Úgy segít A felemelkedő Európa a magyar gazdaság rendszerváltás óta eltelt történetét feldolgozni, hogy helyzetét európai és globális összefüggésben is láttassa, pártatlan és tárgyilagos összefoglalót nyújtva. Milyen szándékkal született meg a könyv gondolata, melyben az ön több évtizedes munkájára és rengeteg külföldi forrásra épülő elemzések a legaktuálisabb gazdasági problémák taglalásával egészülnek ki?
– Könyvemet azzal a kettős céllal írtam meg, hogy szóljon egyrészt a nemzetközi közönségnek, amelynek szakmai mércéje így közelebb kerülhet a magyar gondolkodáshoz, másrészt megpróbáltam összegyűjteni a külföldi közgazdasági irodalom azon kézenfekvő megállapításait is, amelyekkel kapcsolatban a magyar közvélemény még mindig úgy tesz, mintha vita tárgyát képeznék. Az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy amikor a könyvet elkezdtem írni, még közhelynek számított az a megállapítás, amely mára sajnos aktuális problémává nőtte ki magát, s időközben politikai üzenete lett: nevezetesen az az alaptétel, hogy fegyelmezett állami pénzügyek nélkül nincs tartós gazdasági növekedés, mivel a szabályok áthágásával nem marad pénz beruházásra.
– A könyv számos fejezetben foglalkozik a felzárkózás, illetve lemaradás kérdésével, a szegények és gazdagok közötti különbségek és egyenlőtlenségek változásával, s több szempontból cáfolja a marxi tézist, miszerint a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek lesznek. Hogyan látja a konvergencia, vagyis a felzárkózás kérdését?
– A növekedéselmélet egyik legelismertebb képviselője, Sala-i-Martin a Harvard Egyetem lapjában elveti az eredeti marxi megállapítást, s egyértelműen kiáll a konvergencia létezése mellett, vagyis bizonyos elvek betartásával pedig elkerülhető a további leszakadás, a felzárkózás lehetséges, sőt sok olyan államnak sikerült, amelyek esélytelennek tűntek. Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a gondolkodásmódunkban van egyfajta pesszimista fatalizmus, ennek ellenére van kiút, van megoldás, melyhez nem kell feltalálni újdonságokat, hanem a már kipróbált és bevált módszereket kellene alkalmazni.
– Lebilincselően érdekes, ahogy a tanulmányában végigjárja az elmúlt másfél évtized gazdasági rejtélyeit, látszólag érthetetlen paradoxonjait. Milyen feladványok, megoldandó rejtélyek várnak megfejtésre a mai magyar gazdaságban?
– Az első és leglényegesebb kérdés, hogy amikor az unióba bejutott visegrádi országok karnyújtásnyi közelségre állnak a közös európai valuta bevezetésétől, miért nem látják be: egy kis, nyitott gazdaság számára hihetetlen védelmet jelent az euró, hiszen a zloty, a korona vagy a forint ellen hihetetlenül könnyű spekulálni, s óriási kamat- és árfolyamkockázat hárul az övezeten kívül lévő új tagállamokra. Be kell látni, hogy Magyarország rendkívül sérülékeny ország, s néhány éve még sokkal közelebb álltunk az euró bevezetéséhez szükséges feltételek teljesítéséhez. Közel van a bevezetés, sőt a nemzetközi szabályok is arra kényszerítenek minket, ami amúgy is saját érdekeinket szolgálja, és azt látjuk, hogy gyakorlatilag az összes visegrádi állam esetében a közeledésnek pontosan az ellenkezője történik. Mintha a rendszerváltozás óta eltelt csaknem húsz évet egy maratoni futásnak fognánk fel, melynek az oroszlánrészén túl vagyunk, ott vagyunk a befutónál, akkor érthetetlen és felfoghatatlan, hogy a célszalag elérése előtt képletesen néhány száz méterre megtorpanunk.
– Az átalakuláson átesett gazdaságok fejlődési folyamatának elemzésekor ön jellemezte a lemaradó és a sikeres országok tulajdonságait: míg az előbbiek kezdenek régi önmagukhoz hasonlítani, addig a felzárkózók egyre inkább az EU 15-ök mércéjét ütik meg. Ebben az összehasonlításban most hogyan látja hazánk helyzetét, melyik csoportba tartozunk?
– A könyvírás egyik legizgalmasabb része, hogy miközben az ember dolgozik, addig a könyv is írja magát, mivel körülöttünk a gazdasági helyzet állandóan változik. Magyarország 2001-ig az általános megítélés szerint és a sarokszámok tekintetében is az élenjárók között volt, több bajjal ugyan, de a rendszerváltástól számított 15 év távlatából nézve összességében jól alakultak a dolgok. Azóta pedig beindult egy folyamat, amelyet több szakértő kollégám, több doktorandusz is próbál megfejteni, nevezetesen, hogy pályát tévesztettünk. A nemzetközi irodalomban sokat foglalkoztak e rejtély megfejtésével, de meggyőző eredményük még nincs.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
