Torzképek

Szigetvilág

Az állati szexualitás egyértelműen és kizárólag a fajfenntartásnak, a reprodukálásnak van alárendelve, míg az emberi nem. Erről a különbségről valahogy kevesebb szót ejtenek tanáraink. Pedig a különbség markáns. Az emberi személyiség, tudjuk, állandóan változó, fejlődő, bonyolult mechanizmus, amelyet ösztönök és társadalmi-szociális-lélektani hatások együtt alakítanak. Freud szerint az emberi gondolkodás és cselekvés – ha sokszor leplezetten is – szexuális késztetésű. A bécsi professzor már az 1900-as évek első esztendeiben megfogalmazta, hogy az emberi szexualitást ugyanúgy ösztön működteti, mint az állatit, a kettő mégis egészen más. Az állati szexualitás ugyanis biológiailag programozott, tehát nem változó viselkedés, míg az emberi szexualitás alakítható. Úgy is mondhatjuk, a személyiség ellenőrzése alatt áll. Létezik az állatvilágban is érzelem? Netán szerelem? Ha példát akarunk mondani, mi jut eszünkbe? Az ágon összebújó gerlepár? A párt választó, majd mellette egy életen át kitartó gólya? A gólya vajon szereti a párját? Ha igen, hogy szereti? Érzelemmel? Ragaszkodással? Vagy mindez csak genetikailag kódolt parancs? Modell? Ösztön? A minél sikeresebb utódnevelés érdekében? Velünk, emberekkel hogy is van ugyanez? Minket mi irányít? Ösztöneink és a szabad akaratunk együtt? Vagy mi is elsősorban programoknak engedelmeskedünk? Kant szerint a szabad döntést a tiszta ész működése eredményezi. Az állati döntés (arbitrium brutum) viszont csakis hajlammal, érzéki impulzusokkal magyarázható meg.

Más utak
Az új-guineai arapesh, mundugumor és tchambulí törzsek között 1930 körül végzett kutatásai eredményeképpen Margaret Mead ugyanarra a következtetésre jutott, mint Freud, hogy az ember szexuális viselkedése kultúrától függő, tanult magatartás, melynek ezerféle változata ismert. A szexualitás, állítja Freud, kicsiny gyermekkorban is létezik, s a gyermekkori élmények meghatározzák a felnőttkori szexualitást. Természetesen nem vitatja, hogy az egyén szexuális fejlődésében a biológiai változás, a testi gyarapodás nélkülözhetetlen, de állítja, hogy a vizsgálatokból levont következtetések szerint a gyermekkori környezeti hatások meghatározók. A beteg lelki működés hátterében pedig majd mindig szexuális eredet rejtezik. Libidóelméletében megfogalmazza, hogy ha a szexuális vágy, a libidó energiája nem vezetődik le „rendesen”, akkor a feszültség más utat keres, elterelődik, zavarokat hoz létre, szakszóval: konvertálódik. A szexuális rendellenességek többsége ilyen eredetű.

Végletek végletei
Érzékiség, erotika, testiség, nemzés, nemi érintkezés, kopuláció, párosodás, közösülés, szeretkezés. Jól körbe tudjuk írni. De végül mi is az emberi szexualitás? Megtermékenyülésre vagy örömszerzésre irányuló cselekménysor? Fajfenntartás? A nemi szervek rendeltetésszerű használata? Mi a rendeltetésszerű? Amit a Biblia ír? Amit Lukiánosz ír? Amit a Káma-Szútra, a Dekameron, De Sade márki, Leopold von Sacher-Masoch vagy dr. Tóth Tihamér ír? Amit Mózes, Mohamed parancsol? És mi kell hozzá? Partner? Feltétlenül? És ha igen, milyen partner? Milyen nemű? Milyen korú? Milyen fajú? Hány? Mi az előírás? Mikor nevezhető a szexualitás normálisnak? Milyen biológiai, anatómiai, pszichológiai feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy azt mondhassuk, a szexualitás helyes, normális, kielégítő? Sokféle válasz létezik a kérdésre. Beszélhetünk anatómiáról és biokémiáról, nemi mirigyekről, hipofízisről, hipotalamuszról, férfi hormonokról és ösztrogénről. És persze erkölcsről, erőszakról, törvényről, divatról. Históriáról. Földrajzról, néprajzról, társadalomrajzról. Az emberi szexualitás nehezen leírható, ösztönökhöz, neveléshez, bonyolult pszichológiai folyamatokhoz is kötött valami. Az ember nemiségéhez nemcsak a fajfenntartás, az utódnemzés aktusa, hanem az érzelem is hozzátartozik. Szeretet, szerelem, ragaszkodás, kötelességérzet. Az emberi szexualitást az aktusok körülményeinek, időtartamának, hevességének, gyakoriságának, formájának, céljának elképesztő változatossága jellemzi. A véglet végletei. Mert az eltérések, a hibás működés, a rendellenességek, perverziók terén ugyanilyen sokszínűség mutatkozik. Az emberi hím és az emberi nőstény, vagyis általában az ember szexuális viselkedése nem leírható. Sokan ezt tartják a legsajátosabb emberi tulajdonságnak.

Az eltörölhetetlen jel
A nemiség egész életünkön végigkísér. Legyünk férfiak vagy nők, fehérek, feketék vagy sárgák, éljünk a föld bármely pontján, ott van velünk mindig és mindenütt. A nemiségünk mi vagyunk. Sokan úgy fogalmaznak: a nemiségünk vagyunk mi. Legfontosabb, szinte minden személyiségjegyünket meghatározó valami ez. Egyházi szakzsargonban: character indelebilis, az eltörölhetetlen jel. Megkísérelhetünk nem törődni vele, de nem sikerül. Ha szerencsések vagyunk, elfogadjuk, ahogy van. Ha szerencsétlenek, megpróbálhatjuk nem tudomásul venni a valót. Igyekezhetünk leplezni, átalakítani. Kinek-kinek mi jutott. Egy biztos: a nemiség egy hosszú életen át megédesítheti, felvillanyozhatja mindennapjainkat, de megkeserítheti, akár zsákutcába is juttathatja egész életünket.
Psychopathia sexualisának 1886-ban megjelent első kiadásához írt előszavában Richard Krafft-Ebing azt állítja, hogy csak kevesen vannak „tudatában annak az óriási befolyásnak, amelyet a nemi élet mind az egyéni, mind a társadalmi életben az érzésre, gondolkodásra és cselekvésre gyakorol”. Hetven évvel később – akkortájt, amikor Európában Brigitte Bardot, Amerikában pedig Marilyn Monroe szexbálvánnyá formálásán dolgoznak százak és százak – Gordon W. Allport szociálpszichológus Az előítélet természete című munkájában azt írja, hogy akár „a düh és a félelem, a nemiség is végigkísér egész életünkben, miközben ferde utakra terelheti társadalmi attitűdjeinket”. Allport – egy angol antropológus könyve (E. J. Dingwall: Racial Pride and Prejudice, vagyis Faji gőg és előítélet) nyomán – meglepő állításokat kockáztat meg. Például azt, hogy a helytelen szexuális alkalmazkodás, az elszenvedett frusztrációk, valamint a konfliktusok következtében az élet erotikus mezőiben felhalmozódó feszültség mellékutakra téved. „Sokan úgy vélik, hogy az Egyesült Államokban uralkodó előítéletességet – különösen a fehérek előítéletességét a négerekkel szemben – lehetetlen megérteni, ha nem veszszük tekintetbe a rosszul sikerült szexuális alkalmazkodást.” Dingwall még meredekebben fogalmaz. „Az Egyesült Államokban – írja 1946-ban – a nemiség egyedülálló módon uralja az életet. A négerkérdést aligha lehet megoldani, ha nem vesszük figyelembe, hogy a nemiség milyen hatást fejt ki az életre, és milyen következményekkel jár.”
Allport ugyan nem fogadja el az angol antropológus állítását, hogy az Egyesült Államok lakosai megszállottabbak lennének a nemiség dolgában, mint mondjuk Európa országainak lakói, de nem vitatja, hogy a nemiség ott rejtőzhet az ember mindennapi életének majd minden eseményében, mozzanatában. A XIX. századi mormonüldözések oka, állítólag, a mormonok többnejűsége volt, de – állítja Allport – bizonyosan lényeges szerepet játszhatott benne a szabadjára eresztett fantázia, a nemi dolgok iránt tanúsított túlzott érdeklődés is. „A mormonellenes tábor gyarapodásába az a tényező is belejátszott, hogy sok ember konfliktusos nemi életet élt. Hogyan is engedhetik meg némelyeknek, hogy több nemi partner között válogassanak, amikor nekik maguknak ez tilos? Az 1920-as években az oroszok ellen leggyakrabban azt a vádat emlegették, hogy Oroszországban »államosították« a nőket.”
A négerekkel szemben megnyilvánuló előítélet eredetét is többek között a nemiség körül kell keresnünk. „A nemiség tiltott gyümölcs, a színes bőrűekkel való érintkezés szintén tilalmas. Ez a két gondolat könnyen összetársul.” Pedig a sok millió félvér arról tanúskodik, hogy a kíváncsiság és a rasszok közötti nemi vonzalom nagyon is létezik. Tapasztalatok szerint a bőrszín vagy a társadalmi státus különbözősége inkább serkentőleg hat a vágyra. A négerek iránti vonzódást erősíti az a közhit is, miszerint ők jobb szeretők, fantáziadúsabbak és kitartóbbak az ágyban, s a néger férfiaknak nagyobb a „szerszámuk”. Allport szerint a fehér férfi könnyebben szegi meg a tilalmat, mint a fehér nő. A fehér nő még magának sem vallja be, hogy ábrándozik a fekete férfiról, s ennek eredményeképpen meg is fordítja a helyzetet, „kivetít”, azt képzeli, hogy a fekete férfi ábrándozik őróla, s hogy tulajdonképpen veszélyben van. Az a fehér férfi pedig, aki nem képes kielégülni saját házasságában, fokozott érzékenységgel hallgatja a négerek különleges képességeiről és méreteiről összehordott sületlenségeket. (A negyvenes és ötvenes évek amerikai felmérései nem támasztották alá ezeket a híreszteléseket, sőt összetett okok következtében akkoriban a néger férfiak között magasabb volt az impotencia aránya.)
A nemiség jelen van mindennapi életünkben. Akkor látjuk csak igazán, hogy mennyire, ha a nemiség kóros elváltozásaival kell szembenéznünk. Dr. Richard Krafft-Ebing nevezetes könyve, a sokat idézett Psychopathia sexualis ijesztőbb olvasmány a Drakula-, a Gólem- vagy a Frankenstein-történeteknél, hiszen százával sorolja a bűneseteket. A valóságot. A bestialitás, szatiriázis, nimfománia, pederasztia megtörtént, nyomasztó eseteit. „Aki a nemi élet psychopathológiáját tudományos foglalkozás tárgyául választja – írja Krafft-Ebing –, az az emberi élet árnyoldalával és nyomorúságával találja magát szemben, amelynek árnyékában a költőnek ragyogó istenképe gyalázatos torzképpé korcsosul.”
Vége