Manapság lépten-nyomon alapítványok munkatársaiba ütközünk. Hol telefonon, hol személyesen jelentkeznek, hogy pártfogoltjaiknak adományokat gyűjtsenek. A valóban karitatív munkát végzők mellett azonban rendre felbukkannak olyanok is, amelyek feltételezhetően saját zsebre dolgoznak. Szemfüles állampolgárok ugyanis már százezer forint alaptőkével alapítványt hozhatnak létre, mert sokan rájöttek, hogy pénzt „csak úgy” nem fognak kapni, alapítvánnyal viszont lehet pályázni, adott esetben kéregetni is. Például csak Fejér megyében kilencszáz alapítvány működik. A legfrissebb adatok szerint országosan 22 224 van bejegyezve, közülük 19 242 működik.
– Előfordul, hogy hetente többször is felhívnak, mert a telefonkönyvben a családi vállalkozásunk neve szerepel – mondja Szabó Viktória budapesti boltvezető. – A kedves női hang elmondja, melyik kiemelten közhasznú, adóleírásra feljogosított alapítványnak gyűjt. Pontosabban az alapítványuk nevében egy rendkívül szerencsétlen beteg gyermeknek, akit bizonyára én is ismerek, mert bemutatta decemberben a televízió is. A gyermek minden esetben maga a teljes magyar sorstragédia. Rákos, megoperálták, de az utókezelése nagyon drága. A pénzt az édesanyja nem tudja előteremteni, rokkantnyugdíjas, és még három másik sérült gyermeket nevel, s vastüdőben élő férjét is ápolja.
Az ehhez hasonló borzalmak valóban beleillenek a kereskedelmi tévék lelket rengető történeteinek sorába. Erre a gyanútlan átlagpolgár is a zsebébe nyúl, és elküldi azt a bizonyos – pénztárcája oldalsó zsebében „jobb” időkre eltett – ötezrest. Később azonban elbizonytalanodhat, nem szedték-e rá. Valóban nem fizeti a kis beteg gyógyítását a társadalombiztosítás? Mely betegségek gyógyítását nem fizeti a biztosító? Az előbb említett telefonos kisasszony erre – visszahíváskor – már nem tud felelni. Őt erről nem tájékoztatták, az ő dolga csupán annyi, hogy megpróbáljon segítséget, pontosabban pénzt kérni.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a biztosítottak által térítésmentesen vagy részleges térítés ellenében igénybe vehető ellátásokat finanszírozza. Így a természetbeni ellátások körében finanszírozza a háziorvosi ellátást, a járóbeteg-szakellátást, azaz a szakrendelőkben történő ellátást és a fekvőbeteg-ellátást, amely a kórházi kezelést jelenti. Továbbá ártámogatást nyújt a Magyarországon törzskönyvezett több ezer gyógyszerhez, a gyógyászati segédeszközökhöz és a gyógyfürdőellátásokhoz. Az egészségbiztosítás által finanszírozott ellátások körét törvény rögzíti, valamint alsóbb szintű jogszabályok tartalmazzák.
A biztosító a Magyarországon törzskönyvezett gyógyszerek nem mindegyikéhez nyújt ártámogatást. Az orvos a gyógyszer felírásakor birtokában van annak az információnak, hogy az általa felírt készítmény támogatott-e, vagy sem. Ha támogatott, akkor a betegnek az úgynevezett betegtérítési díjat kell megfizetnie a patikában a készítmény kiváltásakor. Ez az összeg a készítmény bruttó árának és az árhoz nyújtott támogatás összegének a különbsége. (A támogatott készítmények listája megtalálható az Országos Egészségbiztosítási Pénztár honlapján.)
Végtag pótlására is van lehetőség támogatással. A művégtag a gyógyászati segédeszközök körébe tartozik. (Az ártámogatással rendelhető gyógyászati segédeszközök listáját egy miniszteri rendelet tartalmazza, amely rendelet az említett honlapon megtalálható.)
Például cukorbetegség esetében nyilvánvalóan minden olyan ellátást finanszíroz a biztosító, amelyet rendeletben rögzítettek. Hogy a cukorbetegnek milyen kezelésre, gyógyszerre, gyógyászati segédeszközre van szüksége, azt minden esetben az orvos dönti el, ez ugyanis kizárólag szakmai kérdés.
A negatív alapítványi példák mellett természetesen szép számmal vannak pozitívak is. A mérnök végzettségű Biczó István tanárként dolgozott, amikor 1995-ben cukorbetegsége következményeként elvesztette mindkét lábát. A több nyelven beszélő rokkantnyugdíjas alapítványt hozott létre Diab-Ped (a cukorbetegek lábaiért) néven. Lelkesedése, ahogy az alapítványa körüli teendőket végzi, példaértékű. Kiáltványt fogalmazott meg, országjáró körutakat szervez (legutóbb Hévízen volt), döntési helyzetben lévő politikusokkal levelez, tanácskozásokra jár. Mindenhol hangoztatja, hogy elengedhetetlen a prevenció. Ugyanis ha a beteg idejében felismeri és kezelteti a kórt, nem kerül olyan helyzetbe, mint ő. Úgy véli, a megelőzés az egészségbiztosítási pénztárnak is jóval olcsóbb, pontosan ötödannyiba kerül, mint a rehabilitáció, és ezt igazolandó művégtagját mutatja: a professzionális szerkezet több mint hárommillió forintba került. Alapítványának kuratóriuma három évvel ezelőtt megfogyatkozott, ugyanis két professzor átment két másik alapítványba. A kilépéssel számára az a kevés támogatás is megszűnt, amelyet addig egy nagy gyógyszergyártó cégtől kapott. Biczó István felháborítónak tartja azt a társadalmi közönyt, amely miatt szinte képtelenség támogatókra találnia. Igaz, alapítványának nincsenek pénzt gyűjtögető telefonos kisasszonyai.
Bár a biztosító finanszírozza a dialízist és a veseátültetést is, mégis megalakult a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért, akárcsak a Központi Transzplantációs Alapítvány. Az ellentét itt sem ismeretlen, az előbbi élesen elhatárolja magát a telefonos marketinget folytató és ilyen úton pénzt gyűjtő alapítványoktól. A Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért tagjai hangsúlyozzák, ők tudják, mit jelent idejében szervet kapni. A szervhiány következtében elhunytak hozzátartozói viszont nem értik, miért kellett szeretteiknek meghalniuk annak ellenére, hogy Magyarországon az utóbbi években volt pénz a szervátültetéses műtétekre. A probléma többek szerint az, hogy hiába van hazánkban száz olyan kórház, ahol adott a donorgondozás lehetősége, mégis csak hatvanhét intézmény jelent donort évente.
Pedig ha valami nemzeti kincsünk, akkor a szerveink mindenképp azok. Ma senkit sem vonnak azért felelősségre, mert rombolja saját egészségét, pedig ennek következménye súlyos terheket ró az egészségügyi kasszára, amelyeket végső soron mi, az állampolgárok fizetünk meg. A transzplantáció gazdaságosabb, mint a művesekezelés. Nemcsak halottból, hanem élő emberből is átültethetők bizonyos szervek egy másik emberbe. Azonban míg az élő donoros átültetés az Európai Unió országaiban átlagosan harminc százalékkal több, mint a halottból történő átültetés, Magyarországon ez mindössze két-három százalékot tesz ki. Mi az oka ennek az eltérésnek? Fogjuk a tájékozatlanságra. Az alapítvány egyik célja tehát az, hogy a transzplantáció nagyobb publicitást kapjon. Ők erre, de a veseátültetésre váró vagy azon átesett gyerekek nyaraltatására is gyűjtenek.
Azaz gyűjtenének, ha volna kitől. Mert a cégek, kicsik és nagyok, bizalmatlanok. A cukrászda tulajdonosa, aki az egyik alapítvány honlapján mint támogató szerepel, nem nyilatkozik. Annyit árul el, hogy termékeikből szoktak adakozni, gyerekeket támogatnak, valamint csak olyan alapítványokat, amelyeknek a munkatársait személyesen ismerik. Egy másik cég vezetője szintén hallgatásba burkolódzik, nyilván attól fél, hogy nem is újságíró, hanem fifikás kéregető vagyok. Pedig ő is ad, az egyik alapítvány honlapján szintén támogatóként szerepel. Harmadik próbálkozásom, hogy egy támogatót szóra bírjak, végre sikeres. Szabados Endre marketingigazgató még a nevét is elárulja, igaz, ő is óvatos. Megkér, cége nevét ne tüntessem föl. Elmondja, hogy általában kórházakat támogatnak, ezen belül is legszívesebben gyermekosztályokat. Náluk évente tizenkétmillió forint értékű eszközökre pályázhatnak az egészségügyi intézmények, de nem a klasszikus értelemben. A marketingigazgató szerint sokat számítanak a személyes beszélgetések és a kórházakban tett helyszíni terepszemlék. Ezek alapján dönti el a cégvezetés, kit támogat. Tavaly a listán szerepelt például a Tűzoltó Utcai Gyermekklinika koraszülöttosztálya, a Pető Intézet és a Schöpf-Merei Ágoston Kórház.
Ezek szerint mégis szép számmal vannak olyan cégek, amelyek tudják, mit akarnak, és meg tudják ítélni, hogy egy alapítvány hiteles-e, vagy sem? Csak számunkra, az átlagpolgár számára marad a kérdés: adni vagy nem adni. Legjobb utánajárni a kérő alapítványoknak, ha pedig nincs időnk erre, hallgatni a megérzésünkre.
origo.hu
Ursula von der Leyen és Manfred Weber Ukrajnát képviselik és a Tisza Pártot irányítják
