni az előállított terméket. Magda Sándor arra számít például, hogy kis- és közepes vállalkozások tömegével vágnak majd bele bioetanol- és biodízelgyártó üzemek telepítésébe, az üzemanyag-forgalmazóknak azután tőlük kötelező lenne átvenni az árut. Kérdésünkre, vajon mivel lehet arra kényszeríteni a multinacionális olajcégeket, hogy bármit is kötelezően megvásároljanak, Magda Sándor ezt válaszolta: ötpárti támogatással meghozott törvénnyel. Túl azon, hogy ez egy piacgazdaságban nem igazán járható út, az elképzelésnek egyéb buktatói is vannak. A hazai üzemanyagpiacon meghatározó Mol ugyanis már elindította a bioprogramot, kiírták a beszerzési tendereket, s ennek nyomán 2007 júniusától minden liter benzin körülbelül öt százaléka bioetanolból készül majd. Elvileg persze ezt az arányt feljebb lehetne tornászni, a helyzet azonban az, hogy ennél nagyobb arányú bekeverés autóink műszaki színvonala miatt most nem lehetséges.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
