Késik a madárinfluenza okozta károk enyhítésére megítélt támogatás kifizetése – mondják az alföldi baromfitartók. Mikor jutnak a pénzükhöz azok, akiknél a betegség megjelenése miatt ki kellett irtani az állományt?
– A kifizetések nem késnek. Még ebben a hónapban átutaljuk a közvetlen károk enyhítésére szolgáló összegeket. A főállatorvos személyre szólóan, határozatokban állapította meg a károk mértékét. E dokumentumokat lényegében már minden érintett megkapta, kifogás senkitől sem érkezett. Brüsszelben sikerült elérnünk, hogy a betegség miatt kiirtott állományokért mintegy 2,5 milliárd forintot fizet a magyar termelőknek az unió. Mi ezt ugyanennyivel kiegészítjük, tehát összesen ötmilliárd forint kiutalása várható.
– A baromfitartók szerint viszont 10–15 milliárd forintos kár érte az ágazatot. Ezt ki téríti meg?
– Tudomásul kell venni, hogy az Európai Unió gyakorlatában – néhány kivételtől eltekintve – nem szerepel a teljes körű kártérítés. Most is csak ott alkalmazhatjuk, ahol hatósági intézkedés miatt el kellett pusztítani a teljes állományt. Más esetekben csak részleges enyhítésről lehet szó. Ha tízmilliárd forinttal számolunk, az ágazatot ért kiesés ötven százalékának megtérítésére vállalkozhatunk.
– Ebben a hónapban elindultak a leépítések az ön által vezetett tárcánál is. A földművelésügyi minisztériumban több száz ember elbocsátása várható. Mi lesz azokkal, akik elveszítik a munkájukat?
– Kellemetlen lépésekre kényszerülünk, hiszen mindenki jobban szeret építeni, mint leépíteni. Nálunk elég magas az elbocsátási arány, két lépcsőben megközelíti az ötven százalékot. Ugyanakkor ez elsősorban nem a takarékossággal, hanem a tárca feladatainak csökkenésével áll összefüggésben. Az uniós tagsággal megváltozott körülöttünk a világ. Az agrárirányítás teendőinek jó része az európai közösség szintjére került. Itthon pedig létrejött a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH), amely a pénzek kifizetését, a pályázatok érkeztetését és bírálatát végzi. Ez a csatlakozás előtt még a szaktárca feladatkörébe tartozott. Mindezt annak szemléltetésére említem, hogy akkor is csökkentenünk kellene a minisztérium létszámát, ha nem léptek volna életbe az államigazgatásban takarékossági intézkedések.
– Mégis, milyen intézmények, tevékenységek sérülhetnek a megszorítások miatt?
– Én inkább arról a két „szent tehénről” szólnék, amelynél nem engedek változtatásokat. Az MVH-nál például nem lehet létszámot csökkenteni, hiszen közel félévnyi munkát szántunk arra, hogy ott rendben menjenek a dolgok. Több mint ezer alkalmazottról van szó, valamint egy jól működő rendszerről, amelyhez nem szabad hozzányúlni. A másik a falugazdászok hálózata, amelynél a munkaköröket illetően lesznek változások, de mind a 650 fő állományunkban marad. Nélkülözhetetlen munkát végeznek, ők jelentik a közvetlen kapcsolatot a 206 ezer termelő és a földművelésügyi minisztérium között.
– Miközben a tárca leépít, a miniszterelnök hivatalában annál gyorsabb ütemben építkeznek. A központosítás egyik fő eleme, hogy az uniós pénzek elosztása egy helyre, a Bajnai Gordon vezette fejlesztési hivatalhoz került. Ön miniszteri kinevezése előtt úgy nyilatkozott: nem portásnak megy a földművelésügyi tárca élére. Nem érzi-e most úgy – hiszen kevesebb beleszólása van a dolgok alakulásába –, hogy mégis ilyen beosztást kapott?
– A beleszólásom ugyanannyi, mint a választások előtt, hiszen az uniós agrár- és vidékfejlesztési pénzek elosztása felett – az átszervezések ellenére – továbbra is mi rendelkezünk. Általában nem szívesen beszélek erről, mert minisztertársaim már így is szúrós szemmel néznek rám amiatt, hogy kivételezett helyzetbe kerültem. A többi tárcánál az uniós fejlesztési támogatások ugyanis valóban az új központi vagyonkezelő szervezethez kerültek. Nálunk viszont nem ez a helyzet. Ami elsősorban annak köszönhető, hogy az EU-ban is külön, szigorúan zárt rendszerben kezelik az agrárpénzeket.
– Viszont az új rendszer további érdekessége, hogy az agrárminiszter-előd – akit ráadásul Gyurcsány Ferenc menesztett –, most szintén a kancellárián, a fejlesztési hivatal egyik vezetőjeként tevékenykedik. Ezek szerint Németh Imre most az ön főnöke?
– Semmiképpen sem. Bajnai Gordonnal egyébként már végigtárgyaltuk az együttműködés kérdéseit. Németh Imre és jómagam egyenrangú szereplők vagyunk. Ő elsősorban az agrártermékek energetikai célú hasznosításával foglalkozik.
– Ez is olyan terület, amelyről a gazdakörök állítják: a kisebb termelőknek nem jut majd a támogatásokból és a fejlesztési pénzekből. Az érdekvédelmi szervezet egy olyan kormányzati anyagra is hivatkozik, amelyik a zöldenergia előállításánál csupán beszállítói szerepet szán az egyéni gazdáknak és szövetkezeteiknek.
– Azt én is nehezen tudom elképzelni a hazai agrártermelőkről, hogy képesek lennének 22–30 milliárd forintos beruházást igénylő, 300–500 ezer tonnás kapacitású feldolgozó megépítésére. Mamutcégek készülnek ilyen lépésekre. Ezeket a fejlesztéseket a kormányzati struktúrán belül más forrásokból kell támogatni. Az agrártárca csak a kis és közepes agrárcégek törekvéseit segíti. Például a 250–400 millió forintos költséggel járó beruházásokat. Egy 15 hektárral rendelkező gazda ennyi pénzzel nem rendelkezik. De ha összeáll másokkal, és együtt biztosítják azt a 10–15 ezer tonna alapanyagot, amire építhető egy feldolgozó, 30–40 százalékos támogatást kaphatnak a tárcától; emellett önerővel és kedvezményes hitellel előteremthetik a szükséges fedezetet.
– Az imént említette, hogy a tárcának sikerült megállapodnia Bajnai Gordonnal az együttműködés részleteiről. Ugyanakkor a szocialista frakcióban nemrégiben másként alakult a helyzet. Karsai József képviselő vonta felelősségre – nem is akárhogyan – a Hajdú-Bétnél és az ott tulajdonos Wallis-csoportnál betöltött szerepe miatt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetőjét. A baromfitermelők azt mondják, önnek is volt a közelmúltban néhány kijelentése, amit Bajnainak küldött üzenetként lehet értelmezni. Ezek szerint egyetért Karsai Józseffel?
– Jól ismerem Karsai Józsefet, nagyon kedvelem őt, de ebben az ügyben – legalábbis, ahogy ő elmondta – nem volt igaza, és akadt néhány igazságtalan megállapítása is. Abban viszont fején találta a szöget, és én is azt mondom, hogy azok a pénzügyi befektetők, akik látványos megtérülést és gyors hasznot remélnek, kerüljék a mezőgazdaságot, mert az nem egy számukra előnyökkel járó terep. Olyan tőkére van szükség itt, amelyik nem veszi ki azonnal a hasznot, hanem hoszszú távon gondolkodik, beruház és felújít. Ehhez a típushoz sorolhatjuk például Csányi Sándor vállalkozásait.
– Szemben Leisztinger Tamással, aki enyhén szólva másképp kezelte a Pick Rt.-t, mint az OTP-vezér…
– Nézze, nekem is voltak már olyan vitáim, amikor személyesen azt tanácsoltam a hozzám fordulóknak: ne az agráriumba hozzák a pénzüket. Itt komoly nemzeti értékek vannak. Emiatt az az eljárás nem működik, hogy ma megveszem mondjuk a szegedi vagy a kalocsai paprikaüzemet, aztán másnap továbbadom az egészet egy ukrán pénzembernek. A baromfipiacon pedig az elmúlt tíz évben nagyon erős koncentrációt hajtottak végre. Szinte az egész ágazatot néhány felvásárló szervezet vette a kezébe, aki nem ismeri a szakma alapszabályait. Amikor erről szóltam, azt alapvetően nem Bajnai Gordonnak címeztem, hiszen ő csak végrehajtotta a Hajdú-Bét tulajdonosainak döntéseit. Annak a híve vagyok, hogy jöjjön a tőke, de csak szakmai befektetőkön keresztül. Azok fektessenek ide be, akik tudják, hogy a mezőgazdaság nem az ingatlanpiac 35–40 százalékos haszonkulccsal, és itt még mindig csak legfeljebb másfél százalékos profitra lehet számítani. Egy szarvasmarha-tenyésztési program is 20–25 év alatt válik jövedelmezővé. Akinek ehhez nincs meg a türelme, attól azt kérem, hogy hagyjon minket békén. Borzasztóan zavar, amikor hozzá nem értő emberek döntenek súlyos szakmai kérdésekről, amivel jóvátehetetlen károkat okoznak a mezőgazdaságnak.
– Ingoványos talajra lépett, amikor meghirdette: változtatni kíván a magyar termőföld vásárlásával kapcsolatos szabályokon. Megoldható ez úgy, hogy zárva maradnak a kapuk a külföldi spekulánsok előtt?
– Éppen az a célom, hogy mielőtt – uniós csatlakozási megállapodásunk értelmében – fel kell oldanunk a külföldiekkel kapcsolatos földtulajdonlási tilalmakat, a magyar mezőgazdaság versenyképesebbé váljon, s így jobban meg tudjuk majd őrizni birtokainkat. Földkérdésben két oldalról nehezedik rám nyomás. Egyfelől azt követelik, hogy jogi személyek, társaságok is vehessenek Magyarországon földet, másfelől pedig azt, hogy kizárólag magángazdálkodók részesülhessenek ebben a lehetőségben. Én mindkét álláspontot szélsőségesnek tartom, és nem vagyok hajlandó engedni egyiknek sem. Véleményem szerint a középút a járható és kedvező az agrárium számára. Ennek szellemében javasoltam azt, hogy változtassuk meg az állattartó telepekkel kapcsolatban a földvásárlási szabályokat. Van például egy privatizált, több ezer hektáros nagyüzem, amelyik bérelt területeken gazdálkodik. Ha a társaság saját földet szeretne a sertéstelep körül, úgy 300–400 hektárt – amely a trágya kihelyezésére, a takarmány előállítására szolgálna –, nem szerezheti meg, mert ilyen birtokot csak a főállásban gazdálkodó magánszemélyek vásárolhatnak maguknak. Ezzel szemben azt szorgalmazom, hogy kapja meg a lehetőséget a társas gazdaság dolgozója, tulajdonosa is. Így bebiztosítható az a földterület, ami a telep kiszolgálásához szükséges.
– Vagy eladható a külföldieknek – mondják a gazdakörök.
– Ez nem helytálló érv. Magántermelő is eladhatja a földjét. S mit tudunk ellene tenni? Semmit sem.
– Mindenesetre ön volt az, aki nemrégiben közzétette: a minisztériumhoz egyre több információ érkezik a külföldiek betelepüléséről. Szaporodnak tehát a figyelmeztető jelek?
– Abból a szempontból mindenképpen, hogy mielőbb lépnünk kellene a földkérdésben. Azt tapasztaljuk, hogy megkezdődött nyugatról az áttelepülés. Szűkebb hazámban, a Dél-Dunántúlon is látható: nagyon sok holland érkezett Magyarországra. Olyan agrárvállalkozói réteg is jön, amelyet otthonából kiszorítottak a termelési és jogi korlátozások. Vásároltak már telepeket, létrehoztak kisebb üzemeket. Ha valaki letelepszik nálunk, és itt akar élni, nem akadályozhatjuk meg. Ráadásul, ha már három éve itt él, földet is vásárolhat, nem kell megvárnia, míg feloldjuk a külföldiekre vonatkozó jelenlegi tilalmakat.
origo.hu
Ma még strandidő lesz, de készüljön, érkeznek a záporok!
