Jól jártak magyarországi bevásárlásaikkal a nyugat-európai pénzintézetek, hiszen a hazai bankszektor évről évre rekordnyereséget termel: a bővülés mértéke két számjegyű. Ráadásul a további fejlődés lehetősége is adott: mind a vállalati, mind pedig a lakossági oldalon találhatók még lefedetlen területek. Ilyen például a mikro-, továbbá kis- és közepes vállalkozások finanszírozása, és a nyugaton már bevált pénzügyi konstrukciók áttelepítése, meghonosítása.
Ugyanakkor tény, hogy a lakosság azon része, amely képes félretenni, megtakarításainak jelentős részét változatlanul bankbetétben, vagy készpénzben a párna alatt tartja.
További „kedvezmény” a hazai bankok tulajdonosainak, hogy a régió más országaihoz képest nálunk meglepően alacsony kockázattal lehet pénzintézetet működtetni. Ennek oka egyrészt a szigorú hazai pénzügyi szabályozás, másrészt a tulajdonosi szerkezet. Amúgy a hazai kereskedelmi bankokat olyan szakmai befektetők, többségében az egész világra kiterjedő hálózattal bíró külföldi bankkonszernek vásárolták meg, amelyeknek nem állt érdekében a hitelintézetek későbbi tőzsdei bevezetése. Így aztán ezek a pénzintézetek teljes mértékben követik nyugati anyabankjaik elvárásait magyarországi tevékenységük során. És azok a magyarországi hitelintézetek (a Kereskedelmi és Hitelbank, a Magyar Külkereskedelmi Bank, a CIB Bank, az Inter-Európa Bank, az Erste, a Raiffeisen Bank), amelyeknek anyabankja az Európai Unióban működik, már a napi gyakorlatban alkalmazzák az EU-s normákat a pénzforgalomban, mind az ügyfelek kiszolgálásában. Javítja a pénzintézetek kockázati pozícióját az is, hogy az általuk működtetett nyugdíjpénztárak portfóliója a nyugati társintézményeknél jóval alacsonyabb szinten tartalmaz kockázatos részvényeket – ezeknek a papíroknak a részaránya csupán 15 százalékra tehető.
A hazai bankpiacon szinte az összes jelentősebb uniós bank jelen van. Meghatározó pozíciókkal rendelkeznek német, olasz, holland, belga és francia pénzintézeti csoportok. Például a K&H Bank a belga KBC Group kezében van, míg az MKB Bank fő tulajdonosa a Bayerische Landesbank. Az Erste Bank a nemzetközi Erste Bank Csoport tagja, amelynek anyaintézete az osztrák Erste Bank der oesterreichischen Sparkassen AG. A CIB Bankot pedig az olasz Gruppo Banca Intesa tulajdonolja. A Raiffeisen Bank tulajdonosa az Osztrák Raiffeisen Bankcsoport, amely a legnagyobb, 100 százalékig magántulajdonban lévő banktömörülés Ausztriában. A legnagyobb hazai pénzintézet, az OTP Bank privatizációja 1995-ben kezdődött, amelynek során a tőzsdei bevezetést és három nyilvános kibocsátást követően a magyar állam tulajdona mára egy darab szavazatelsőbbségi, úgynevezett aranyrészvényre csökkent. Az OTP igen széles tulajdonosi körrel rendelkezik, és részvényei döntő többségben intézményi portfólióbefektetők és magánbefektetők kezében vannak.
Akad persze „viszontprivatizációra” is példa: a takarékszövetkezetek 2004 végére, élve opciós jogukkal, a Takarékbank többségi tulajdonosaivá váltak. Nagyon leegyszerűsítve úgy, hogy viszszavásárolták a külföldi gazdától a részvényeket.
S hogy mit hoz a jövő? Bankárok állítják: az uniós csatlakozást követő években a mostani formájában eltűnik a bankrendszer. Az önálló bankok mellett egyre inkább felerősödik a fiókintézmények szerepe, hiszen a fiókok nem igényelnek nagy költséggel működtethető igazgatóságokat, felügyelőbizottságokat. Ám ezek az intézmények ugyanazokat a banki szolgáltatásokat nyújthatják idehaza is, mint anyapénzintézeteik valamelyik uniós tagországban. Eközben az Európai Unión belül erős pénzintézeti koncentráció kezdődött. Magyarországon is a kereslet, illetve a kínálat fogja meghatározni, szükség van-e a mostani 40 bankra. A verseny minden bizonnyal élesedni fog.
origo.hu
Mérgezés miatt meghalt egy pár Komárom-Esztergom vármegyében
