A tömeges halláskárosodás olyan civilizációs betegség, amelyet részben a modernizáció hozott magával. A hagyományos zajforrások mellé újak is társulnak, ezek egyike éppen a globális felmelegedéssel hozható öszszefüggésbe. Kevesen gondolnak arra, hogy az irodaházakban, lakóépületekben egyre nagyobb mértékben használt klimatizációs rendszerek állandó frekvenciája halláskárosodáshoz vezet. Máskor viszont tudatosan keressük a bajt. Például, ha otthon bömböltetjük a televíziót, a bevásárlóközpontokban folyamatosan szól a harsány zene. A szakorvosok kifejezetten az elviselhetetlen és rendkívül károsító hatások közé sorolják a diszkók hangerejét. És még nem is említettük a dolby digital hatással reklámozott multiplex mozikat, az utcákon végigsöprő, felturbózott motorokat.
Az ipari zajvédelem területén sem tartjuk be mindenütt az Európai Unió előírásait. A nagyobb és a közepes méretű cégek számára az ezzel járó többletköltségek már a luxus fogalmába tartoznak. Nemegyszer látni, ahogyan az útépítéseken a százdecibeles zajt kibocsátó légkalapácsokkal az emberek fülvédő nélkül dolgoznak. Hogy milyen veszélynek vannak kitéve, többnyire csak akkor derül ki, ha a hallásuk már oly mértékben romlott, hogy rokkanttá nyilvánítják őket. Az audiológus szakemberek szerint ugyanis a 95 decibel feletti, folyamatos hanghatás miatt a belső fülben a hallást érzékelő ideg visszafordíthatatlanul károsodik.
A szakrendeléseken megforduló páciensek többnyire állandó ingerültségre, fáradtságra panaszkodnak. Komolyan megviselik őket az időnként jelentkező szédülések, az egyre erősödő fülzúgás. E fizikai tünetek mellett azt is elmondják, hogy félnek a közlekedéstől, a tömegtől, attól, hogy nem tudják rendesen elvégezni a munkájukat. Hazánkban csaknem egymillió hallássérült él, de mindössze 250 ezren tartoznak az egészségügyileg ellátottak körébe. Ezért kezdeményezte a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége az egész országot átfogó ingyenes hallásszűrési programot. Elsősorban azoknak van erre szükségük, akik szégyellik állapotukat, amellyel együtt jár, hogy idővel az életterük és emberi kapcsolataik beszűkülnek. Ők azok, akikkel „csak” kiabálva lehet beszélni, a telefont, ajtócsengőt nem hallják, és rejtett állapotuk számos feszültség forrása. Amennyiben a hallóidegek működési zavaráról van szó, hallásjavító készülékkel lehet rajta korrigálni. Itt válik kulcskérdéssé a minőség és a választék, hiszen a hallásveszteség oka, mértéke személyenként és életkoronként ugyancsak eltérő.
Az anatómiai adottságok, a hallásveszteség típusa, az esztétikai igények figyelembevétele az egyik megközelítés. A másik a privát környezet, az életvitel, a munka és nem utolsósorban az anyagi lehetőségek.
Magyarországon a készülékek két nagy csoportját forgalmazzák. A hagyományos, analóg készülékek például arra jók, hogy egy csendes környezetben két ember beszélgetését segítsék. A digitális készülékek nagy előnye, hogy az élet különböző színtereihez is tudnak alkalmazkodni.
A társadalombiztosítás éves költségvetésében a gyógyászati segédeszközökre szánt negyvenmilliárd forintból a halláskorosodással összefüggő technikai eszközökre hatmilliárd jut. Alanyi jogon minden rászoruló ötévenként hozzájuthat egy úgynevezett analóg, hétévenként pedig a digitális készülékhez, amelyek árának nagyobb részét az állam, a kisebbet a vevő fizeti. A gyermekek és a közgyógyellátásra jogosultak eddig teljes körű térítést kaptak. Mód van a javítások és más, az alapkészüléket kiegészítő eszközök támogatására is.
Az orvos és a beteg annak alapján választhatja az úgynevezett „legjobb megoldást”, hogy a társadalombiztosító milyen gyártmányú készülékeket vont be a támogatandó körbe. Ez látszólag tág lehetőségnek tűnik, azonban a listán szereplő típusok egy több évvel ezelőtti állapotot konzerválnak. Így a magyar páciensnek azt „engedik meg”, hogy a mai európai színvonaltól messze elmaradó eszközök közül választhasson.
A vizsgálatok sorát és a hallással kapcsolatos méréseket természetesen a szakmai protokoll alapján végzik az orvosok, tehát itt nagyobb melléfogás nem lehet. Az viszont a személyes megítélésen és lelkiismeretességen múlik, hogy ki milyen eszközt ajánl a betegnek. Gyakori dilemma, hogy ami a páciensen leginkább segítene, nem szerepel az államilag támogatott készülékek között. Így aztán gyakori, hogy anyagi okokból a gyengébb teljesítményű hallókészülék mellett döntenek.
A készülék, amit beszélgetőpartnerem visel, egészen apró, testszínű darab. Mikroszámítógépek irányítják, kezelése az automatizálás miatt mégis egyszerű. Arra is képes, hogy a zajhatásokat háttérbe szorítsa, irányított mikrofonjai társalgás közben az éppen aktuális partnerre irányulnak. Erősítői külön követik a hangot, a zaj, a beszéd szintjét. Ez egy 2005-ös modell, már vannak korszerűbbek is a piacon. A csúcstechnológiát képviselő eszközökbe a digitális számítógépek tudását építik be. Századmásodperceként hárommillió számítást végez el a készülékben elhelyezett digitális csip, hogy a leginkább megfelelő hangátvitelt megtalálja – tudom meg.
Egy vidéki város hallókészülékeket kínáló szalonjának átlagos kínálata: otthon használható hang- és fényjelzők a súlyosan károsodottaknak, zajvédők pilótáknak, zenészeknek, diszkótáncosoknak. Az útépítéseknél, erőgépeknél dolgozóknak speciális ipari szűrőket ajánlanak, az éjszakai alváshoz pedig az úgynevezett sleepfitet. Üzleti szolgáltatásaikhoz tartozik, hogy a kliens hallásgörbéjét, amelyhez majd a megfelelő eszközt megkeresik, számítógéppel tervezik meg, sőt a fül lenyomata alapján egyedi készüléket is legyártatnak.
A beteg által fizetendő térítési díj tízezer forinttól több százezer forintig terjed.
A vevők gyakorta nincsenek is tisztában azzal, amikor a magáncégek ajánlataikkal megkeresik őket, hogy árban, minőségben, az állami támogatás mértékében milyen lehetőségeik vannak. Azt sem tudja mindenki, hogy hiába a legjobb minőség, az alkalmasság a kipróbálási folyamatnál dől el, és soha nem szabad ott letenni a garast, ahol nincs mód több típus összehasonlítására. Egy jellemző esetet említenénk. Az idős szülő számára a család adta össze a pénzt, a két digitális készülék (egy-egy fülre) csaknem félmillió forintba került. Később jöttek rá, hogy ugyanezt a készüléket a kórházi audiológián jóval kevesebbért megvehették volna.
A Hallókészülékeket Forgalmazók Országos Szövetsége és több, a betegek jobb ellátásában érdekelt szervezet több okból tarthatatlannak és törvénysértőnek tartja a jelenlegi helyzetet. Az utóbbi Molnár Lajos egészségügyi miniszternek címzett levelében leszögezi, hogy egyre kevesebb a támogatott termék, kisebb a választék, a más piacokról már kivont és az itteni listán szereplő eszközök utánpótlása is véges. Megrekedtünk az 1997-es állapotoknál – írják. Szakmailag és morálisan is elképesztőnek tartják, hogy emiatt másutt elfekvő készleteket kell „előbányászniuk” a növekvő igények kielégítésére. Megjegyzendő, hogy úgy tizenhat éve 10–15 ezer hallókészüléket adtak el az országban, ma évi 55–60 ezret. Eközben a tb és a polgárok olyan eszközökért fizetnek, amelyeket a világcégek már jó ideje nem gyártanak. A szövetség képviselői azt is elmondják, hogy Nyugat-Európában a biztosítók háromhavonta, félévente frissítik a választható eszközök listáját. Magyarországon az idevágó törvény erre egy évet szab meg, tehát itt mulasztásos törvénysértés történik. Az említett szervezet 1993 óta számos olyan javaslatot dolgozott ki, amely nem róna nagyobb terhet az államra, a tisztességes versenyt és a betegek javát szolgálná. A mai napig nem sikerült az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál és a szakminisztériumnál eredményt elérni.
Végül is csak hatmilliárd forint ésszerűbb felhasználásáról és 250 ezernél több ember érdekéről van szó.
Hanghatások. A normális tónusú beszélgetés: 65, a kiabálás 90 decibel. Multiplex mozi: 85 decibel. Légkalapács zaja: 100 decibel. Diszkózene: 115 decibel. Európában a népesség 58 százaléka él 55 decibelnél magasabb, folyamatos zajszintű környezetben. A hallókészülékhez való jutás orvosi előzményei: vizsgálatok fül-orr-gégészeti szempontból. Az audiológus asszisztens elvégzi a speciális méréseket. Az orvos javaslatára a beteg részvételével kiválasztják a legmegfelelőbb készüléket. A programozás után két-három hét a próbahordási idő. A kifogásoknak megfelelően elvégzik a finomításokat, s a beteg a vény aláírásával átveheti a készüléket. Az ár két tételből áll: a beteg által fizetett, úgynevezett betegtérítési díjból, amely az ár 15–50 százaléka lehet. A társadalombiztosító eddig 50 és 85 százalékos térítést vállalt át.
origo.hu
Brutális karambol, lezárták a főutat
