Összeurópai érdekeket szolgál a Nabucco

Jó néhány közép-európai országgal ellentétben Magyarország nem fordít kellő figyelmet a kaszpi térségben rejlő lehetőségekre. Az európai energiabiztonság szempontjából kiemelt a régió jelentősége, ugyanis összeurópai érdek a Nabucco gázvezeték megépítése – nyilatkozta lapunknak Azerbajdzsán budapesti nagykövete, Haszan Haszanov.

Azerbajdzsánról Magyarországon meglehetősen keveset tudnak, s az utóbbi időben a legtöbbet egy sajnálatos gyilkossági ügy kapcsán hallhattak az országról. Ez az eset sokak számára megvilágíthatta a Kaukázuson túli térség egyik régi válsággóca: a karabahi konfliktus körül egymásnak feszülő indulatokat, az örmény–azeri ellentétek mélységeit, egymással köszönő viszonyban sem levő olvasatait is. Miben látja ön e válság lényegét?
– A lényeg, hogy az örmények minden alap nélkül tartanak igényt azeri történelmi területekre. Ha megnézzük a kérdés történelmi aspektusát, látjuk, hogy a mai Örményország területén, amely egykor Azerbajdzsán területe volt, 1805-ig örmények csupán néhány kisebb közösségben éltek. Ekkor Azerbajdzsán cári fennhatóság alá került, azonban csak 23 évig tartó háború után tudta megszilárdítani a hatalmát Oroszország. Ekkor kezdődött meg az örmények tömeges betelepítése, az azerbajdzsánok szisztematikus kiszorítása. Az I. világháború, a cári Oroszország szétesése után a régióban megalakult az önálló Grúz és az Azerbajdzsán Köztársaság. Örményország az azeri állam kereteibe tartozó jereváni kánság alapjain jött létre. A szovjet hatalom győzelmével kényszerítette rá Lenin és Sztálin az azerieket arra, hogy nagyfokú autonómiát adjanak Hegyi-Karabah örményeinek, miközben a megalakult Örményországban élő nagyszámú azeri lakosság ilyen jogokat nem kapott. Nagyjából ez az előtörténete az 1988-ban Karabahban kirobbant, elszakadást követelő politikai felkelésnek. Az erőszak Gorbacsov megengedő politikája miatt lángolt fel: az örmények létrehozhatták a hadseregüket, miközben Azerbajdzsánnak a fegyverkezést megtiltotta a szovjet hatalom.
– Ha már a történelemnél tartunk, nem gondolja, hogy a 20. század elején az örményeket sújtó genocídium véglegesen megmérgezte Jereván viszonyát nemcsak Törökországgal, hanem általában a türk népekkel?
– Ezek az események azért korántsem olyan jellegűek voltak, amilyennek azt az örmények próbálják beállítani. Akiket érdekel ez a probléma, azok a török történelmi dokumentumok alapján megismerkedhetnek a történtekkel.
– Nézzünk inkább előre! Milyen reális kiutat lát a válságból?
– Az ENSZ BT még 1992-ben hozott e kérdésben négy határozatot, amelyet 1996-ban a lisszaboni EBESZ-csúcson megerősítettek. Ezek lényege, hogy Örményország vonja ki a csapatokat az elfoglalt területekről, Azerbajdzsán pedig biztosítson széles körű autonómiát Hegyi-Karabahnak. Mi ma is készek vagyunk ezeken az alapokon a rendezésre, Jereván azonban csak a teljes függetlenségről akar hallani. Hegyi-Karabah kérdése azonban manapság nem korlátozódik csupán a rendezésre. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy az örmény fél folyamatosan megszünteti a tűzszüneti megállapodásokat, az utóbbi időben pedig a felperzselt föld taktikáját folytatva hosszú időre lehetetlenné teszi e területen a normális életet.
– A térség történelmét hallgatva kitűnik, hogy e régió folyamatosan a nagyhatalmak geopolitikai játszmáinak kereszttüzében volt. Így van ez ma is, hiszen a kaszpi régióban látványos harc folyik a befolyásért. Hogyan határozza meg magát Azerbajdzsán a nagy játékosok: Oroszország, az Egyesült Államok s immár Kína között?
– A mai azerbajdzsán külpolitika alapjait még a néhai Heydar Alyjev elnök fektette le. Úgy fogalmazott, hogy Azerbajdzsánnak önálló, kiegyensúlyozott politikát kell folytatnia. Ilham Alyjev ezen az úton halad tovább, s az Azerbajdzsánnal való együttműködésben érdekelt országokkal – köztük az olyan nagyhatalmakkal, mint Oroszország, az Egyesült Államok és Kína – konstruktív, kölcsönös előnyökön alapuló viszonyt igyekszik kiépíteni.
– S mit szólna Baku ahhoz, ha az Egyesült Államok felajánlaná: segít visszaszerezni Karabahot, ha katonai bázisokat létesíthet Azerbajdzsánban?
– ?!
– Akkor másképp teszem fel a kérdést. Az utóbbi időben a sajtóban többször felröppent a hír, hogy amerikai bázisok lesznek Azerbajdzsánban…
– Annyit tudok mondani, hogy ilyen jellegű hivatalos felkérést Baku még nem kapott.
– Pedig ettől a kérdéstől – úgy tűnik – sok minden függ. Amikor például úgy látszott, hogy Baku hajlik ilyen egyezségre, Washingtonnak a demokrácia állapotával kapcsolatos aggályai elcsendesültek. Amikor pedig másképp állt a dolog, rögtön jöttek a fenntartások, „színes” próbálkozások. Működhet-e egyáltalán sikeresen a kaszpi térségben a demokrácia angolszász modellje?
– Az Európa Tanács, az európai népek családjának tagjaként az európai demokratikus értékekhez tartjuk magunkat. A politikai döntések nálunk nem valamiféle külső nyomásra születnek. A fő szempont ezekben a demokrácia, a nemzeti érdekek és a lakosság jóléte.
– A kaszpi térség iránt a jelentős energiatartalékok miatt manapság ugyancsak megnőtt a nemzetközi érdeklődés. Egyre többen látják e régióban az egyoldalú orosz függés feloldásának lehetőségét. Különböző tervek születnek a gáz és az olaj elszállítására. Ilyen például a napokban átadott Baku–Ceyhan kőolajvezeték vagy a Nabucco gázvezeték terve. Milyen esélyt lát ez utóbbi megvalósulására?
– Azerbajdzsán a 15. századtól aktívan közeledett Európához, s ezt az elkötelezettséget először a cári, majd a szovjet uralom tette zárójelbe. A független Azerbajdzsán ismét ezt az irányt követi. Ezt az elvet követjük az energiapolitikában is. A Baku–Ceyhan projekt is ezt jelképezi. Éppen a napokban, pontosabban július 13-án nyitották meg hivatalosan is a Baku–Tbiliszi–Ceyhan olajvezetéket.
– Már elnézést, de ez a vezeték inkább amerikai, semmint európai projekt.
– Én Európa és Amerika politikai érdekei között nem látok különbséget.
– Pedig Irak óta ez elég nyilvánvaló…
– De nem a Baku–Tbiliszi– Cayhan vezeték esetében, ahol Európa és Amerika érdekei sok tekintetben egybeesnek. Folytatva a fenti gondolatmenetet: Ceyhan azért Európában van. Ami pedig azt illeti, nem Azerbajdzsán vagy az Egyesült Államok bűne, hogy az EU országai nem fektetnek be elég tőkét a vezetéktervekbe. Vegyük például a Nabuccót, amely az európai országoktól idáig csak politikai támogatást kapott, a megépítéséhez azonban pénz is kell. A politikai, gazdasági, geopolitikai érdekek mellette szólnak, gáz van. Mi kell még?
– A gáz és az olaj jelentette gazdagságból mit érez manapság az azeri lakosság?
– A gazdasági növekedés évente 12 százalékos, a GDP volumene pedig csupán az utóbbi esztendőben mintegy 26 százalékkal lett nagyobb, míg a idei év első hat hónapjában 40 százalékkal. Egyre több a külföldi befektetés, emelkedik az átlagkereset, nő az emberek életszínvonala.
– Az elismerésre méltó makroadatok azonban nem hozzák el egy csapásra az életszínvonal javulását. A minap Moszkvában egy azeri taxis panaszait volt alkalmam hallgatni arról, hogy otthon nem talál normális munkát…
– A gazdasági fejlődés folyamat, s egyik pillanatról a másikra nem változik meg minden. Ami pedig a moszkvai azerbajdzsán taxist illeti, Nyugat-Európában a legtöbb vendégmunkás kelet-európai. Ez a jelenség a piacgazdaság velejárója.
– Baku európai érdeklődéséről már beszéltünk. Ebbe a sorba illeszthető a budapesti nagykövetség megnyitása is. Mit tud adni egymásnak e két ország?
– Magyarország révén is kifejezzük: elkötelezett törekvésünk a további integrálódás az európai struktúrákba. Emlékeztetnék egyébként arra is, hogy tudósaink szerint a két nép gyökerei közösek. Ami a gazdasági kapcsolatokat illeti, itt még sok a kiaknázatlan lehetőség. Véleményem szerint Magyarország nagyobb érdeklődést mutathatna Azerbajdzsán gazdasági potenciálja iránt. Jó lehetőség például erre a Nabucco projekt. Nem szemrehányásként mondom, de a térség országai – Ukrajna, Lengyelország, Bulgária és Románia – e téren nagyobb aktivitást mutatnak.
– Valószínűleg azért, mert Budapest most nemcsak a Nabuccóval, hanem az orosz gázzal, a Kék folyam meghosszabbításának lehetőségével is kacérkodik.
– Kétségtelen, hogy Magyarország több lehetőség iránt is érdeklődhet, a Nabucco azonban össz-európai érdekeket szolgáló terv. Az EU számára az energetikában reálisan egyedül a kaszpi térség jelentheti az alternatív beszerzési forrást.