Herald Tribune
A nemzetközi lap egyik véleménycikkének írója, Cathy Young a New York Postban megjelent cikkre reagál, mely azt a kérdést feszegeti, hogy a liberális demokráciák hatékony hadviselési képességét és nemzeti érdekérvényesítését valóban fenyegeti-e a humanitárius kérdések és civil áldozatok miatti aggodalmuk. Mi lett volna, ha a második világháborúban az amerikai közvéleményt nemcsak a saját vesztségekről szóló hírekkel, hanem a sebesült és halott német civilekről, köztük gyerekekről és öregekről készült képekkel is szembesítik? – teszi fel a kérdést önmagának a szerző, utalva a vizsgált cikk írója, John Podhoretz által feltett kérdésekre, egyben rávilágítva, hogy amaz a National Review folyóiratnál dolgozó kollégáival együtt „ingoványos területre” tévedt. „Mi van akkor, ha elkövettük azt a taktikai hibát Irakban, hogy az elején nem öltünk meg elég szunnitát, hogy megfélemlítsük őket? Nem a 15 és 35 év közötti szunnita népesség túlélése vezetett a jelenlegi felkeléshez és felekezetközi harcokhoz?” – kérdezi Podhoretz, akinek az egyik munkatársa, John Derbyshire nemrégiben megvallotta: azért támogatta az iraki akciót, mert remélte, hogy az pusztításával példát statuál: „Olyan nemzetként tekinthettek volna ránk, amely tudja, miként büntesse meg ellenségeit (…), amelytől félni és tartani kell.” Young végül leszögezi, hogy ő nem lenne része ilyen nemzetnek.
The Washington Times
A Bush-párti amerikai fővárosi lap szombati vezércikkében védelmébe vette az elnök által a nagy-britanniai merényletkísérletek felfedése után használt „iszlám fasiszták” kifejezést, melyet egyébként enyhén eltérő formában éppen a Washington Times vezetett be az amerikai közbeszédbe egy 2001-es (szeptember 11-ét megelőző) interjújában, amit a Bevezetés az iszlámba zsidók számára című könyv szerzőjével, Halid Duránnal készítettek. A lap leszögezi, hogy a merényletre készülők tényleg fasiszták voltak, majd – a kortárs amerikai gondolkodást tükrözve – igyekszik elmagyarázni a szó jelentését, valamint megmagyarázni a kifejezés használatának jogosságát. A fejtegetés során egy kalap alá veszi az „iszlám fasizmust” (al-Kaida, Hezbollah, Hamász, tálibok) a „hitleri” és a „japán birodalmi fasizmussal”, de nem felejtkezik el Mussolini megemlítéséről sem. Érdekes, hogy az „iszlamofasizmust” végül jelenségnek, nem pedig ideológiának nevezi.
Economist.com
A brit neoliberális hetilap – megemlítve roma- és magyarellenes kirohanásait – úgy ír a szélsőséges Jan Slotáról, mint aki az „oldalvonalra került”, hiszen pártjának, amely húsz képviselői helyet nyert a 150 fős parlamentben, „csak három, nem fontos minisztere van” a kormányban.
origo.hu
Óriási a dugó az M3-as autópályán
