Washington és Tel-Aviv folyamatosan egyeztettek a libanoni háború alakulásáról, ám mivel a két ország politikai céljai nem vágnak teljesen egybe, végül kudarcba fulladt az izraeli hadi offenzíva – derül ki az izraeli DEBKAfile nevű hírportál cikkéből. Az elemző írás szerint az amerikaiak örültek a lehetőségnek, hogy az izraeli katonák elrablása ürügyén csapást mérhetnek a Hezbollahra, ám a támadás mikéntjében eltértek az amerikai és az izraeli vezetők nézetei. Washington szerint a légitámadás egyedül nem célravezető, Ehud Olmert izraeli kormányfő és Dán Haluc vezérkari főnök azonban bízott a légierő erejében.
Olmert végül rábeszélte Condoleezza Rice amerikai külügyminisztert, hogy az megkérje George W. Busht a légitámadás támogatására. Az elnök azonban csak úgy egyezett bele ebbe, ha Izrael nem támad a szárazföldön, valamint ha a libanoni infrastruktúrát megkíméli. Washington ugyanis a forrongó térségben nem kívánta magát kényes helyzetbe kormányozni. A DEBKAfile írása szerint az amerikaiak végül a háború harmadik hetében, a légicsapások eredménytelenségét látva engedélyezték a szárazföldi támadás megindítását, ám nem akarták, hogy az izraeliek északon egészen a Litáni-folyóig nyomuljanak. Tel-Aviv ugyan megpróbálta figyelmen kívül hagyni az amerikai utasítást, ám a tengerentúliak műholdjai felfigyeltek az előrenyomuló csapatokra, így leállíttatták a támadást. A cikk szerint emiatt alakult át a jól szervezett támadás furcsa összevisszasággá, ahol az izraeli parancsnokok ellentmondó utasításokat adtak, a hadművelet pedig összeomlott. Ez azért történhetett meg, mert a parancsnokokat – még a vezérkari főnököt – sem értesítették a politikusok döntéseiről.
origo.hu
A Karácsony-féle Pride-ról kérdeztük a Tisza Pártot, mi is meglepődtünk a válaszon
