Ökörjárás lett az egerszalóki forrás

Tavaly ősszel még arról számoltunk be lapunkban, hogy az Egerszalóktól másfél kilométerre található hévízforrásnál hatalmas építkezés kezdődött. A csodálatos látványt nyújtó mésztufadomb és a négyszáz méter mélyből feltörő, 67 Celsius-fokos gyógyvíz a hazai vállalkozók fantáziáját is megmozgatta. A Szalók Holding Kft. nyolcmilliárdos beruházásában, 17,5 hektáros területen egy 206 szobás, ötcsillagos szálloda – élményfürdővel, gyógymedencékkel, egészségügyi központtal – és egy üdülőfalu is szerepelt. Az építők a Széchenyi-terv pályázatán 2003-ban több mint nyolcszázmillió forintot nyertek kivitelezésre, majd a jó szocialista kapcsolataik révén további 586 millió forintnyi állam támogatást kaptak. Ezek csak az ismert összegek, de a környékbeliek további hitelmilliárdokról beszélnek, amelyeket az a vállalkozói kör kapott meg, amelyik különösen jó kapcsolatokat ápolt Medgyessy Péter volt miniszterelnökkel és utódjával.
Már tavaly (Egerszalóki levél, Magyar Nemzet, 2005. okt. 1.) kifogásoltuk, hogy a kis kiterjedésű hőforrás köré aránytalanul nagy épületegyüttest terveztek, emiatt több hektár vörös fenyőt, természetvédelmileg is értékes fákat vágtak ki, növényzetet pusztítottak el, sőt elvettek a tizenkét biológiailag nélkülözhetetlen és hét kedvező hatású nyomelemet tartalmazó hőforrás sódombjából is. Felszámolták az éjjel-nappal nyitva tartó népszerű gyógyfürdő két frissen meszelt betonmedencéjét, és bedózerolták a nádasból kinyúló négy eternitcsőből zubogó forrásvizeket is. Helyette megépült két csempézett, kisméretű gyógymedence, de már látszódtak a leendő fürdőkomplexum körvonalai is. Ekkor még számítani lehetett, hogy az idén nyárra megnyílik a szálloda és fürdőegyüttes az élmény- és gyógymedencékkel.
A nyár végi látvány azonban lehűtötte a reményeket. – Ez, ami itt található – jegyezte meg a szomszéd falu gombásza – nem más, mint egy ökörjárás. Mindenütt sár, por, parlagfűvel belepett dombok és gödrök, megásott csatornavonalak, építési törmelékek, otthagyott építési anyagok, félbemaradt épületek, parkolók rozsdásodó vasakkal. – Elfogyott a pénz – vette át a szót egy egerszalóki vendéglős. – Ugyanis 2006 januárjától itt már senkinek sem fizettek. Levonultak az emberek az építkezésről, és két hónapja semmi sem történik.
Valóban, tavaly óta nem sok történt. Megépült még egy kismedence, így jelenleg három szolgálja a vendégek igényeit. Amikor augusztus 20-a előtt ismét felkerestem az egerszalóki hőforrást, az emberek méltatlankodtak, hogy se öltöző, se zárt zuhanyozó nincsen. A kevés számú fogas mellett a ruháját mindenki oda tette, ahová tudta. Sokan az el nem készült parkolóban a kocsijukban vetkőztek. De ott is vigyázni kellett, mert hol tócsába, hol cementporba lépett az ember. A WC-nek ott volt a pottyantós, a toy-toy, aztán poros, sáros lábbal bele lehetett ereszkedni a jó forró vízbe. Délutánra az is beszíneződött, kicsit barnás lett. Az árak ennek ellenére tavaly óta ismét emelkedtek: a belépő hatszázötven forint lett, a parkolás díja százötven forint és az éjszakai fürdőzés nyolcszáz forintra ugrott. A hegyből nagy mennyiségű földet vájtak ki a markológépek, a hatalmas területen a szakadék alatt félbemaradt szálloda csupasz falainak látványa lehangoló, az uszoda és az élményfürdő építéséhez hozzá sem fogtak, a tető nélküli apartmanházaknál is csak néhány munkás fütyörészett. Ági néni Egerszalókról úgy vélte, hogy ez a látvány most már így is marad. – Mert ennek a kedves, vadregényes tájnak az eredeti állapotát ki fogja visszaállítani? Ki fogja a nekünk okozott kárt megtéríteni? – kérdezte szinte önmagától a községben lakó asszony.
Szokásomhoz híven azért én is megmártóztam a csodálatos gyógyvízben. A balneológiai vizsgálatok szerint is ízületi, gerinc-, csont-, izom- és idegrendszeri, anyagcsere, kötőszöveti és bőrbetegségek gyógyítására alkalmas ez a 426 méter mélyről feltörő víz, sőt a helyiek szerint a napi 2200 köbméter hozamú gyógyvíz és gőz javítja a tüdő oxigénfelvevő képességét. Másfél órás áztatás után, miután beszálltam az autóba, mintha kicseréltek volna. Úgy éreztem, hogy újjászülettem.
A megelégedettség mégsem uralkodott el bennem. A bejáratnál óriási színes látványrajz hirdette az Egerszalóki Gyógy- és Élményfürdőt 2006. november 30-i befejezéssel. A Hazai Építő Fővállalkozó és Kivitelező Részvénytársaság nem tudni kit takar. A beruházó Szalók Holding és a generálkivitelező Salgótarjánból a fürdő átadását már 2005. szeptembertől ígérte. De ennyi pénzből csak erre futotta? Mi lett a többivel? Ki ezért a felelős? Lehet, ha összeadnánk az ilyenfajta elveszett állami támogatásokat, mindjárt közelebb kerülnénk a költségvetés és államadósság több száz milliárdos hiányához. Aztán az is érdekes, hogy az ÁNTSZ és egyéb szerveket miért nem érdeklik a higiénés körülmények a fürdőben?
Távozásom idejében éppen egy idős házaspár kanyarodott be kis Suzukijával. Az asszony megkérdezte, hol a bejárat? Mondtam: – Itt, ahol én állok. – És hol az uszoda, az élményfürdő, a fürdőkomplexum? Körbemutattam a gazzal, parlagfűvel benőtt vidéken, és ezt válaszoltam: – Ez lenne az. – Érdekes, a Tourinform azt hirdette, hogy augusztusra minden elkészül. Mit szólnak a külföldiek, akik emiatt jönnek ide? – kérdezte az asszony. Végül megszólalt a férfi: – Anyukám, nem volt elég amit láttál? Menjünk Egerbe a strandra, ott mindent megtalálunk.