Csetlés-botlás a giccs határán

Böngészi az ember a heti filmbemutatókat, és vacillál: hagyja magát a floridai drogbárók akciódús világába kalauzolni a Miami Vice-szal, esetleg válassza az Amerikai szépség hazai másolatát – Gothár Péter Magyar szépség című munkája annak idején szemlenagydíjat nyert, mindenesetre nem éppen eredetiségéről híres –, vagy Roberto Benigni Tigris a hóban című új filmjére váltson jegyet. S mivel az ember éppen felejtené a hazai közéletre jellemző, jogos kedélybántalmakat, Benigni mellett dönt.
Az élet szép kasszasikerébe kapaszkodó olasz színész-rendező ismét európai tömegfilmet forgatott. A sajátos szemszögű holokausztmozi után a Tigris a hóban újabb felkiáltás a háború és az embertelenség ellen. Bár a film a mindent felforgató szerelemről szól, ezúttal Bagdad szétlőtt házai, aknamezői és kórtermei a díszletei. Benignit persze nem illik véresen komolyan venni, vagy éppen csak annyira, mint Chaplint, Keatont, Tatit vagy akár Woody Allent: rendezése középpontjában önmaga áll, pontosabban az az éles öniróniával tálalt, esetlen figura, aki a hétköznapok gegjei között a legszentebb emberi értékekért, a szeretetért, az őszinteségért és a hitért küzd. A Tigris a hóban főhőse a neves költő: Attilio de Giovanni burleszkfigurája (akit tehát Az élet széphez hasonlóan ismét Roberto Benigni formál meg) a giccs határán csetlik-botlik. Minden megvan benne, ami egy amerikai futószalagfilm főhőséhez kell: pacifizmus, szenvedély, küzdeni tudás, amelyhez a rendező kellő mennyiségű klisét társít a csillagos égtől a holdba bámuláson át az eleresztett madárkákig.
Attilio menthetetlen álmodozó: álmaiban mindig ugyanaz a gyönyörű nő jelenik meg; a valóságban azonban az álomnő megfelelője, az irodalmár Vittoria (Nicoletta Braschi) elutasítja a közeledését. Attilio Bagdadba is követi Vittoriát, amikor megtudja, hogy az iraki költőről, Fuadról (Jean Reno) könyvet író Vittoria életveszélyesen megsérült egy repesztől. A rosszul súlyozott római bevezető után felgyorsulnak az események, Attilio úgy jön-megy a háború forgatagában, mintha mi sem történne körülötte.
A Tigris a hóban persze egy percig sem komor. Könnyű, nyár végi vígjáték, éppen olyan, amit az ember Benignitől Az élet szép után várhat, még akkor is, ha ez a munka laposabbra sikerült a korábbinál. A szellem szabadságát mindenek fölé állító, az életet magától ellökő csendes-bölcs Fuadot és a szerelem miatt az élethez ragaszkodó, bohókás Attilót egymás mellé állító Roberto Benigni mégsem a rendezésben igazán nagy: az általa megformált figura nélkül a film összeesne. Benigni elsősorban színész: Latabár-szerű komikus karaktere ajándék. Gondtalan perceket ígér a kikapcsolódni vágyóknak.
(Tigris a hóban. Színes, feliratos, olasz vígjáték, 114 perc, 2005. Rendezte: Roberto Benigni. Forgalmazza a Budapest Film.)