Lőnek balról

Szent István ünnepén Orosz József boldogította a Nap-kelte nézőit. Le a kalappal azon erőfeszítés előtt, amellyel igyekezett bizonyítani, hogy István király erőszakos hittérítése is fájdalommal járt, és lám, utólag a történelem korszakos szentnek minősítette őt. Debilnek kell lenni, hogy ne vegyük észre a párhuzamot Gyurcsány Ferenc és Szent István nagysága között. Csodálattal tölt el a média azon csoportjának csökönyös vaksága, amely szerint a jobboldal elvtelenül támogatja a híveit. A fene a ravasz fidesznyikekbe, beleértve magamat is, miért nem veszem észre ezt a nagy buzgalmat? Vitatkozhatunk azon, hogy Kövér László vagy Tasnádi Péter szüleménye az „egyenként fogunk levadászni titeket” kendőzetlen és pőre kijelentése, a tett a lényeg, nem a duma. Márpedig, ha jól számolom, az elmúlt kilenc év alatt a jobboldalon állomásozó média és a jobboldal maenstreamja nemhogy egy oroszlánt, de még egy bágyadt szitakötőt sem vadászott le.
Tasnádi jóslata azonban terven felül teljesült. Tetszik tudni, úgy van ez, hogy próbálkoznak, előbb köpnek, aztán rúgnak, és ha nincs válasz, lőnek. Mégiscsak itt van ez a tökös jobboldal élén Orbánnal, Kövérrel, Áderral, Pokornival, vannak kiváló művészeink, íróink, publicistáink, papjaink, tudósaink. Gondolnánk, megszólalnak, amikor valamiféle ostoba ürüggyel, mondhatni közönséges hazugsággal, szívósan törekszenek kilőni valakit a jobboldalon. Ritkán történik csoda. Diszkét hallgatás és a fejek elfordítása jellemzi a nemzeti oldalt, gyávaságával lovat adva a meglehetős mocskos és kitervelt akciókhoz. Egerszegi Krisztina, Kerényi Imre, Döbrentei Kornél, az Éjjeli menedék szerkesztősége, a Demokrata, Kondor Katalin, Papp Lajos, Dörner György, Lovas István, Makovecz Imre, Jókai Anna, Schmidt Mária… Ki állt ki mellettük? Ki írt alá demonstratív kiáltványokat értük, mint tették azt Tasnádi Péter „becsületéért”? Ahogy Jancsóék az első sorban ültek Czeizel Endre tárgyalásán, ahogy nyilvánosan csókolgatták a besúgó Szabó Istvánt, megmagyarázzák, hogy Verebes felkészült és elfogulatlan műsorvezető, ahogy Havas és Forró két érinthetetlen állócsillag lett a magyar média egén, ahogy Sas Józsefet csakis a származása miatt vádolták meg adócsalással… Ahogy elhallgatják, hogy a jobboldalt erkölcseiben bőszen ostorozó etalont sorozatos munkahelyi lopások miatt marasztalták el anno. A felsorolás végtelen.
Éppenséggel most Schmitt Pál van a baloldali mesterlövészek célkeresztjében. Valakik elhatározták, hogy Schmittnek mennie kell a MOB éléről. Azt mégsem lehet rákenni, hogy nem ért a sporthoz, meg a sportdiplomáciához. Kezdjük hát azzal, hogy a Fidesz alelnöke, és hát az a csúnya politika esetleg beszivároghat a döntéseibe. Hogyan? Például, hogy Schmitt Pál parancsba adja a magyar sportolóknak a narancsléivást, a narancslekvár és Orbán Viktor összes beszédeinek megevését. Abszurd marhaság. De, ha ez nem érv, akkor még létezik egy még nagyobb bűn, Schmitt Bocskai-öltönyben elmondott beszéde és magyar címeres melegítőben készült választási plakátja. Főbenjáró vétségek. És? Van valakinek szava ehhez az ökörséghez? Gyűjtik-e már a tiltakozó aláírásokat a polgári körök, a „polgári” sportolók? A Fidesz vezérkara tiltakozik-e a primitív vádak ellen, amelyek nyilván egy célt szolgálnak: eltávolítani, kirúgni, megsemmisíteni egy, a jobb oldalon szerepet vállalni merő embert.
Nem? A fiúk még mindig nyaralnak, vagy az egész jobboldal olyan gyenge, hogy megérdemli a sorsát?
Helyesbítek! Ti megérdemlitek, de mi nem.