Bertolt Brecht a viták kereszttüzében

Ötven esztendővel ezelőtt hunyt el a XX. század egyik legjelentősebb német nyelvű szerzője, Bertolt Brecht. A neves lírikus, drámaíró és rendező munkásságáról hazájában éles vita folyik. Ennek oka: Brecht politikai szerepe az NDK történetében.

A szocialista-kommunista ideológia odaadó elkötelezettjének művészi pályafutása az úgynevezett epikai színház fogalmának kialakításában csúcsosodott ki. Rávenni a nézőket arra, hogy ne a darab eseményeibe képzeljék bele magukat, hanem – a hagyományos színházi illúziókat felszámolva – a mű társadalompolitikai üzeneteire összpontosítsák figyelmüket. E célkitűzés Brecht számára egyet jelentett a kapitalizmus kritikájával, majd a kommunista eszmék képviseletével. Karrierjének első és végül legnagyobb sikereként számon tartott alkotása – a Koldusopera – már 1928-ban rámutatott a szerző céljára: beavatkozni a politika és a társadalom fejlődésébe.
A nemzetiszocialisták hatalomra jutása, majd a berlini Reichstag leégése után Brecht elhagyta a Harmadik Birodalmat. Emigrációs vándorlásának állomásai: Prága, Ausztria, Svájc, Dánia, Svédország, Finnország, USA. A Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombomba hatása alatt átdolgozta Galilei élete című darabját, úgy ábrázolva a kutatómunkáját, mint politikai csődöt és bűnt a hatalom szolgálatában. A Beverly Hills-i bemutatót követően – kommunista beállítottsággal vádolva – az úgynevezett Amerika-ellenes bizottság elé idézték Washingtonba. A kihallgatást követően Brecht azonnal elhagyta az Egyesült Államokat. Európában Svájc volt az egyetlen ország, ahol befogadták. Hosszú emigrációs útja innen Kelet-Berlinbe vezetett, ahol tárt karokkal várták. Ettől kezdve az NDK kultúrpolitikájának cégérévé vált. A neki nyújtott művészi lehetőségek hatására lojalitásáról biztosította a kommunista erőszakrendszert. Kikiáltották az NDK nemzeti költőjének, 1951-ben magas állami kitüntetést kapott. Mindez nem garantálta számára a korlátlan lehetőségeket, a kulturális bürokrácia több művét, így A vágóhidak Szent Johannáját nem engedte bemutatni.
Az 1953-ban kirobbant berlini munkástüntetésekkor helyeselte a keletnémet kormány intézkedéseit, majd a Vörös Hadsereg páncélosainak beavatkozását is. Moszkva a Sztálinról elnevezett nemzetközi békedíjjal tüntette ki, nagyvonalúan szemet hunyva afelett, hogy Brecht nem lépett be a keletnémet egységpártba, a kitüntetést viszont személyesen vette át a szovjet fővárosban. A hidegháborús propagandát szolgáló Német Béketanács drezdai ülésén 175 ezer aláírással ellátott petíciót nyújtott át a szervezetnek, tiltakozásul az NSZK felvétele ellen a NATO-ba. Míg Ausztriában betiltották műveinek forgalmazását, addig a szövetségi köztársaságban semmi akadályba sem ütközött azok kiadása. Brecht 1956 augusztusában szívinfarktust kapott, és elhunyt. Halálának 50. évfordulója alkalmából az egyesített ország fővárosában ismét bemutatták a Koldusoperát. Az NDK hajdani ikonja aligha örülne, ha tudná, az előadássorozat főszponzora a hazai pénzvilág hatalmasa, a Deutsche Bank.