Mit tehet az ember, ha a jelek és saját meggyőződése szerint is élete a végéhez közeledik, ha majdnem hatvanéves, daganatos beteg túl az operáción, sugár- és kemoterápián, ha pár évnyi szenvedély kivételével évtizedeken át leginkább az unalommal leírható házassága is szétesett, felesége elhagyta? A kérdésre a tévedés nagy kockázata nélkül válaszolhatjuk: vagy harcol, vagy feladja. Paul Auster új regényének főszereplője, egyben elbeszélője, Nathan Glass biztosítási ügynök az utóbbit teszi.
„Egy csendes helyet kerestem a halálra. Valaki Brooklynt ajánlotta, hát másnap reggel Westchesterből leutaztam felmérni a terepet. Ötvenhat év óta először jártam ott, semmire sem emlékeztem. (…) Fogalmam sem volt, kik a szomszédaim, de nem is érdekelt. Annyit tudtam, hogy mind kilenctől ötig dolgoznak, gyereke egyiknek sincs, úgyhogy az épület elég csendesnek ígérkezett. Én pedig erre vágytam leginkább: szomorú és nevetséges életem után a csendes végre.”
Itt indul a regény. Nathan Glass visszavonul, igyekszik eltölteni hátralévő idejét, s az értelmes elfoglaltság igényétől hajtva elkezdi cetlikre feljegyezni életének botlásait, kínos pillanatait, történeteit. A gyűjteménynek Az emberi balgaságok könyve címet adja. Egy nap egy antikváriumban összetalálkozik néhai nővére fiával, Tommal. A fiú egykor irodalomtudósnak készült, szép pálya előtt állt, de még az út vége előtt feladta, ott hagyta az egyetemet, s éppen a taxizást cserélte fel az antikvárum rovott múltú, egykor hamisított festmények árusításáért elítélt homoszexuális tulajdonosa, Harry felajánlotta állásért. A két rokon évek után egymásra talál, Harryvel együtt a vidékre költözést tervezgetik, az Egzisztencia Hotel megteremtését, a helyet, ahol az ember a saját szabályai szerint élhet.
A tervhez az anyagi alapot Harry újra feltűnt bűntársa és szerelme, Gordon kiagyalta hamisított Skarlát betű kéziratának eladása nyújtaná. Egy nap Tomnál feltűnik viharos életű húgának, Aurorának a kislánya, Lucy. Kiderül, a nőt egy fanatikus vallási szektához csatlakozott férje fogva tartja számukra ismeretlen helyen. Nathan felkutatja unokahúgát és visszaviszi New Yorkba. Tom megnősül és visszatér hivatásához, a férfiakból kiábrándult Aurora a férje által magára hagyott nőbe, Nancybe szeret bele, a gyógyultnak nyilvánított, lányával is megbékélő Nathan Glass társat talál egy özvegyasszonyban. Minden rendben lévőnek tűnik, talán már egy kicsit túlzottan is happy enddé édesedne a regény vége, ha a szinte tökéletes boldogság érzése nem éppen szeptember 11-én reggel nyolc órakor fogná el a kórházból kilépő Nathant.
Sokszálú, fordulatos könyv Paul Auster regénye, amely hozza az író eddigi műveiben megismert erényeket, ami miatt méltán elismert és – ami nálunk többnyire ok a gyanakvásra – olvasott: könnyed, mégsem felszínes elbeszélés, mesteri cselekményvezetés és karakterteremtés. Ami új és talán meglepheti az olvasót, az az irodalmi utalások – Poe, Thoreau, Wittgenstein, hogy csak néhányat említsünk a szóba kerülő alkotók közül – és a direkt politikát kommentáló megnyilvánulások száma, ám ezek sem az író szöveg fölötti véleményeként jelennek meg, részei a szereplők megteremtett világának, szervesen hozzájuk tartoznak, ahogyan ez normális és természetes is, csak nálunk illik kerülni. E műben is kitüntetett szerepet kapnak, ahogyan szinte minden Auster-műben, a véletlenek. Ez, a hús-vér karakterek, és az, ahogyan a regény a teljes kilátástalanságból az össznépi happy endig ível, amit aztán megint csak megbillent valami, teszi azt, hogy a történet élethez közelinek tűnik. Ez Auster igazi erőssége, s talán ezért kezeli fanyalogva a hazai értelmezők egy része.
(Paul Auster: Brooklyni balgaságok. Fordította: Pék Zoltán. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, 326 oldal, 2400 Ft)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
