Három olyan műtétet végeztek a Központi Honvédkórház baleseti sebészeti, ortopédiai és kézsebészeti osztályán a közelmúltban, amelyre Magyarországon eddig nem került sor. A hír azért érdemel külön figyelmet, mert az említett betegségben szenvedők életminőségét jelentősen javítja.
Hogy mi a különbség a hagyományos csípőprotézis-beültetés és az új módszer között, arról Zsíros Lajos osztályvezető főorvos elmondja:
– A hagyományos módszerrel beépített csípőprotézis 10-15 év alatt elkopik, kilazul, ezért cserére van szükség. Ez újabb műtétet vagy műtéteket jelent – már akinél az anatómiai adottságok és az általános fizikai állapot ezt megengedi. Műtét nélkül ilyenkor a járókeret, a mankó vagy a tolószék a „megoldás”. A korábbi beavatkozásoknál, a combnyaknál átvágtuk a combcsontot, eltávolítottuk a megbetegedett combfejet, a csípőízületi vápát (a csípőízület árka) kimartuk. Az eltávolított combfejet fém komponenssel, a vápát műanyaggal pótoltuk.
Az előzményekhez tartozik, hogy a baleseti sebészethez tartozó ortopédiai osztályra az ország minden tájáról érkeztek olyan betegek, akiknek a csípőízületi kopás már elviselhetetlenné tette az életét, de más kórházakban nem vállalkoztak a műtét elvégzésére. Hogy mi ennek a magyarázata és hogyan kerestek megoldást erre a helyzetre, azt is megvilágítja a főorvos.
– Azért történt ez így, mert az ortopéd sebész kollégák egyszerűen tisztában voltak azzal, hogy nincs a kezükben az a módszer, amellyel a betegek állapotán hosszabb távon javíthatnának. Tudták ugyanis, hogy ha a csontcementtel beültetett protézis kilazult, és már nem lehet újat behelyezni, annak a járóképtelenség a következménye. Ilyen körülmények között különösen komoly lelkiismereti kérdés, ha fiatal paciensről van szó, hiszen előttük még egy egész élet áll. Mi is hasonló gondokkal küzdöttünk ilyen betegeinkkel. A szakirodalomban olvastunk egy új módszerről, az ASR protézisről. Ennek az a lényege, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben ezúttal nem távolítjuk el a combfejet, hanem a beteg combfejre kellő előkészítés után ráhelyezzük az úgynevezett fém fejsapkaprotézist. A vápát ennél a műtéttípusnál fémből, nanotechológiával készült vápával pótoljuk.
Mindez azért rendkívüli fontosságú, mert ilyen módon „kitolhatják” azt az életkort, amikor a csont szerkezete, a beteg fizikai állapota már nem tesz lehetővé több beültetést. A fejsapkaprotézis műtéti eljárásnál nagyobb a valószínűsége annak, hogy ha újabb műtét válik szükségessé, az sikeres lesz. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy a betegség csak az idősebb korosztályt sújtja.
Az eddigiekhez a szakmai-emberi háttér felvázolása is hozzátartozik. Zsíros főorvos erről így beszél:
– Rendkívül invenciózus, minden új módszerre, fejlesztésre nyitott kollégákkal dolgozunk együtt. A nemzetközi szakmai kapcsolataink szintén jól kamatoztathatók, ha, mint itt is, egy új eljárás megismeréséről és alkalmazásáról van szó. A felkészülés időszaka igen hosszú volt, hiszen a kellő technikai és manuális biztonságot előzőleg meg kellett szerezni. Erre Csehországban és Észtországban került sor. Fontos leszögezni, hogy az említett három beteg kiválasztását kizárólag a beavatkozáshoz szükséges anatómiai adottságok döntötték el.
A világon már alkalmazott, de hazánkban egyedülálló operációkat Zsíros Lajos főorvos, Hábel Tamás adjunktus, Sárvári Géza ortopédfőorvos és Molnár Péter adjunktus végezte. Az újszerű eljárást a társadalombiztosítás még támogatta. A munkacsoport tagjai most abban bíznak, hogy a technológiai fejlődés, a gyakorlottság kiszélesítheti azok körét, akiken ily módon segíthetnek.
origo.hu
Szentkirályi Alexandra: Gondolom, ti sem szeretnétek így járni!
