A tűzijátékhoz ma már nézők sem kellenek

A civilizációnak és a technikai fejlődésnek azon a fokán, amelyen a magyar demokrácia áll, úgy tűnik, a tűzijátékhoz nincs szükség tűzijátéknéző emberekre. A tűzijáték önmagáért van. (Régi-új elv: ha már be vannak töltve, ki kell lőni őket.) Tragikomédia, haláltánc-burleszk budapesti módra. Nem elég, hogy a jég veri az emberek fejét, fák ágai esnek le a menekülőkre, emellett még petárdák szikrái is a közelben csapódnak be. Holnap pedig kerülgetni kell majd a fel nem robbant petárdákat. Mindez nem számít. Csak egy számít: igen, megcsinálták a tűzijátékot, pipálhatunk. Nem nézte senki a második felét, de megvan, hurrá.
Elég hihetetlen a mobiltelefonok korában, hogy nem lehet szólni a terepen lévő pirotechnikusoknak. Nem feltöltőkártya, hanem szándék nem volt erre. Vagy kispórolták a projektből a stop gombot? Nem volt vészleállás? De volt, mert egy időre abbahagyták, aztán néhány pillanat múlva újra folytatták: a menekülő embereknek.
Az OMSZ szólt. Legalább egy órával előtte. A katasztrófavédelem nem hallotta, a mentők igen, a rendőrség is, a Nexus viszont nem. A Nexus még időjárás-jelentést sem kért. Minek is az? Úgyis megbízhatatlanok a meteorológiai jelentések. Hát tévedtek. Most az egyszer jól jött volna.
Az igazság az, hogy le kellett volna állítani, vagy el sem kezdeni. Talán attól féltek, hogy ha egy órával azelőtt bemondják a vihar jöttét, pánik tör ki? Még több halálos áldozat lett volna? Nem hiszem. Ráadásul a város tele volt gigászi hangszórókkal. De nem, némák maradtak. Bíztak a „hátha nem”-ben.
Most nem állítanék fel egy újabb összeesküvés-elméletet, de tisztelettel megkérdezném: miért megy minden ilyen rohadtul ebben az országban? Felelős lesz-e, vagy megint csak bűnbak?
Kovács Tibor
Budapest

Nem vagyok vérszomjas, nem lihegek bosszúért, hiszen a tragédia visszafordíthatatlan, az áldozatok nem kapnak új életet, a fájdalmat sem enyhíti (legfeljebb másodpercekre). Térjünk napirendre, a sors keze volt, rosszkor rossz helyen tartózkodott néhány ember, peches ez az évünk amúgy is? Következmények nélküli emberek vagyunk, tulajdonságok nélküliek, arctalanok, hogy szégyenpír se látszódjék. Az értékek kiforgatása, hogy semmiért semmilyen körülmények között nem vállaljuk a felelősséget. Sem morális, sem gazdasági téren. Mert egy Isten nélküli világban ki kérheti számon? A lelkiismeret? (Az nem: nincs.) A jogállam? A nép kollektív lelkiismerete?
A választási félretájékoztatási hadművelet bosszantott, de nem gondoltam, hogy írni kellene, mert ez bizony benne van a politika íratlan etikai kódexében, főleg, ha büntetlenül megtehető. Most azonban más a helyzet. Ártatlan emberéletekről van szó, gyanútlan, szórakozni vágyó emberek biztonságáról.
Érték-e az ember? Mivel mérjük? Forintban, jobb híján, míg eurónk nem lesz? És azok, akik felelősek értünk, miben mérik magukat? A cinizmus uniformisában masírozó politikusaink derekasan helytállnak. Egérlyukból joystickolják bábjaikat, tesztelik a közéletet és a polgárok tűrőképességét. Önérzetesen néznek a média szemébe a médiaszínészek. A „helyzet urai vagyunk” kép ádáz keresése közben szigorú következetességgel megtalálják a felelősöket is: a hírt adó meteorológust (lásd királydrámák rossz hírt hozói), a katasztrófavédelmist, aki szabadságon volt a tárgyidőszakban, vagy nem is az a területe. A Nexus (nomen est omen) rendben végezte feladatát, bár a nehezen előkerülő szerződés és a vonatkozó paragrafus (bizonyos erejű széllökéseknél tilos petárdákat lődözni) szerint ez vizsgálandó állítás.
A kancelláriaminiszter és a főpolgármester abszolút rendben, hiszen nem kaptak tájékoztatást, és amúgy sem voltak a közelben. Én csak egy csekély értelmű medvebocs vagyok, de amikor szabad téren rendeztem előadást, felhívattam a meteorológiai intézetet és a Ferihegyi repülőteret is, mert nyugtalanított, hogy milyen lesz az időjárás. Semmilyen jogszabály nem kötelezett rá. Csak éppen felelősséget éreztem.
Valaki csak rendezte ezt a tűzijátékot? Az nem izgult, hogy mi lesz? Nem volt benne picurka büszkeség, hogy az idei lesz a leggyönyörűbb? És nem volt rossz érzése, hogy jaj, csak az eső el ne mossa? Kinek kellett volna jeleznie a meteorológiai intézetnek katasztrófaterv hiányában? Mind az egymillió nézőnek! Egyértelműen ők a felelősek, mert elhallgatták az információt. Fel kellett volna hívniuk a főpolgármestert, a miniszterelnököt, a köztársasági elnököt, a minisztereket, a képviselőket, a tömbbizalmikat, a környezetvédőket, a kertészeket, szóval mind az egymilliót. Nevetséges és szánalmas, bohózatba illő lenne, ha nem árnyékolná be tragédia.
Politikusaink szóvivőkkel üzengetnek, hogy ne már, gyerekek, ne csináljunk a bolhából is politikát.
Ez, azt gondolom, nem politika, hanem tisztesség, humánum, erkölcs, hogy megjelenek és bocsánatot kérek, együtt érzek, és legalább úgy teszek, mintha megrázott volna a tragédia.
Egy csepp emberség.
Dér András
filmrendező

A Szent István-napi tragédia kapcsán először is az ügy törvényi oldalát kell hangsúlyozni: a polgári védelmi törvény rendelkezéseinek vaskövetkezetességgel történő betartását. Ez megállapítja, hogy a főpolgármester a Fővárosi Védelmi Bizottság főnökeként felelős a valós tájékoztatásért és riasztásért. Konkrétan kötelezően előírja, hogy erős szélben, felhőszakadáskor el kell halasztani, illetve le kell állítani a pirotechnikai műveleteket. A felelősség kérdését egyúttal kiterjeszti a kormányra, a miniszterelnöki hivatalra és a belügyi tárca miniszterére is, ami persze tág teret nyithat az egymásra mutogatásra a kormányzat illetékesei és a megbízott szervezők között, akiknek kötelességük lett volna a tűzijáték leállítása. Különös, hogy két éve, az európai parlamenti választáskor Demszky úr képes volt riogatni egy be nem következő tornádóveszéllyel. De Szilvásy Demszkyre mutogat, onnét pedig vissszahat a Miniszterelnöki Hivatal főembereire a főosztályvezetőtől az államtitkárokon át vissza a kancelláriaminiszterre. Szép kis államférfiaink vannak!
Farkas Zsolt
Budapest